Megint egy újabb átveszekedett nap. Ez már nem olyan, mint az elején. Nagyon nem. Ezt már nem lehet nevetéssel vagy békülő ágybabújással helyrehozni. Ezek a veszekedések, mint például a mai, sokkal komolyabbak. Nem csak egy el nem mosogatott bögre. Sokkal inkább féltékenység, kevés együtt töltött idő, kevés érzelem, kevés testi kapcsolat, kevés beszélgetés, kevés Ti.
Kevés bizalom. Ha ezekből egy kapcsolatban kevés van, vagy egyáltalán nincs, akkor van értelme? Nincs. Mindenki csak szenved. Tovább kell lépni, hogy mindenkinek jó legyen. Ez már nem szerelem, csak megszokás.
Ezek a gondolatok futnak át az agyadon minden nap, de eddig nem volt teljesen komoly. De ma?
Miután Wonwoo hozzád vágta, hogy idegesíted és hagyd békén, minden eltört benned. Szíved darabokra hullott, a lelkeddel együtt.
Lehet, hogy nem olyan most semmi, mint az elején, de te szereted Őt. Úgy, mint a legelején. Ezek szerint Ő téged nem. Ez fáj 3 év kapcsolat után, amiben a házasságtól kezdve babaprojekten át minden szóba került már.
Ahogy szavai elérnek a tudatodig egy pillanatra lefagysz, majd szemeibe nézve kezdenek potyogni a könnyeid. Mérges arcvonásai rögtön engednek, ahogy felfogja, mit is mondott. Belekezdene, de késő. Némán sírva rohansz a hálóba, amit egy ideje már csak te használsz, mivel Ő sosem alszik veled. Elkezded pakolni a cuccaidat a bőröndödbe bezárva magad mögött az ajtót. Hallod, ahogy dörömböl rajta, de a gondolataid minden hangot kizárnak. Csak pakolsz és pakolsz. A fürdőből kihozod a szükséges cuccokat és minden főbb dolgot elcsomagolva pakolsz fel karjaidba, majd kinyitod az ajtót.
-Kérlek hallgass meg! - néz le rád barna szemeivel kétségbeesetten.
-Ne fárassz-emeled fel a tenyered stop jelet adva- Ne aggódj, soha többet nem foglak már zaklatni. Ezt pedig-veszed le a jegygyűrűt az ujjadról, majd hozzávágod- add oda annak, aki nem idegesít. Soha többet ne keress - fújtatsz felnézve rá folyó könnyekkel, majd arrébblökve sétálsz ki a közös albérletből.
Hónapok telnek el. Minden cuccodat elhozattad, bérelt lakásodban élsz egyedül. Továbbra is orvosként dolgozol a gyermek kórházban.
Az eseten még teljesen nem vagy túl. Három év az csak három év, bármilyen is volt az. Főleg hogy elég hamar komollyá fordult. Annyi pozitívum azért van, hogy a barátaiddal bulizni jársz, valamint kezded újra teljesen jól érezni magad. Nem hagynak túl sokat egyedül lenni a szeretteid, még nálad is alszanak olykor. Nagyon jó kezd el lenni minden, már ugye amennyire lehet.
Randizni nem voltál azóta se. Eleged lett a férfiakból párkapcsolat ügyileg, de nagyon.
Azóta az este óta Wonwoo egyszer keresett, de feladta mikor tettél róla, hogy sehol se érjen el. Mindenkinek jobb ez így.
Egy nyugis pénteki munkanap után sétálsz hazafelé az utcán, mikor lépteket és füttyszókat hallasz magad mögött. Lépteidet sietősebbre szeded, nincs messze már a lakásod. A hangok egyre közelebb vannak, te pedig félsz. Hallod, hogy nem csak egy férfi követ, de hamarosan utol is érnek, majd visszaránt az egyik.
-Cicuskám, hova-hova olyan sietősen? -duruzsolja a füledbe lefogva. Undorodva ütöd le a kezeit ahogy a testeden kezdi járatni.
-Hagyjon! -szabadulsz ki szorításából, mikor 2 másik pasas eléd áll.
