Is Not Only About Been Rich

53. Neked is olyan mint Apunak?

-Basszameg! Basszameg!-tette el gyorsan Steve kőkemény férfiasságát, de az sehogy se akart lenyugodni. -Auhhh .... Picsába! Steve! Nyugodj le! -szorította össze a szemeit, de a nadrág piszkosul nyomta.
-Steve!-ordítottam a nevét mivel a karjaim közt a gyerek zokog ahogy megégette a kezét a sütő.-Sshh.. édes! Gyere bevizezzük.-vittem a lenti fürdőbe Blaket.
-Fáj anya!-sírt szüntelenül.
-Tudom életem! Tudom kicsim! De .. de mindjárt.. mindjárt jobb lesz... Steve!-kiáltottam újra a nevét, de már a hangom is kezdett elmenni annyit ordibáltam.
-Itt vagyok!-rontott be a fürdőbe.-Mi... mi történt?!-jött egyből mellénk.
-Hozzáért a sütőhöz és nem tudom mi a picsát csináljak mert akár mennyire is hideg víz alá teszem a kezét ordít a gyerek.-hadartam idegesen.
-Blake nézz rám kérlek.-simította meg az arcát, de ő a könnyektől alig látott.
-Anyuu! Fáj!-bújt a mellkasomhoz.
-Tudok szívem! Tudom kincsem, de.. de mindjárt jobb lesz ígérem.
-Hozok egy kis jegyet.-kelt fel mellőlem de ahogy szemmagasságba került férfiassága egyből el is pillantottam. Steve kisietve a konyhába rohant is vissza a kezében egy zacskó jéggel majd Blake kezére tette.-Nézz rám Blake! Hallasz engem igaz?
-I... igen.-hüppögött miközben rázkódott az egész teste.
-Jól esik a hideg? Ugye hogy finom?-törölgette az arcáról a könnycseppeket.
-Fáj!-görbült le a szája ismét így Steve közelebb jött.
-Te egy bátor fiú vagy! A fiúk nem sírnak.
-Te is sírtál reggel!-nézett fel rá könnyes szemekkel.
-Mert én nem vagyok bátor. Beszari vagyok.
-Steve nem beszari. -szipogott halkan ahogy a kezecskéjét nézte.
-De igen. Fél a lányoktól.-pillantott fel rám Rogers de én elnéztem róla.
-Steve anya is lány! Tőle is félsz?
-Tőle félek a legjobban!
-Mondjuk én is néha.-hajtotta le a fejét.
-Na le lehet rólam szállni!- keltem fel Blake mögül.-Csillagom hozok neked egy kis meglepit hogy jobban legyen a kezecskéd. Rendben?-pusziltam meg az arcát mire ő csak halványan bólintott.
-Ne sírj Blake! Látod már mindjárt meggyógyul.-emelte le a jeget a kezéről ami még igaz piros volt, de már nem fájt annyira mint pár perccel ezelőtt.
-Haragszol rám még?-nézte Steve szemeit szomorúan.
-Hhhh... anya cicijét nem kellett volna megharapd. Tudod jól.
-De szeretem anyut.
-Ő is szeret téged, de ilyet nem csinálunk mert fáj neki. A lányoknak csak finom puszikat adunk. Nem harapdáljuk.-" csak ha arra nem kér. Istenem mikor felnyög alattam de csodás hangja van."
-Te is szoktál adni a lányoknak puszit? Vagy annyira félsz tőlük?
-Nem puszizkodok.-mosolyodott el halványan Steve pedig minden vágya hogy újra érezze azokat az édes ajkakat.
-Egy lányt se pusziltál még meg?-kérdezősködött tovább Blake.
-Hhhh... de. Volt már ilyenre példa.-igazította meg a kicsi kezén a zacskót.
-És elpirultak ahogy megpusziltad őket?-kuncogott fel zavarában Blake mire Steve is elnevette magát.
-Volt aki igen.
-És hova adtál puszit? Az arcukra?-nézte őt kíváncsian.
-Az arcukra szabad csak.
-De apa anya szájára ad!
-Mert apukád és anyukád házasok.
-Az mi?
-Anya és apa kezén van egy gyönyörű gyűrű ez a szerelemnek a jelképe.
-Szerelem?-nézett rá kérdőn.
