December közepén már igencsak megvan a karácsonyi hangulat a legtöbb emberben.
Minden hópihékkel, masnikkal, hóemberekkel és fényfüzérekkel van feldíszítve.
Forraltbor, mézeskalács,szaloncukor és fahéj illatban úszik akármerre jár az ember a városban.
Az utcai vásárok sorait andalgó szerelmes párok tarkítják. Amerre a szem ellát mindenhol emberek hemzsegnek a tökéletes ajándékok után kutatva, finomságokat kóstolva, vagy éppen hócsatázva két szelfi között.
A koreai karácsonyokról tudtad, hogy közel sem akkora esemény, mint otthon, azonban nem gondoltad, hogy a nyugati kultúra ennyit változtatott rajta. Lényegében majdnem annyira megünneplik ők is, mint amihez szoktál.
Sokat segít ez a tény a honvágyad leküzdésében. Idén nem teheted meg, hogy hazarepülj, ugyanis új albérletre gyűjtesz, minden fillér számít. Jobb környék a cél egy új álláslehetőséggel, így mindent félre kell tenned.
Ha a családoddal nem is töltheted az idei ünnepeket, legalább itt vannak neked a fiúk.
Dongil-becenevén csak D1- és a haverjai közel egy éve a barátaid egy szerencsés véletlen végett, mikor eltévedtél az egyik állásinterjúd napján. Teljesen rossz épületbe mentél be a kiadójuknál kikötve. Dongil volt az, aki felvilágosított, hogy egészen rossz helyen keresed azt az állatorvosi rendelőt egy zenei kiadó épületében.
Kétségbeesett kutakodásodnak haverjaival vetett véget, mikor pár jól irányzott kérdés után megtalálták neked a keresett helyet egy eldugott kis utcában.
Azóta vagytok jóban az összes fiúval, akikről idő közben megtudtad, hogy DKB név alatt alkotnak egy kpop bandát.
Imádtad bennük mindig is azt a tényt, hogy nem kezeltek soha másképpen, mindig is meg tudtatok maradni barátok.
Emellett az első koreai karácsonyodat megígérték, hogy veled töltik 2 estét biztosan.
Mindennél többet jeletn, hogy megteszik ezt neked. A szeretet ünnepén a családod nélkül lenni sokkal magányosabban hat, mint bármikor máskor ráeszmélni, hogy a szigetországban bizony senkid sincs a srácokon meg néhány barátodon kívül.
Talán a hideg, talán a magány, talán a karácsony teszi, de mostanság sokkal bújósabb és szeretetéhesebb vagy.
Szerencsédre vagy olyan kapcsolatban a srácokkal, hogy velük bármikor tudsz egy kis ölelkezést beiktatni. Igyekszel mindenkitől ugyan annyit kuncsorogni, nehogy bárkinek is feltűnjön a titkod.
A titkod, miszerint senki ölelését nem szereted és vágyod annyira, mint Dongilét.
Szereted te az összes tagot-Teot is a hatalmas butasága ellenére is-de D1 valahogy egészen más.
A srác leginkább a legjobb barát szerepet tölti be nálad, hiszen mindent vele vitatsz meg, rengeteg időt töltesz vele és természetesen mindig sokat nevettek együtt.
Pontosan nem tudod, hogy mióta repkednek pillangók a gyomrodban valahányszor a szemébe nézel vagy megérzed az illatát. Vagy mióta remegsz meg a reggeli mély hangjától, vagy leszel libabőrös az érintésétől. De azt tudod, hogy nem akarod elveszíteni Őt, hiszen mindennél jobban szükséged van a társaságára.
A srácokkal előre megbeszéltétek, hogy te mész át hozzájuk, mert ott jobban elfértek.
A kocsidba bepakolod a 2 napi ruhádat rejtő táskádat, az összes tálca süteményt, és egyéb edényeket, meg előre összetett étel alapokat. Náluk fogod megfőzni amit kell, de minden preparációt megtettél, hogy minél kevesebb fejtörést okozzon.
