Is Not Only About Been Rich

49. Kapd el!

A hónapok felfoghatatlan gyorsasággal teltek. Blake egyre nagyobb és okosabb. Minden napunkat bearanyozza ez a kis csoda akivel bővült a családunk. Hatalmas felelősség egy gyerek, de mi minden bukkanót tökéletesen veszünk és mindent igyekszünk neki megadni, hisz ő volt a mindenünk. A szerelmünk gyümölcse.
-Mond, hogy anya!-tartottam a karjaimban a kisfiam aki erősen kapaszkodott a vállaimban ahogy az ölemben állt. A teraszon lévő kanapén ültem Blakkel aki remegő lábakkal tartotta magát és centikről figyelte az arcom.-Mond kincsem! Anya!-mosolyogtam rá ahogy a kis száját próbálta úgy tartani ahogy én mondom neki a szavakat.
Blake a nyakamba fúrta az arcát egy huncut vigyorral mire én nevetve átöleltem őt.-Csak nem mondod ki még kincsem?-simítottam végig a hátán a tenyerem mire az ölembe rogyott. A felsőm pántját rángatta ahogy ugrándozott boldogan. -Huncut vagy! Ugye tudod!-puszilgattam végig a puha kis arcát és a nyakát mire hangosan felkacagott.
-De szeretem hallani ahogy nevetsz te kis tökmag.-sétált ki Steve mosolyogva a teraszra és mögém állt. Blake a szemeit felkapta rá, majd kis kezeivel eltakarta az arcát.-Elbújsz fiatalember? Ugye tudod, hogy Steve elől nem tudsz mert megtalál!-mosolygott rá boldogan, majd megtámaszkodott a kanapé háttámláján.
-Még mindig huncut vagy kincsem.-néztem őt, de ahogy meghallotta a hangom kis kezeivel a mellkasomon megtámaszkodva ugrándozni kezdett az ölemben.
-Finoman! Anyura vigyázunk!-simította meg Steve Blake kezét mire ő elkapta Rogers ujját és abban kezdett kapaszkodni. -Mutasd meg milyen erős vagy!-dőlt közelebb így ahogy mellém volt hajolva megcsapott férfias illata. Szemeim felvezettem rá és centikről kémleltem tökéletes arcát.-Szorítsd meg az ujjam!-mosolygott Blakere aki erősen fogta kis kezével Steve mutatóujját. -Azaz! Erősen!-nevette el magát Rogers. Olyan tökéletes volt a mosolya is. Basszus el fogok élvezni ha tovább bámulom, de egyszerűen nem.. nem tudok elpillantani róla.-Mit találtál?-kérdezte halkan Steve aki még mindig Blaket figyelte. Hirtelen nem tudtam, hogy a gyerektől kérdezi vagy tőlem.-Avery?
-Hm?-ráztam meg a fejem, hogy visszazökkenjek a valóságba.
-Mi a baj? Van valami rajtam ami...-nézett végig magán, majd a szemeimet figyelte.
-N..nem. Nincs.-nyeltem egy nagyot.
-Biztos?-nézte szüntelenül a szemeim.
-Biztos.-kezdtem kapkodni a levegőt, mire Blake újra ugrándozni kezdett.
-Apa! Apa!-kiabálja boldogan így a tekintetem hirtelen a gyermekemre kaptam.
-Hogy... hogy mondtad?-maradt tátva a szám ahogy figyeltem őt.
-Apa! Apa!-kiabálja újra mire kinyílik a terasz ajtaja.
-Hát itt van az én nagyfiúm és a csodás anyukája.-sétált közelebb mosolyogva majd a nyakamhoz hajolva finoman megcsókolt.-Szia Steve!-paskolta meg Rogers karját.
-A fiadat hallottad?-intett a kezemben ugrándozó gyerek felé.
-Apa! Apa! Apa!-hajtogatta folyamatosan.
-De ügyes vagy kisfiam!-puszilgatta meg a kezeit amit felé nyújtott így felkapta a karjaiba boldogan.-Hiányoztam?-nézte az arcát Blakenek aki a magasba emelte a kezeit és ugrándozni kezdett Lloyd karjai közt.