-Nagyon de nagyon szeretik egymást. Majd te is leszel ilyen. Olyankor az emberek nem tudnak gondolkodni csak a másik jár a fejükben.
-Te voltál szerelmes?
-Hhhh...Blake... ez...ez olyan dolog...
-Kicsim! Nézd mit hoztam neked!-léptem be a fürdőbe mire Steve lehajtotta a fejét. Szemmel láthatóan zavarta a jelenlétem.
-Fagyi?-csillant fel a szeme.
-Bizony! De lassan egyed kérlek.-simítottam meg a haját.
-Köszönöm anyuci!-húzta ki a kis kezét Steve kezei közül így Rogers felkelve Blake elől kisétált a konyhába hogy vissza tegye a fagyasztóba a zacskó jeget.
-Gyere. Menjünk a nappaliba.-nyújtottam felé a kezem mire ő lassan és komótosan mellettem tipegve a nappali kanapéhoz sétált. Csendben a dohányzóasztalhoz ülve ette a kis fagyit amit kiszedtem neki így én lerogytam a kanapéra ahonnan szemmel tartottam őt.
-A..Avery! Kérsz esetleg inni valamit?-kérdezte halkan Steve mire felé pillantottam. A borhűtő felé intve egy nagyot sóhajtottam és bólintottam egyet. Kellett innom valamit mert ez a nap maga a katasztrófa volt. Blakenek bekapcsolva a tv-t tettem valami agysorvasztó mesét és a konyhába sétáltam ahol Steve kivett kettő fajta bort.-Nem tudom mit innál így...
-Édes vörös. Még mindig.-fordultam el tőle és rendületlenül a gyereket figyeltem.
-M..mikor ér haza Lloyd?-töltötte félig a poharam.
-Hhhh... passz. Nem tudom.-dörzsöltem meg az arcom fáradtan.
-Értem.-köszörülte meg a torkát, majd felém nyújtotta a borospoharat.
-Kössz.-kortyoltam bele a vörös italba és ahogy átjárta a testem az alkohol íze egyből tudtam ez nem az utolsó poharam lesz ma.
-Fürödj le. Addig figyelek rá.
-Nem veszíthetem szem elől.. így is... így is basszameg itt voltam a nappaliba mikor... faszom.-temettem a kezembe az arcom. Steve közelebb lépett és a konyhaszigetnek dőlt.
-Nem tudod mindentől megóvni. Látod már kutya baja!
-De a keze....A szép kis bőre.-remegett meg a hangom ahogy néztem a gyerekem.
-Fürödj le. Vigyázok rá.
-N..nem kell. Neked úgy is dolgod van gondolom. Meg megígértem neki együtt fürdünk.-húzódtam el tőle.
-Annyi dolgom van hogy figyelek rá míg fürdesz.
-Én nem erre gondoltam és szerintem te is nagyon jól tudod.-döntöttem le a maradék borom.
-Hhh... nem terveztem ma kilógni.
-Nem érdekel már mit csinálsz.-hagytam ott a konyhába és a nappali felé sétáltam.-Kincsem nézed még a mesét vagy fürödjünk egyet?
-Fürödjünk együtt anyu!-ugrott fel az asztaltól és a lábaimnak rohant. Már látszik hogy sokkal jobban van.
-Gyere édes. Pancsizunk egy jót.-puszilgattam végig a maszatos arcát.
-Anya?
-Hm?-bújtam a nyakába ahogy csókokkal halmoztam el.
-Adhatok neked puszit?
-Miért ne adhatnál?-néztem a szemeit mire közelebb hajolva egy puha puszit adott, majd mögém pillantott ahol Rogers állt még mindig a pultnak dőlve.
-Bátor vagyok!-nyújtotta az égbe boldogan a kezeit.
-Miért ne lennél az drágám?
-Ha nem mernék neked puszit adni akkor nem lennék bártor.
-Ezt most értenem kéne?
-Te lány vagy!
-Igen tudtommal.-nevettem el magam ahogy letettem a földre és a dohányzóasztalról elvettem a fagyis tányért hogy a konyhába vigyem.
-Te lány vagy mert cicid van.-kuncogott fel zavarában mire elmosolyodtam.
-Megsúgom neked is van.-pusziltam meg az arcát mire ő döbbenten rám kapta a szemeit.
-Steve! Neked van?