A hátuljába bepakolod az ajándékokat, majd a kocsit melegítve tárcsázod Dongilt.
-Na mizu?-veszi fel alig 2 csörrenés után.
-Elindulok-teszed bele a telefont a műanyag tartóba a műszerfalon.
-Okés. Mindent elraktál?-nyammog egy zacskó nasin.
-Kaja alapok, ajándékok, ruha..Más nem kell szerintem-gondolkodsz bekötve magad.
-Jólvan Nyunyó, akkor mindjárt szólok a majmoknak hogy lemegyünk segíteni-hallod, ahogy felkel az ágyáról.
-Köszi-mosolyogsz egyesbe kapcsolva-15-20 perc és ott vagyok Apus.
-Várunk-mosolyog, majd kinyomja, te pedig elindulsz feléjük.
Időre megérkezve parkolsz le az épület komplexum egyik kijelölt parkolójába, mikor Dongil, E-Chan, Lune és Heechan jelenik meg a bejáratnál nagy kabátban.
Nevetgélnek, miközben leheletük fagyosan kacskaringózik a csípősen hideg levegőben.
Mosolyogva szállsz ki mire odaérnek hozzád.
-Szia T/N-köszönnek rád egymás után.
-Sziasztok-öleled meg őket sorjában.
-Na mit segítsünk?-kérdi Changmin, azaz E-Chan.
-Van itt egy pár sütis tálca-emeled ki a 2 rúd bejglit hordozó ezüsttálcát-Ezt odaadhatom Minie?-nézel Lunera,aki mosolyogva bólint már el is véve a kezedből.
Magadhoz húzod a tálca 6 lapos karamellást.
-Van egyszer egy ilyen-fordulsz meg vele-Hee, felviszed?
-Persze passzold-veszi át mosolyogva, majd elindul Sungminnel fel a lakásba.
-Van egy ilyen termetes kondér-emeled ki azt is nehézkesen.
-Jó ég az mi?-hallod meg a frissen leérkezett GK hangját.
-De jó hogy jössz, ez pont neked való-adod a kezébe.
-Jézusom mi van ebben? Tégla?-pislog elvéve tőled-Szia Kicsi-ad két puszit lehajolva hozzád, amit viszonzol.
-Töltött káposzta a neve-vigyorgod rá.
-Kemény a cucc arra felétek-neveti, majd elindul a termetes cuccal.
-Nekem is adj valamit-szólal meg Dongil mögötted.
-Hozd a táskámat légyszi-adod a kezébe a sporttáskát, majd kiveszed a csomagtartóból a névre szóló ajándék tasakokat, és az utolsó nagy edényt, amiben halászlé lapul.
-Add ide-veszi ki a kezedből.
-Köszi-mosolyogsz rá bezárva a kocsidat.
Besétáltok az épületbe, és a lifttel megcélozzátok a 8. emeletet, ahol a lakásuk található.
A nyitott bejáraton boldog csevegés és lágy karácsonyi zene szűrődik ki igazán megmelengetve a szívedet.
Belépve az előszobába rögtön leveszed a cipődet, majd a saját bejáratású puha gumikacsát ábrázoló mamuszba bújtatod a lábaidat, amit csak neked vettek és tartanak fent, mivel annyi időt töltesz itt.
-Noona-szalad eléd a maknae moslyogva.
-Szevasz Öcskös-vigyorogsz rá lepakolva az ajándékokat a fa alá, majd megöleled a nálad egyébként magasabb srácot.
-Hiányoztál-bújik a nyakadba.
-Csak 3 napja nem láttál-neveted megsimogatva a fejét.
-Akkor is-motyogja szorosan tartva.
-Jólvan elég lesz, inkább fejezd be a takarítást a szobádban-ad neki egy gyenge tockost Dongil, ahogy elhalad melletetek a fényfüzér bekapcsolásért indulva a karácsonyfán.
-Jólvan na-morogja sértetten Harry-June, majd el is iszkol a szobájába.
-Yuku? Junseo?-nézel szét levéve a kabátodat, amit dongil rögtön el is vesz felakasztva a fogasra.