-Hhhh.. anya már nem is jó.-keltem fel a kanapéról.
-Dehogynem! Ne mond ezt baby! Hisz te vagy a mindene!
- És neked?
-Nekem az életem vagy! Te jelentesz mindent nekem!
-Apa!-fogta be Blake Lloyd száját a kis kezével mire ő hatalmas szemekkel pillantott le a fiára. Elnevetve magam megráztam a fejem ahogy néztem őket.
-Befogod apád száját fiam?-nézte őt értetlenül.
-Apa!-kacagott fel Blake így Lloyd ajkaira is egy halvány mosoly kúszott.
-Ne rosszalkodj te kis huncut.-emelte meg és a levegőbe dobta. Blake hangosan kacagott mi pedig Stevvel mosolyogva néztük az apa fia párost. Rogers finoman megsimította a hátam így felé kaptam a tekintetem.
-Mi a baj?-suttogta halkan.
-Hhh... olyan nagy fiú már.-néztem a fiam ahogy Lloyd arcát és bajszát piszkálgatja.
-Ez ilyen. Nem marad olyan picike mint mikor megszületett.-simította meg a hajam. -De mindig a te kisfiad lesz.
-Olyan gyorsan szalad az idő.-szipogtam csendben mire Lloyd felém pillantott.
-Blake! Nézd meg anyut. Szomorú! Odamegyünk hozzá?-hirtelen a kisfiam mintha értette volna mit mond az apja ,felém kapta a fejét és a karjait kinyújtva próbált közelebb jönni. -Vigasztald meg anyut.-sétáltak közelebb mire megéreztem az arcomon Blake apró kezeit.
-A...anya!-suttogta halkan ettől nekem pedig még több könny csordult végig az arcomon.
-Ügyes vagy Blake. Ő anya én pedig apa.-mosolygott boldogan Lloyd és átadta a karjaimba a kicsit. Blake az arcomat a kezei közé fogva nézett centikről amitől egyből elmosolyodtam.
-Ügyes vagy kisfiam. Anya nagyon büszke rád!-remegett meg az ajkam ahogy néztem a szemeit. Ugyan olyan gyönyörű kék szemei voltak mint az apjának.
-Anya!-mondta ismét a kis vékony hangját ettől pedig elnevettem magam és magamhoz húztam.
-Szeretlek kincsem. Anya nagyon ,de nagyon... elmondhatatlanul szeret téged.-puszilgattam végig az arcát a haját és a kis nyakát.
-Édesek vagytok.-nézett minket mosolyogva Lloyd majd közelebb lépve az ajkaimhoz hajolt. Blake centikről figyelt minket, majd ahogy Lloyd elhúzódott egy csúnya pillantást vetett az apjára.
-Woow!-nevetett fel Steve mellettem.
-Kisfiam! Mi volt ez a nézés?-kérdezte tőle Lloyd csípőre tett kézzel. Blake a nyakamba fúrta az arcát és átölelt szorosan.-Láttad te is?-nézett fel rám döbbenten.
-Morcos vagy kincsem hogy anyát megpuszilta apa?-vigyorodtam el mire Lloyd újra odahajolt hozzám. Blake nyöszörögve megfogta az apja arcát és odébb tolta tőlem.
-Hé! Anya nem csak a tiéd!-szólt rá a fiára de Blake az arcomat megfogva puszilgatni kezdett. Lloyd mérges lett hogy a fia nem hagyja hogy puszit adjon így odébb lépett. -Fiam ne húzd ki a gyufát!
-Apa!-kiabált rá mire én döbbenten figyeltem a történéseket.
-Feleselsz?
-Apa!-szólalt meg ismét.
-Az apád vagyok igen, úgyhogy ezt a hangsúlyt felejtsd is el fiatalember, mert nem a játszótéri haverod vagyok, hanem az apukád! Apa szereti anyát és puszit is szeret neki adni úgyhogy legyél olyan kedves és ne tolj el anyutól.-nézte a fiát centikről mire Blake ajkai lefele görbültek és sírva a mellkasomhoz bújt.
-Awww semmi baj. Sshhh..-húztam közelebb míg ő csendben sírdogálva a melleim közé fúrta az arcát.