-Micsodám?-nézett fel Blakere aki teljesen összezavarodott.
-Anya azt mondja hogy nekem is van cicim, de ... de neki szép. Neked is olyan?
-Nem. Nekem nem. -nevetett fel halkan mire én is elvigyorodtam.
-Muti!-sétált oda hozzá és felnyújtotta a kezeit, hogy vegye fel a karjaiba és ültesse fel a pultra.
-Mit mutassak meg?-emelte meg a gyereket és a konyhaszigetre ültette magával szembe.
-Blake! Nem!-emeltem fel a mutatóujjam.
-De anya!-nézett fel rám majd Stevere aki egy gyors mozdulattal lekapta magáról a pólóját. Én csak a hátát láttam, de így is elkellett kapjam a szemeim mert lángolni kezdett a testem.-Huuuu! Steve! Te erős vagy!-nézte ámulattal az előtte álló férfit.
-Te erősebb vagy nálam.
-Anya! Nézd Steve bácsinak milyen izmos a hasa meg a keze.
-Blake!
-Az enyém nem ilyen.-húzta fel a pólóját és a kis kerek pocakját kinyomva nézett végig magán.
-Csillagom, fürdés! Gyere. -fordultam meg felé, de ügyelve arra, hogy még véletlen se pillantsak Rogersre.
-Anya de nézd meg milyen izmos Steve!
-Nem érdekel kincsem. Engem apa kockás hasa érdekel úgyhogy gyere tökmag.-kaptam le a pultról így egy újabb kést döftem Steve szívébe.
Felsétálva a fürdőbe megengedtem a hatalmas kádban a vizet amibe szórtam fürdősót és tettem bele habot is.
-Anya játszunk majd a vízben?
-Mit szeretnél játszani.
-A habból figurákat csináljunk.-ugrándozott izgatottan míg én a pizsamáját szedtem össze és magamnak egy pólót amit ha megfürödtünk fel tudok venni.
-Csinálunk majd igen.-simítottam meg a haját.
-Mehetek már?-nézte a kádat ahogy megtelik vízzel.
-Ne türelmetlenkedj! Mindjárt!-álltam meg a tükör előtt és megmosva az arcom bekentem éjszakai krémmel a bőröm.
-Anya? Te minek kened be az arcod?
-Hogy ne legyek ráncos. Nem akarok bányarém lenni. Még megijednél.-mosolyodtam el mire a kis feje felbukkant mellettem a tükörben.
-Te még ráncosan is szép lennél. Ne kend be magad.-nyúlt a kezem után.
-Ugye tudod hogy mennyire szeretlek?
-Nagyon?-csillant fel a szeme ahogy felnézett rám.
-Nagyon nagyon nagyon!-puszilgattam végig az arcát mire hangosan felkacagott.
-Én is szeretlek anyuci! Te vagy a legszebb angyal a földön!
-De drága vagy!-gyűltek könnyek a szemembe ahogy előtte guggoltam.
-Nekem van a legszebb anyukám! Nélküled én nem is lehetnék.
-Apuci nélkül sem.
-Szeretlek anyu.-ölelt magához így közelebb húzva köré fontam a karjaim.
-Te vagy a boldogságom. A szívem annyira boldogan dobog mikor rád gondolok vagy láthatom a mosolyod, hallhatom a hangod.-simogattam az arcát, de a szememből a könnyek végig csorogtak a felsőmre.
-Nekem is boldogan dobog a szívem mert nagyon szeret téged anyu! És aput is és Steve bácsit és Dena nénit meg Dave bácsit és Jaket is és..
-Te mindenkit szeretsz ! Tudom angyalom.-puszilgattam meg a tenyerét. -Hatalmas szíved van csillagom.
-Ahogy neked is anyu. -puszilta meg az orrom hegyét, majd a kádhoz sietett. Elzárva a vizet Blake boldogan kapkodta le magáról a ruhát és dobta a földre amit én összeszedve a szennyesbe dobtam.
-A kosárban van a helyük fiacskám a koszos ruháknak!
-Bocsi anyu!-nézett fel rám a kád szélén ülve.
-Nem meleg a víz?-nyúltam be a habok közé.
-Nem! De gyere te is!-fogta meg a kezem.
-Levetkőzök és jövök. Addig mássz be!-pusziltam meg az arcát.