-Yuku hazament Japánba, Junseo meg szerintem alszik-nézi az óráját E-chan.
-Áh-világosodsz meg, majd a konyhába telepedve teszed fel a tűzhelyre a káposztát főni.
-Ez micsoda?-mutat a kondérra Lune melléd állva.
-Töltött káposzta-fordulsz felé-Karácsonyi alap kaja odahaza, egy kis savanyú joghurt szerű krémmel megspékelve, meg kenyérrel-írod le nagyjából.
-Hoztál ilyet?-pislog rád.
-Igen, anyukám küldött pár ezt meg azt-szaladsz a táskádhoz, amiből kiveszel egy kis fagyasztós dobozt-Van benne magyar kenyér, meg tejföl. Meg van itt-előveszed a zacskó nyers gyufatésztát-Ez is kell a levesbe-szaladsz vissza a konyhába.
-Hát ilyet még sosem láttam-ámélkodik a fiú.
-Örülök, hogy újat is tudok mutatni-nyújtasz nyelvet rá, mire felnevet.
Hatalmasakat nevetgélve főzöd a dolgokat, miközben ők segítenek és szórakoztatnak ahogy csak tudnak. Kellemes háttérzene szól, a lakás finom illatokban úszik.
A fiúk mosolyogó arcát látva tudod:hazaértél.
Este már megfürödve sorakoztok az aranyosabbnál aranyosabb, puha és meleg karácsonyi pizsikben a kanapén és a fotelekben a TV körül.
-Mit nézzünk?-nyomkodja a távirányítót Changmin.
-Reszkessetek betörők, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk-javasolod lehuppanva Dongil és az útközben megkerült maci Junseo közé.
-Jó-egyeznek bele.
-Milyen volt a kaja?-nézel szét rajtuk mosolyogva.
-Az a kimchi féle cucc isteni volt-szólal meg GK-Ez is nagyon adja-tömi magába a mákos bejglit, ami nevetésre késztet.
-Nekem ízlett a leves is-gondolkodik el Lune-Jó az a tészta benne.
-Nagyon finom volt-bólogat Changmin magába tömve a karamellás hatlapost.
-Raktam el Teonak, majd elviszem neki-mosolyogsz halványan.
-Kitettél magadért-simít a hátadra D1 mögötted ülve, ahogy a háttámlán támaszkodik.
Hátra fordítva a fejedet mosolyogsz rá szégyenlősen.
-Köszönjük Noona-mosolyog rád Harry-June a fotelből.
-Én köszönöm, hogy veletek tölthetem-erednek meg könnyeid. Egyszerre ellenkezéses hangokat adnak ki, így felnevetve törlöd a sós cseppeket.
-Ne sírj hé-húz magához Dongil átölelve.
-Ne haragudjatok, csak otthon ilyenkor együtt van a legtávolabbi család is..Ez az első karácsonyom mindenki nélkül-szipogod.
-Itt vagyunk-vesznek csoportos ölelésbe, amitől csak jobban sírnod kell.
Pár perc nagy összeborulás után szétváltok.
-Ajándékozzunk én azt mondom-csapja össze tenyereit Changmin.
Beleegyezve ültök oda a saját csomagjaitokhoz.
-Ki kezd?-ül le veled szembe D1.
-Én-jelentkezik Harry-June-Noona-pattan fel.
Mosolyogva kelsz fel te is.
-Boldog karácsonyt-adja a kezdbe.
-Köszönöm-öleled át rögtön-Na srácok-veszed a kezedbe az ajándéktasakokat-Kiosztom nektek.
Eleget is téve az ígéretednek egyesével osztod ki az ajándékaikat öleléssel kísérve, ők is egymásnak átadják, és neked is.
Mikor végre valahára végeztek elkezded bontogatni a dolgokat.