-Na már megint ott van a cickóid közt! Meg se puszilhatlak, a melleid is kisajátítja... ez hihetetlen!-ment be idegesen a házba így csak Steve maradt velünk aki döbbente figyelte az eseményeket.
-Hhhh... Blake szívem kérlek! Apu nem akart megbántani csillagom.-simogattam a haját miközben az arcát puszilgattam.
-A...apu!-hüppögött ahogy felnézett rám. Hatalmas könnycseppek gördültek végig az arcán, mire a teraszajtó kivágódott. Lloyd a fülén lévő telefonba beszélt valakivel ahogy a garázs felé tartott. Blake sírva nézett az apja után nekem pedig megszakadt a szívem érte. Úgy sajnáltam szegényt, hogy magamhoz húzva végig pusziltam az arcát.
-Apa dolgozik kincsem. Most nem szabad zavarni.
-Blake apa nem gondolta komolyan.-lépett közelebb Steve és megsimította a kicsi hátát. Könnyes szemeit dörzsölve nyújtotta felé a kezeit mire ő a karjaiba kapta. -Nézzük meg a kocsikat. Mit szólsz hozzá?-simogatta gyengéden mire még jobban a nyakába fúrta az arcát.-Gyere! Anyu is pihen egy kicsit addig.-pillantott rám Steve mire én hálásan néztem őt ahogy elsétált a kocsik irányába Blakkel.
Lloyd kerék csikorgatva hagyta el a birtokot amitől Blake újra sírva fakadt, hisz megijedt a kocsi hangjától, de az még jobban elkeserítette, hogy az apját nem látja. Steve megtörölve Blake arcát próbálta nyugtatni, de ő vigasztalhatatlan volt.-Héé! Sshhh... semmi baj! Apa mindjárt visszajön mi meg addig megnézzük itt a kocsikat. Blake kérlek ne sírj! A fiúk nem sírnak!-döntötte a homlokát az övének.
-A..apa!-hüppögte elkeseredve.
-Hhh... apa dolgozik.-simította az orrát Blake orrának.
-Apa!-mutatott Steve mellkasára.
-Én nem apa vagyok. -kúszott egy halvány mosoly az ajkaira.-A te apukád Lloyd én csak keresztapu vagyok.
-Apu!-fogta meg Steve arcát apró kezeivel.
-Hhhh... fiamként szeretlek én is ahogy apukád, de most gyere! Nézd milyen menő motor van itt.-biccentett a fejével a fekete motor felé.
Én Blake innivalójával a kezemben sétáltam a garázs felé, de ahogy odaértem ledermedtem egy pillanatra. Blake a motoron ült mellette pedig Steve állt és fogta, hogy le ne essen.
-Anya! Anya! Anya!-kezdett el örömében ugrándozni ahogy megpillantott.
-Mit csináltok szépfiúk?-sétáltam közelebb hozzájuk.
-Csak megmutattam a motort.-köszörülte meg Steve a torkát mire a tekintetem végig siklott rajta. Szemeit figyelve elöntött a vágy ahogy eszembe jutott mikor a motoron szexeltünk.
-Anya! -fogta meg a kezem Blake így felé kaptam a szemeim.
-Mondjad szívem!-hajoltam oda hozzá mire ő a nyakam köré fonta a karjait és az arcomat ellepte ezer millió puszival. Steve elmosolyodva ellépett mellőlünk, de ahogy mögöttem elsétált az ölét a fenekemnek nyomta. Testem egyből megfeszült ahogy megéreztem őt. Steve keze a csípőmre csúszott amit finoman megszorított. -Steve!
-Igen?
-Mit... mit csinálsz?
-Semmi rosszat.-mosolyodott el.
-Hhh Blake... gyere drágám.-emeltem le a motorról, de ő nyöszörögve nyúlt vissza érte. -Kincsem ez nem játék.-tettem le a lábacskáira, de közben fogtam a karjait.
-Anya!-nyúlt a motor kereke felé, de én elhúztam onnan.
-Az koszos bogaram. Ne fogdosd csillagom.-puszilgattam az arcát mire Lloyd parkolt le a garázs előtt. Blake ledermedve figyelte a hatalmas kocsit amiből az apja kiszállt.