Lekapva magamról a ruháim Blake mellé másztam mire ő az ölembe ült és hozzám bújt.
-Szeretek veled fürödni anyu.
-Igen?
-Igen! Veled olyan jó. Apuval is mert vele vicceskedünk.
-Mit vicceskedtek?-simogattam meg a karjait.
-Minden félét. -rántott vállat, majd visszadőlt rám. Csendben voltunk percekig csak néha sóhajtott fel a karjaim közt Blake de az is szerintem csak azért volt mert már álmos volt szegény.
-Fürödjünk meg kincsem. Utána ágyba bújunk.
-De nem akarok kiszállni.
-Nem alszunk a kádban!
-Pedig vicces lenne.-kuncogott fel halkan ahogy a szája elé tette a kezét.-Apa hogy megijedne mikor pisilni jön.
-Hát az tuti eldobna mindent.-nevettem el magam én is ahogy elképzeltem a jelenetet.
-Anyu? -komolyodott el az arca így előre féltem milyen kérdéssel találom szembe magam. Tudom hogy kíváncsi rengeteg mindenre és igyekszek is választ adni a kérdésekre, de nem könnyű.
-Igen?
-Apunak a lába közt mi van?-hajolt oda hozzám ahogy suttogva kérdezte.
-Ömm... hát.. hát ami neked is kicsim.-nyeltem egy nagyot, de zavarba jöttem. A fiam zavarba hozott egy ilyen kérdéssel.
-De neki nagy az enyém nem olyan!-nézett le magára.
-Majd lesz olyan szívem, de most gyere és fürödjünk meg.-húztam az ölembe ahogy elkezdtem lemosdatni.
-Steve bácsinak is olyan mint apué?-beszarok ezen a gyereken. Én itt fogok összeomlani a kádban mindjárt mert az apja és Steve farkáról kérdezget.
-Gondolom. Nem tudom édesem.
-Hhh... te anya szereted aput nagyon igaz?
-Borzasztóan szeretem őt.-pusziltam meg az arcát ahogy a karjait mostam.
-Azért van az ujjadon a gyűrű mert ő a szerelmed?
-Igen. Nagyon okos vagy Blake!
-És mivel ti szerelmesek vagytok ezért pusziszkozni szoktatok meg birkózni?
-Birkózni?
-Igen mikor apa megitta a tejem...-bökte meg a mellem.-Utána hallottam hogy kiabáltok.
-Ohh.. biztos jól leszidtam, hogy hogy képzelte, hogy ezt tette.-fordítottam szembe magammal és az orrának nyomtam az enyém.
-Vicces vagy anyuci.-kuncogott fel halkan mire kopogtatni kezdtek a szoba ajtaján.
-Igen?-kiáltottam ki.
-Én..én vagyok! Telefonod van Avery.-hallottam meg Steve hangját mire nyakig elmerültem a vízbe.
-Steve!-kiáltott fel Blake örvendezve mire ő résnyire kinyitotta az ajtót.
-Be... be szabad hoznom?
-Kérem!-nyújtottam ki a kezem majd ahogy odasétált Blake elkapta Steve kezét.
-Gyere ide Steve! Maradj itt!-húzta a kád széléhez.
-Nem szabad. Anyukáddal fürdesz.-pillantott fel rám félve mire nekem a torkomon akadt a hang. Szemei végig siklottak nedves bőrömön így egyre hevesebben kezdtem kapkodni a levegőt.
-Kérlek Steve!-húzta beljebb Blake mire én csalódottan kinyomtam a telefont és félre tettem. -Kivolt az anyu?
-Apád.-ültem fel a kádban és hátat fordítva Stevenek elkezdtem lemosdatni magam.
-Apu? Már jön haza?
-Még nem. Azt mondta késő este jön.
-Ajjj... de akkor holnap ugye nem megy dolgozni?
-Nem tudom bogaram.
-Elvihetem a mobilod?-kérdezte halkan Steve mire az ablak felé kaptam a szemem ahol ő tökéletesen látott mindent belőlem. Nagyot nyelve hátrapillantottam Blakere aki a habbal játszott a vízben, majd Steve felkelt a kád mellől.
-Steve! Ne! Ne menj!-nyúlt utána, de ő nem nyújtotta felé a kezét. Az öle előtt szorította össze a kezeit, hogy ne lásson olyat se Blake se én amit nem akarunk.