Changmintől egy Kuromis air pods tartót és egy telefontokot, Junseotól egy macis rövidgatyás pizsi szettet, Lunetól egy plüss békát és egy aláírást Choi Santól, Gwanghyuntól egy hatalmas puha pokrócot sok csokival, Heechantól proteineket, Dongiltől pedig egy bekeretezett képet, ami a srácokat és téged ábrázol, mellé pedig leveleket és egy nagy pulóvert, ami az övé, de neked adja, mivel tudja hogy imádod.
Elérzékenyülten ülsz a kupac közepén alaposan tanulmányozva a dolgaidat, majd felnézel rájuk.
Kaptak egymástól cipőt, ékszert, sapkát, koncertjegyet, alkoholt, telefontokokat, berendezési tárgyakat, meg mindent ami csak kellett nekik.
Tőled személyre szabott köszönőlevelet kaptak egy-egy barátság karkötővel, amiket te készítettél különböző színekben, plusz mindenkinek egy mini világítós csillagot.
Nem tudsz sokkal szolgálni idén, de minden energiádat és szeretetedet beletetted.
Szerencsére nagyon is nagyra értékelik, így mindenki boldogan ölelt körbe, miután kibontotta a saját ajándékait, és elmagyaráztad a karkötők jelentését.
Dongil még puszit is adott az arcodra jócskán paradicsommá festve azt.
Az ajándékok után film közben társasoztok és kártyáztok jókat beszélgetve és kacarászva.
Az elején még csak ölelgeted őket olykor, de egy idő után már csak D1 karjaiban ragadva játszol észre se véve, hogy bő 20 perce a hasadat ölelve figyeli, ahogy unoban sorra alázod a srácokat.
-Bocsika hanyadikat is nyerem?-nevetsz fel gonoszul-Négy? Vagy 5?-vigyorogsz a frusztrált fiúkra.
-Jólvan már, most leverlek-parodizál ki GK, de ő is elneveti magát közben, nem csak te.
Az együtt eltöltött órák számával az elfogyasztott alkohol mennyisége is nől, így hajnal 2re már igencsak kezdetek kihullani. Már csak Junseo, Changmin, az alvó Harry-June és Dongil van a nappaliban rajtad kívül.
-Na gyerekek, legyen itt záróra-rekeszti be a bulit az egyik leader.
-Egyetértek-bólogat D1 is.
-Jóéjszakát-vonul a szobájába Junseo macisan brummogva.
-Jóéjt-kezd el a konyhába kipakolni Changmin, miután bezárt minden ablakot és ajtót.
-Felkísérem Junniet-ásítod.
-Hol akarsz aludni Nyunyó?-simogatja a derekadat, ahogy nyújtózol.
-A kanapén-nézel fel a szemeibe.
-Előszedem az ágyneműdet-ad egy puszit a homlokodra, amibe erősen belepirulsz.
-Babuska-noszogatod meg az elnyúlt maknaet-Babu-ismétled meg erősebben, amire végre kinyitja szemeit.
-Igen?-morogja álmosan.
-Gyere felkísérlek-húzod fel ülésbe, majd felállítod ahogy beleegyezik.
Kettecskén nekiindultok az emeletnek, majd felérve fekteted be az ágyába betakarva.
-Jóéjt Junnie-puszilod meg a buksiját.
-Jóéjt Noona-nyammogja, mielőtt rögtön elnyomja az álom.
Jót mosolyogva rajta fotózod le, majd lemész vissza a nappaliba.
-Mi lenne, ha velem aludnál?-szegezi neked a kérdést Dongil, mikor már csak ketten vagytok a nappaliban.
-Nem férünk el ott..Meg nem akarlak zavarni-fordulsz el zavarodban.
-Ha zavarnál nem mondanám-húz karjaiba hátulról ölelve.
Szemeidet lehunyva kapszkodsz meg karjaiban a fejének döntve a sajátodat.
-Dongil-suttogod.
-Hm?-morogja a nyakadba közelebb húzva.
-Ne engedj el...még egy kicsit ne engedj el-kéred halkan.
-Nem engedlek-ígéri szorosan tartva.
A szíved olyan gyorsan ver, hogy félő, hogy kiugrik.