-Hát itt meg mi történik?-sétált körbe a kocsi mellett miközben a telefonját nyomkodta.
-Autókat nézünk, de megtetszett a motorom neki.-nézte a barátját Steve.
-Ahhoz még kicsi vagy Blake!-nézett fel a fiára a mobilja mögül, aki nem tudta elfelejteni azt, hogy az apja rászólt így ismét sírva fakadt.
-Aawww szívem!-puszilgattam meg az arcát. Blake kapkodva a levegőt figyelte Lloydot, majd elhúzódva tőlem megtörölte apró kezecskéjével a szemeit.
-Apa!-szólt Lloydnak aki felkapta a tekintetét rá ismét a telefon képernyőjéről, de ami most következett ez mindenkit ledöbbentett. Lassan elkezdett tipegni felé mire Llyod a telefont a zsebébe eltette.
-Gyere! Gyere Blake!-guggolt le egyből.
-Istenem!-kaptam az ajkaimhoz a kezem ahogy figyeltem a fiam első lépéseit.
-Gyere kincsem!-mosolyodott el Lloyd ahogy kitárta a karjait.
-Apa!-magyarázott folyamatosan össze-vissza ahogy botladozva de szaporán szedte a lábait.
-Ügyes vagy Blake! Gyere apához!
-A mi kis kincsünk de ügyes.-gyűltek könnyek a szemeimbe mire Blake elkapta Lloydot.
-Ez az!-dobta fel a levegőbe a fiát majd magához ölelve puszilgatni kezdte. -Apa nagyon büszke rád.-bújt a nyakához amitől felkacagott ahogy csikizte Lloyd bajsza.
-Anya is büszke az ő szeme fényére!-csókolgattam meg én is az arcát Blakenek.
-Ügyes vagy fiam.-döntötte a homlokát Blake buksijának aki az apja arcát kezdte fogdosni apró kezecskéivel.-Szeretlek téged ugye tudod?-húzta közelebb mire a kék szemei felvillantak.
-Apa! Apa!
-Igen!-mosolyodott el meghatódva.-Az apukád vagyok.-Blake elidőzve kémlelte az arcát majd közelebb hajolva egy nyálas puszit adott neki. -Mhh... de finom puszit kaptam.-ölelte jobban így a vállára döntötte a fejét.-Anyuci is ad egy puszit?
-Szeretne adni igen.-néztem fel a szemeibe.
-Gyere ide baby!-húzott közelebb és az ajkaimra tapadt.
-Apa!-morogta Blake a nyakába.
-Apa anyunak ad puszit! Te is adtál nekem az előbb, látod anyukád nem hisztizett.- morcosan visszadőlve a vállára visszafúrta a nyakába magát miközben a felsője gombját piszkálgatta.
-Ne vetkőztesd aput! Az anyu dolga.-vigyorodtam el huncutul. 
-Hallottad fiam!- puszilta meg az arcát, de Lloyd telefonja megzavarta ezt a csodás pillanatot. -Istenem hogy nem bírnak ezek magukkal.-kereste ki a mobilját így én átvettem Blaket tőle.
-Menjünk, had dolgozzon apu.-kaptam a karjaimba, de ő csak nem akart megmaradni. Le akart menni így letettem a földre ahogy mellettem a kezemet fogva lassan sétálni kezdett.
-Kérem a másik kezed!-sétált mellénk Steve míg Lloyd lassan jött mögöttünk. Blake boldogan lépkedett a kavicsos úton amíg a teraszig nem értünk, majd megtorpanva hátra pillantott az apjára. Lloyd büszkén figyelte a fiát mire Blake integetni kezdett.
-Integetsz apunak?-simítottam meg az arcát ahogy leguggoltam hozzá.
-Apa!
-Igen. Az apukád.-pusziltam meg puha pofiját.
-Anyu!-nézett rám a csillogó szemeivel.
-Igen, én pedig az anyukád vagyok csillagom.-mosolyogtam rá boldogan, mire hátrapillantott Stevere.
-Apu!-nyújtotta felé a kezét ő pedig elmosolyodott.