-Anyukáddal fürdesz. Én csak zavarok itt.
-De nem zavarsz! Így is van egy kérdésem! Lécciii!-nézte őt mire én összeszorítottam a szemeim. Nem akartam azt a kérdést hallani amit a fiam fel akart tenni neki.
-Mi lenne a kérdés?
-Neked is van olyan a lábaid közt mint apunak?-Steve egy nagyot nyelt amit még hallottam is a kádban ülve.
-Ömm igen van olyanom.
-Tied is akkor amint apának?
-Nem tudom apukádnak mekkora van...
-Hát nagy! Ugye anya?
-Szívem ilyet.. ilyet nem illik kérdezni.
-Hát de Steve is családtag és fiú! Én is fiú vagyok anya!
-Igen tudom drágám.
-Akkor neked is olyan?
-Valószínűsítem ,igen.-köszörülte meg a torkát Steve.
-És megmu..
-Nem! Blake! Fejezd be!-szóltam rá ingerülten már mert elegem volt hogy Steve farkáról szól már percek óta a beszélgetés. -Megyünk aludni!
-De!
-Semmi de! Eleget kérdezősködtél ma bogaram úgyhogy Steve most kimegy innen marha gyorsan te pedig mész az ágyba.-Rogers nyúlcipőt húzva sarkon fordult és becsukta maga után a fürdő ajtaját így kiszállva Blakkel a kádból megtörölközve feladtam rá a pizsamáját, majd én is felkaptam magamra a pólóm és a bugyim.
Egy gyors fogmosást követően már a karjaimba kapva vittem át őt a szobájába és fektettem le az ágyába.
-Anya maradj itt míg elalszok.-ült fel és a kezem után nyúlt.
-Bújj beljebb hogy melléd dőlhessek.-feküdtem le az ágyba így Blake hozzám furakodva a mellkasomra dőlt.
-Szeretlek anya.-puszilt meg mire én is a hajába pusziltam.
-Szeretlek Blake!-suttogtam halkan miközben a hátát cirógattam. Percekig csendben hallgattam ahogy szuszog rajtam fekve. Még mesét se kellett olvasnom hisz annyi minden történt ma, hogy hamar elnyomta az álom.
Halkan kimászva mellőle betakargattam és még egy puha puszit nyomtam az arcára ahogy kiosontam a szobájából. Az ajtót résnyire nyitva hagyva még egy utolsó pillantást vetettem róla, mire egy halk krákogás csapta meg a fülem.
-Basszameg!-kaptam a szívemhez ahogy megpillantottam a mögöttem ácsorgó Rogerst.
-Nem.. nem akartalak megijeszteni.
-Megint kezded?
-Megint?-gondolkodott el mire eszébe jutott hogy mikor felvettem őt számtalan alkalom volt, hogy a frászt hozta rám. -Ohh emlékszek.-hajtotta le a fejét ahogy egy halvány mosoly kúszott az ajkaira.
-Mit akarsz?
-Csak a mobilod akartam oda adni.-nyújtotta át mire én a szemem megforgatva besétáltam a szobámba és az éjjeliszekrényre tettem.
-Na! Most már mehetsz a dolgodra!-próbáltam lerázni őt, de nem sok sikerrel mert az ajtómtól nem tágított.
-Megiszunk egy italt lent a nappaliban?
-Steve! Old meg magad! Nem akarok iszogatni akár mennyire is jól esne, de...
-Kérlek! Csak egy italt. Utána jöhetsz aludni.
-Ugye tudod hogy akkor nem vezethetsz ha iszol.
-Nem terveztem még mindig sehova se menni.-motyogta halkan mire én kikerülve őt lesétáltam a lépcsőn.
-Na persze.-sétáltam a konyhába és a pultról felkapva a poharam teletöltöttem borral. Steve csendben mellettem megállva töltött magának egy pohár whiskyt  majd ahogy belekortyolt a pohár mögül felvillantak a szemei rám. Félrenyelve az italt inkább távolabb sétáltam ahogy próbáltam nem megfulladni.
-Minden rendben?
-Úgy néz ki?
-Hhhh... sajnálom Avery.-nézett fel rám elkeseredve.