-Semmi baj Szivi, majd mi vigyázunk rád-vigyorognak maguk közé szorítva. Undorító.
Kétségbeesetten próbálsz menekülni, mikor hárman fognak le, te pedig sikítasz egy hatalmasat.
-Semmi baj Édes, ezt a sikátort telesikíthatod-vigyorog rád az első támadód. Könnyeid elerednek. Még küzdesz,bár esélyed nem sok van. 3 "férfi" mégiscsak erősebb mint egy nő. Már éppen a ruhádat tépnék le,mikor az egyik csávó a földre vágódik egy hatalmas ütéstől. Egy fekete ruhás alak kezdi el püfölni,majd az egyik támadó nekiront,az egy maradék pedig téged fog le. Az idegen személy könnyen péppéveri a két alakot. A támadó,aki téged fog le nem figyel egy pillanatra,ekkor erősen tökönrúgod, így kiszabadulsz a karjaiból.
-Soha többet ne nyúljatok egy nőhöz,ti férgek,mert kitaposom a beleteket a szátokon keresztül -morog a fekete ruhás megmentőd,majd a támadókra köp,akik nagy nehezen,egymásba kapaszkodva menekülnek.
Ijedten sírva állsz ott sokkos állapotban,a fiú pedig megfordulva veszi le a kapucniát,de maszk van rajta,plussz sötét a sikátor,tehát nem látod az arcát.
-Jól vagy?-kérdezi lágy,de mély hangon,ami egyből elkezd nyugtatni. Bólintasz gyengén,majd táskádba kapaszkodva nézel szét tanácstalanul.
-Hazakísérhetlek?-áll még ugyan ott,nehogy megijesszen. Megint bólintasz,majd elindulsz, mikor már tudsz tisztán gondolkodni. Szótlanul sétál melletted. Ismeretlen illat,mégis annyira nyugtató a közelsége.
Felérve a lakásodba invitálod be némán,ott pedig leveszi a maszkját. Akkor látod meg,hogy ki is az valójában.
Üveges tekintettel bámulod arcát, Ő pedig jeges tekintettel néz rád. Percekig csak álltok így,majd megszólal mély hangján.
-Örülök,hogy jól vagy T/N-mondja egy halvány mosollyal a szája sarkában.
Olyan ridegen hangzik a neved a szájából. Mindig is Baby voltál,sose hívott az igazi neveden.
-Ja-nyögöd ki hosszú percek után,elfordítva a fejedet- Köszi szépen az előbbit. Nélküled most ki tudja mi lenne...-nézel lefelé, patakokban hulló könnyekkel.
Wonwoo közelebb sétál,majd egy méterre tőled megáll.
-T/N? Minden oké?-kérdezi lágy hangon. Frusztráltan hunyod le a szemeidet.
-Ne hívj így-morgod magad elé.
-Akkor hogy hívjalak?-sétál közelebb észrevétlenül.
Nem válaszolsz,csak állsz ott megsemmisülve.
-Baby?-suttogja a füledbe már közvetlen előtted állva.
Eddig bírtad.
Feltör belőled a hangos zokogás. Karjaiba omlasz, Ő pedig felkapva csukja be az ajtót, majd besétál a nappaliba az Ő kis koaláját cipelve a karjai között. Leül veled a kanapéra, közben cirógat ahol ér.
-Nagyon hiányzol Babygirl-suttogja a hajadba szorosan ölelve. Zokogsz és zokogsz a nyakába, szorítva rajta a pulcsit.
-Kérlek hagy maradjak. Kérlek hagy mondjam el, hogy mennyire megbántam amit mondtam. Engedd meg ,hogy elmondjam,mennyire bánom ,hogy így kezeltelek. Mennyire bánom azt, hogy így beszéltem veled. Mennyire bánom, hogy nem foglalkoztam veled, és elengedtek. -mondja miközben a hajadat könnyei áztatják lassan. Zokogva nézel fel szemeibe. Ahogy tekintetetek egybeforr újra érzed, amit régen. Újra érzed a szerelmet. Az összes kérésére választ adva csókolod meg olyan sok érzelemmel, ami rég akadt már nektek.