-A keresztapu az hosszú szó.-simította meg Blake arcát ahogy ő is leguggolt hozzá.
-Ő Steve kincsem. Apa pedig Lloyd.-kapkodta a szemeit hisz most olyan neveket hallott amit nem tudott hova tenni. Olyat, hogy Steve és Lloyd.... neki Apa, Anya és Apu voltunk.
-Apu!-tette Steve mellkasára a kicsi kezét, majd valamit hadoválni kezdett, de ezt meg mi nem értettük.
-Nem értem kincsem, de biztos úgy van ahogy mondod.-pusziltam meg a kezecskéjét.
-Apa!-mutatott Lloyd felé és integetni kezdett újra neki. Ő elmosolyodva visszaintegetett a fiának, majd egy puszit dobott neki miközben még mindig telefonált. Blake rám kapta a szemeit értetlenkedve így én elvigyorodtam.
-Egy puszit dobott neked amit most én adok oda.-hajoltam oda hozzá és végig puszilgattam a kis arcát, nyakát, karját és hasát. Blake hangosan kacagott ahogy csikiztem a puszikkal. Steve és Lloyd is mosolyogva figyeltek minket hisz ezen nem lehet nem mosolyogni.
-De jó kedved van kisfiam.-puszilta meg Lloyd is a homlokát így Blake még hangosabban felnevetett.
-Egy csoda ez a kissrác. -nézte Steve a kicsit mire ő felfedező útnak indult.
-Óvatosan kincsem!-szóltam utána, de hagytam hogy a füvön sétálgasson. Ott nem tudja megütni magát.
Blake ahogy a hangomat meghallotta hátra pillantott majd egy halvány vigyor kúszott az ajkaira.
-Úgy mosolyog mint az apja.-állt mellém Lloyd büszkén, a túl oldalamra pedig Steve.
-Kergethetem majd haza a lányokat.-hajtottam le a fejem.
-Én most téged kergetnélek fel a szobába.-mért végig Lloyd így a testem megfeszült.
-A gyerekre kell figyelni!-néztem rendületlenül ahogy a mi kis kincsünk boldogan téblábol a kertben. Igaz néha fenékre ül, de feltornázza magát és tovább megy.
-Akkor itt essek neked? Tudod hogy megteszem és szerintem Steve is.
-Nem a gyerek előtt fogtok leteperni!
-Látott már mindent.
-Az egy dolog!
-Hhhh... hát jó! Akkor megoldjam magamnak?-biccentett a férfiassága felé.
Szemeim Lloydra kaptam, majd elé álltam, hogy a gyerek ne lásson semmit és elkaptam a nadrágján keresztül a farkát.
-Ha bármit mersz vele kezdeni kurva szarul jársz édesem!-sziszegtem a fogaim közt.
-Érzed hogy lüktet az érintésedtől?
-A puncim is lüktet mégse teszem be a kezed a nadrágomba, úgyhogy ha kérhetem fogd vissza magad addig amíg el nem alszik a fiad!-Lloyd a szemeim figyelte, majd ahogy egy pillanatra kinézett mögöttem egyből elkapta a farkáról a kezem.
-Basszameg! Blake!-lépett el gyorsan tőlem, mire hátra pillantottam. A gyerek rohanva a kert vége irányába indult mi pedig utána.
-Kapd el!-kiáltott Lloyd Stevenek.
-Hogy a picsába lehet ilyen gyors?!-rohant Steve is a másik irányból.
-Megtanult járni, most meg minket is megtanít rohanni!-ordibált Lloyd. Én döbbenten néztem ahogy a két férfi szalad a gyerek után. Blake kacagva figyelte az apját és Stevet, de gyors volt. Túlságosan is mivel majdhogynem ez a két pasi egymásnak ütközött ahogy próbálták utolérni.
-Blake szívem gyere anyához!-próbálkoztam én is hátha oda tudom csalni, de ő csak boldogan szaladgált. Istenem.. lőttek a nyugodt perceknek. Mostmár minden hova szaladhatunk majd utána.
-Fiam! Állj meg mert apád kiköpi a tüdejét!-fogta Lloyd a mellkasát.
-Menj már!- lökdöste Steve odébb.