Ahogy ujjai lágyan kezdik cirógatni az oldaladat egy pillanatra magad alá csuklanak lábaid is.
Pólód alá vezetve ujjait érinti bőrödet, ajkaival pedig arcodra hint apró puszikat.
-Dongil...mit csinálsz?-remegsz meg minden érintése alatt.
-Aludj velem Hercegnő-suttogja a füledbe kikerülve a kérdést.
-Jó-egyezel bele teljesen elálmosodva a puha bőrétől.
Egy pillanatra elenged, hogy felvegye a kezébe a táskádat, aztán a kezedre kulcsolva vezet be a szobájába.
Beérve az édeskés, de férfias illatú lakba a lila ledfények tompa fénye tökéletes megvilágítást ad a jelenleg leginkább vágyott dolgodnak:az ágynak.
A bútor felé veszed az irányt, mialatt ő leteszi a cuccodat.
-Belül alszol?-áll már ő is az ágyhoz levéve róla az ágytakarót.
Válaszul bólintva dörzsölöd a szemeidet.
-Nem hoztad be az ágyneműmet?-keresed az említett dolgot.
-Az enyém is elég-emeli fel a takarót, hogy alá tudjatok mászni.
Bemászol az ágyába a fejed alá pakolva az egyik párnát.
Dongil veled szembe fordulva mászik be a takaró alá, majd a derekadra vezeti a kezét.
-T/N-szólít meg-Nézz rám-kérlel, mert te tüntetőleg lehunyod a szemeidet.
Óvatosan rákukkantasz a szélesen mosolygó fiúra.
-Szép a Karácsonyod eddig?-simít az arcodra.
-Igen-mosolygod a kezére fogva-Nagyon hálás vagyok nektek.
-Reméltem, hogy tetszeni fog az első Karácsonyod velem-mosolyog közelebb húzva magához.
-Dongil-fúlod a nevét teljesen elvörösödve.
-Mondd-fürkészi az arcodat egy levakarhatatlan mosollyal.
-Ne csináld ezt-bújsz a nyakába.
-Mit?-simogat lágyan ahol csak ér.
-Zavarba hozol-motyogod.
-Nem baj, nagyon édes vagy olyankor-kuncogja.
-Hé-emeled fel a fejedet sértetten.
-Nyugi Kissárkány-neveti feléd nyomva magát-Szeretlek én minden állapotban-sutyorogja ajkaidra egy szerelmes mosollyal felvéve a szemkontaktust.
-Micsoda?-makogod kipirulva.
-Szerelmes vagyok beléd T/N-neveti jót szórakozva a fejeden.
-Jang Dongil!-nyüszögöd eltakarva a fejedet.
-Csak mondd ki, hogy te is szeretsz. Tudom, hogy igen-hámozza le a karjaidat.
-Honnan?-pislogsz rá.
-Minden ölelésemet és érintésemet hagytad ma...akármikor....és észre se vetted, ahogy a karomban tartottalak...Na meg elcsiripelték a madarak-vigyorog az ajkaidra.
A csúnya lebukástól teljesen elvörösödsz.
-Ha a kismadarat Han Harry-Junenak hívják, akkor majd jól megkopasztom azt a vén pletykás tyúkot-morgod nevetésre késztetve vele a feletted támaszkodó fiút.
-Ne bántsd...nélküle ez nem jöhetett volna létre...-sóhajtja.
-Micsoda?-pislogsz.
-Ez-zárja be ajkaitok között a távolságot teljesen felfordítva veled a világot.
Hajába túrva viszonzod az édes, mindennél jobban várt csókot.
Belemosolyogva fekszik be lábaid közé. Pólód alá felnyúlva cirógatja a hasadat és az oldaladat csakhamar elérve, hogy megremegj az érintéseitől ismét.
Pár perc után levegő hiányában váltok el egymástól.
-Azért még beszédem van vele-fújtatsz sértődötten.
-Baby, hagyjuk a beszédet holnapra...Ez az éj csak a miénk-sutyorogja ajkaidra, mielőtt sokkal édesebb dolgok felé csábít.