-Steve ne beszéljünk erről mert nincs kedvem. -piszkáltam a poharam szélét idegesen.
-Össze vagyok zavarodva Avery!
-Te bajod Steve. Nem az enyém. De ha kérhetem a találkozókat úgy intézd a kurváddal, hogy az a munkád ne hátráltassa. Ha az éjszaka közepén kell ugranod akkor kirántod a faszod belőle és jössz! Nem érdekel semmi sem! Világos voltam?!
-Avery én...
-Nem érdekelnek a kifogások Rogers! Az se érdekel hogy Lloyd legjobb barátja vagy! Semmi nem érdekel mert elvágtad magad nálam!-másztam az arcába mire ő lehajtotta a fejét.
-Nem tudok nem rád gondolni... én...
-Leszarom! Elhiszed? Nem... érdekel!-"de érdekel. Akarlak magamnak Steve! Azt akarom hogy a kanapén ess nekem!"
-Nézz a szemembe és úgy mond! Ha tényleg nem érdekellek.
-Te a szemembe mondtad hogy feladtad Steve. Nem akarsz második lenni, holott kurvára nem vagy az!-néztem jégkék szemeit.-Azt mondtad belefáradtál!
-Mond ki akkor!-lépett közelebb így felém tornyosult.
-Eldobtál magadtól.
-Akarlak magamnak!-suttogta halkan ahogy az ajkaim figyelte.
-Hogy majd újra a fejemhez vágd azokat amit múltkor? És keresel egy másik nőt ahova kilóghatsz? Bazdmeg ki akartalak rúgni! Felfogod ezt?
-Ne tedd kérlek... hibáztam.-hajtotta le a fejét így ahogy levegőt vett az arcomat cirógatta forró lehelete.
-Felejts el Steve!-erre a kijelentésemre felvillantak a szemei az enyémekbe amitől a gyomrom megremegett.
-Nem tudlak.-kapkodta a szemeit az enyémek közt.-Nem tudlak elfelejteni!-jött még közelebb, de én hátráltam.
-Fejezd be!
-Mit?
-Ezt amit csinálsz!
-Nem csinálok semmit, pedig szeretnék.
-Ne gyere közelebb.
-Érezni akarlak.
-A kezem csattanását az arcodon azt akarod?
-Az ajkaidat az enyémeken. Vágyom a csókodra!
-Steve nem csókolsz meg!-próbáltam menekülni,de a derekamnál fogva közelebb húzott.
-Csak egy csók. Semmi több! Ha az ajkad érzem az enyémen utána felmegyek. Ígérem!
-És mit csinálsz fent?-forgattam meg a szemeim.
-Kiverem! Csak rád tudok elélvezni!
-Fejezd be!-próbáltam eltolni magamtól.
-Az ajkad kérem. Könyörgöm!
-Steve...
-Avery!-suttogta a számra mire felvillantak a szemeim az övéibe.
-Ne játszadozz velem Steve! Kurvára rosszul jársz!
-Egy olyan játékban benne lennék amit szoktunk csinálni.-mért végig mire én elfordítva a fejem a borospoharamért nyúltam.-Tudom hogy te is akarod, mert elárul a tested.
-Nem! Nem Steve!
-De igen. Ezerrel ver a szíved ahogy a mellkasomhoz simulsz. A kezed reszket ahogy a karom fogod és próbálsz eltolni pedig nem tartalak erősen így simán le tudnád lökni a kezem a derekadról, de nem teszed. Az ajkad ki van száradva ahogy vágysz az enyémekre.
-Lloydra vágyok!
-Tudom hogy nem csak rá! Ne tagadd!
-Steve! Te kijelentetted hogy...
-Tudom! Hülye voltam basszameg!-vágott a szavamba ahogy közelebb szorított.-Egy fasz vagyok!
-Csak feltűnt?
-Kérlek!-kapkodott levegőért ahogy az orrát az enyémnek simította. Vágytam rá! Égetett az érintése ahogy minden egyes levegővétele az arcomat perzselte. Fél kézzel még közelebb húzott így a mellem a mellkasának préselődött.-Kérlek Avery!-suttogta halkan, de én tartottam magam.
-Küzdj Steve!-villantak fel a szemeim az övéibe és kimásztam a karja közül. Ledöntve a maradék borom hagytam ott a konyhába és felsiettem az emeletre.