-Szúr az oldalam basszameg!-mordult rá.
-Leszarom! A gyereket fogd meg!-indult ismét Blake irányába.-Gyere ide Stevehez Blake kérlek.
-Apa!-kacagott fel jóízűen.
-Vicces mi? Itt szaladgálunk mint a mérgezett egerek utánad!-futott Lloyd is a gyerek felé mire hirtelen megtorpant. Blake riadtan nézte a kert végét, majd sírva Lloydhoz futott.-Hé! Sshhh... fiam! Semmi baj!-húzta oda magához.
-Huhh! Basszus! Fiatalember ilyet... ilyet mégegyszer ne!-simította meg Steve a kezét ahogy felé hajolva pihegett.
-Semmi baj! Ne sírj kérlek! Nem történt semmi.-puszilgatta lágyan az arcát Lloyd, de ő még jobban hozzábújt. -Hhhh... fáradt vagy Blake! Gyere!-kapta fel a karjaiba, de ő addig kapálózott míg nem tökön csapta Lloydot.-Mhhh... vedd.. vedd át!-nyújtott Stevenek a kicsit.
-Mi bajod?-nézett rá értetlenül, de Lloyd csak összegörnyedt.-Hé! Mi van?-kapta el a karját.
-Most rúgott tökön!
-Miért csináltad Blake?-pillantott a karjaiban tartott gyermekre Steve.
-Lloyd!-sétáltam oda hozzájuk.
-Most ne kincsem mert elhányom magam.
-Mi van?
-Tökön rúgta a gyerek.-biccentett Lloyd felé Steve.
-Herén rúgott úgyhogy vidd be, majd... majd mindjárt megyek.
-Miért kezdett el sírni?-simítottam meg a hátát Blakenek miközben ő sírva Steve mellkasának dőlt.
-Valamitől megijedt.. nem... nem tudom baby, de most ....hhhh.. egy kicsit leülök.-lépkedett odébb Lloyd így mi is követtük őt. Rossz volt nézni ahogy szenved így Steve felé nyújtottam a kezem.
-Segíts neki , őt pedig add ide addig. -vettem ki a karjai közül a kicsit, majd Steve gondolkodás nélkül Lloydot felkarolta és elsétált vele a teraszon lévő heverőkig.
-Hhh... megvédeni meg fogja tudni magát az biztos.-rogyott le a kanapéra Lloyd.
-Hozzak valamit?-kérdezte Steve halkan.
-Nem kell, köszi.-döntötte hátra a fejét.
Blake lekéredzkedve a karomból Lloyd felé kezdett tipegni, majd ahogy elé ért a combjaiban megkapaszkodva az ölébe dőlt.-Mmhh... fiam! Finoman. Most rúgtad szét a golyóim!
-Apa!-sírdogált csendben ettől pedig Lloyd szíve megszakadt. Felvéve az ölébe ültette és a mellkasához húzta őt, hogy megnyugtassa. Nem érdekelte mennyire is fáj neki az volt a fontosabb, hogy a fia ne sírjon.
-Semmi baj! De legközelebb szólj mielőtt tökön csapsz! Még szeretnénk anyukáddal gyerekeket.-cirógatta végig a hátát finoman. Percekig simogatta a kis karjait így a sírást halk szuszogás váltotta fel.
Csendben melléjük ülve figyeltem Blake nyugodt arcát ahogy az apja mellkasán alszik így egy halvány mosoly kúszott az ajkaimra.
-Verekedősöm.-cirógattam meg a kis arcát.
-Rosszabb lesz mint én.-vigyorodott el Lloyd.
-Nem vagy te rossz.-dőltem a vállára, mire felém kapta a fejét.
-Én nekem is sírnom kell hogy simogass engem is?
-Hol simogassalak?-néztem fel a szemeibe.
-A farkam igazán megsimizhetnéd. Ne tudd meg mekkora teli találatot kaptam.-helyezkedett óvatosan.
-Fel kell vinni a szobájába Blaket utána megsimizlek ahol kéred.
-Egy forró fürdő közben?-csillant fel a szeme ahogy figyelt engem.
-Lehet róla szó.-mosolyodtam el, majd felkelve óvatosan a karjaimba vettem a kicsit és felsétáltam vele a szobájába.

Blaket nézve az ágya mellett betakargattam és mellé tettem a kis maciját amit egyből át is ölelt. Kifáradt ebben a nagy rohangálásban, de borzasztó büszke voltam rá. Nem adta fel egyszer sem ha fenékre esett. Mindig felállt és leporolva a kezeit indult tovább. Látszik, hogy Lloyd az apja mert ő se adta fel soha.
-Megengedtem a vizet.-súgta halkan a nyakamhoz hajolva miközben a derekamra simította a kezét.
-Hogy vagy odalent?
-Ha a popsid az ölembe nyomod egyből jobban leszek.-vigyorodott el huncutul mire nekem is egy mosoly kúszott az ajkaimra.
-Steve is csatlakozik?-pillantottam hátra a vállam felett rá.
-Dave kérte, hogy segítsen az egyik kocsinál kicserélni a lámpában az izzót így majd ő este csatlakozik. Ha nincs ellenedre egy újabb forró éjszaka ezzel a két szexistennel.-harapta meg vigyorogva a vállam.
-Szeretlek titeket.-fordultam meg a karjai közt.
-Mutasd meg baby mennyire szeretsz.-csúszott a keze a fenekemre és a karjaiba kapott.
-Rosszfiúm.-túrtam a hajába miközben kisétált velem a kicsi szobájából.
-Annyira azért nem vagyok rossz, ha ilyen tökéletes gyereket hoztunk össze.-nézte a szemeim rendületlenül ahogy besétált velem a fürdőbe.
-Annyira büszke vagyok a fiunkra Lloyd.-simítottam meg gyengéden az arcát.
-Profin eltalálta a farkam.-tett le a lábaimra, de a kezeit nem vette el a fenekemről.
-Nem direkt csinálta szívem, hisz láthattad mennyire sírt, hogy fájdalmat okozott neked. Nem akarta.
-Tudom. Nem is haragszok rá, de a torkomig felugrottak a golyóim.-nevette el magát halkan.
-Akkor had kényeztessem hogy a szíved dobogjon a torkodban az izgatottságtól.-kezdtem el kigombolni a nadrágját.
-Mhhh kincsem. Te tudom, hogy profi vagy ebben.-feszült meg a teste ahogy letoltam róla a nadrágját és a boxerén keresztül megsimítottam férfiasságát.-Ahh.. basszus baby! Tökéletesen tudod mit csinálsz velem!-hunyta le a szemeit.
-Igen kincsem. Lazulj el édes.-toltam le a boxerét is miközben letérdeltem előtte.
-Basszameg! Már a közelségedtől kurva kemény vagyok.-kezdte el kapkodni a levegőt.
-Imádom a farkad baby.-nyaltam végig lüktető férfiasságát amitől egész teste megremegett.
-Ahhh basszus kincsem.-döntötte hátra a fejét.
-Szeretem amikor keményen baszol vele.-toltam a számba és lassan mozgatni kezdtem a fejem.
-Ahhhh... Avery... nagyon finoman csinálod.-túrt a hajamba amit egy copfba fogott össze.
-Ez is tetszik?-szívtam meg keményen mire kipattantak a szemei.
-Vetkőzz!-rántott fel a földről a karomnál fogva és egy gyors mozdulattal lekapkodta rólam a ruháim.
-Szeretlek!-kuncogtam ahogy figyeltem őt.
-Szeretlek kicsim és azt is nagyon szeretném hogy a farkam körül legyél.-csapott le az ajkaimra.
-Onnan rántottál fel baby.-mosolyodtam el huncutul.
-A puncid szeretném a farkam körül.-kapta le a felsőjét és a kádba bemászva kinyújtotta a kezét felém.-Legyen feledhetetlen ez a szeretkezés.-nézte szüntelenül a szemeim.
-Vágyom rád Lloyd!-kezdtem kapkodni a levegőt ahogy mellé másztam.
Nem kellett több neki, hisz ismét az ajkai az enyémeket súrolták ahogy eldőlve a forró vízben a habok közt egy feledhetetlen szeretkezésbe kezdtünk.