Karácsony. Ebben az iőszakban mindenki sokkal kedvesebb, mindenki mindenkit szeret. Íncsiklandozó ételek finom illata övezi be a helyiségeket. Az égősorok gyér fénye világítja ki a sötét éjszaka kanyargós utcáit. Ajándékok rengetege forog ember kézről ember kézre, és megannyi fajta karácsonyfa díszítés készül. Ez a legtöbb ember számára a legszebb ünnep teljesen érthető okokból. A szeretteinkkel lenni a legjobb dolog a világon. De mi van, ha az ember a családjával tölti az ünnepet, akiket nagyon szeret, de mégsem az ő társaságukban szeretne lenni, hanem konkrétan egy valakivel szeretné tölteni az ünnepet?
December közepén utaztál haza Magyarországra, azonban mára már vissza is kellett térned Koreába a vizsgaidőszak és a munkád miatt. Nagyon jó volt hónapok után újra találkozni a családoddal, finom hazai ételeket enni, ajándékozni, díszíteni és nevetni. Rengeteg pozitív emlékkel és érzéssel tértél haza a lakásodba, amik miatt nem is olyan feszítő a magány.
Vagyis gondoltad te....
Nem is a magány a rossz. Hanem valaki hiánya..Kim Sunwoo hiánya...
Sunwooval a céghez kerülésed után ismerkedtél meg. Gyógytornász hallgató vagy az egyetemen Seoulban, és az IST-nél töltöd a gyakorlatodat, mivel ismered az egyik managert, aki apukád egyik jó barátja. Ennyi traineevel és a debütáltatott srácokkal jól jöhet egy biztos kéz, aki segít a sérülések után effektíven és gyorsan regenerálódni. A The Boyz-os srácokat ezáltal ismerted meg, és azóta iszonyatosan közeli barátságot ápolsz velük. Minden fellépésükön ott vagy, amikor időd engedi főzöl és beviszed nekik a gyakorlásokra, esetleg segítesz nekik amiben tudsz, na meg ez persze fordítva is így van.
Egy valakire kicsivel-igazából sokkal-több figyelmet fordítasz, az pedig Sunwoo. Nem kell sokáig nézni ahhoz, hogy lássa az ember, hogy mennyire helyes fiú. Emellett okos, vicces, káprázatos előadó és egyedi. A dumája gyorsan levesz a lábadról, és pont úgy flörtöl, ami a leggyorsabb út a szívedhez. Pimaszkodik, nevettet, de közben pedig sosem bánt meg. Figyel rád, na meg iszonyú szexi,amikor mérges...
Hiányzik. Mérhetetlenül. A sok nevetés vele, a beszélgetések, a különleges kézfogások, az arca ahogy rád néz azokkal a kiskutya szemeivel...
Sosem öleltétek még meg egymást, de sosem hiányoztak még a karjai a tested körül, mint most.
A sötét lakásodban ülsz magadba roskadva, és a tompa fényfüzérek váltakozását fürkészed.
Vajon most mi lehet a koncerten? Hol tarthatnak? Mindjárt vége? Hogy állhat a haja? Milyen érzései lehetnek? Gondol rád?
Biztos nem...Még csak nem is írt, hogy boldog karácsonyt, pedig az összes többi bandatársa igen...
Kedvel téged, de annyira nem, hogy a szünetben is beszéljen veled. Online amúgy sem szoktatok-a vicces videókon és mémeken kívül, amiket küldözgettek egymásnak,mint pl. mai is- nyílván nem most kezditek el...
Nagy nehezen felimádkozod magad két lábra, majd elmész fürdeni. Kis zenét hallgatsz közben, hogy legalább addig se rá gondolj. Ezután kényelmes pizsibe bújsz, és elkezded nézni az Iigazából szerelem című filmet egy nagy hegy nasival magadkörül.
Ahogy egyre előrébb tart a film egyre fáradtabb a lelked, és kibukik belőled az első könnyed, majd sorban ömlik utána a többi. Nem igazán tudod, hogy mi tévő lehetnél.
Legalább 10 percet sírsz így egyre jobban, mire eszedbe jut, hogy írsz Kevinnek, aki a legközelebb álll hozzád a srácok közül-mellesleg a legnagyobb shipperetek. Mielőtt nekifogsz azonban kicsit visszapörgeted a beszélgetést Sunwooval,amitől csak jobban összeszorul a szíved. Hirtelen felindulásból pedig chatet váltasz, hogy kiönthesd Kevinnek minden bánatodat.
Szipogva kezded pötyögni az üzenetet:
-Szia Keb...Tudom, hogy most van a koncertetek, és ezt nem most fogod olvasni, de muszáj kiöntenem a szívemet, mert nem bírom már. Nagyon hiányzik....
Nagyon jó volt otthon lennem Anyuékkal, de látva az összes szerelmes párt a családból pont az ellenkezőjét váltották ki annak, mint amit akartam elérni a távozásommal. Iszonyatos módon hiányzik Sunwoo...Sosem vágytam még soha senkinek ennyire az ölelésére, mint az övére. Akarom a karjait a testem körül szorosan. A hangját akarom hallani. A poénjain akarok nevetni. Azt akarom, hogy legyen velem szemtelen. Annyira szeretem azokat a csokibarna szemeket...csak nézne rám velük...Nem is tudja, hogy mennyire vágyom a csókjaira,az érintéseire.
Iszonyatosan vártam őt a fám alá, mert csak őt kértem karácsonyra...
Jajj Kevin annyira fáj a szívem-küldöd el neki az üzenetet, majd a filmet folytatva sírdogálod dagadtra a szemeidet, amíg végül álomba nem sírod magad.
Pedig annyira nem lennél nyugodt, ha tudnád, hogy mégis valójában kinek küldted el az üzenetet.
A srácok a koncert után boldogan, de mégus fáradtan omlanak az ülő alkalmatosságokra, miközben öltöznek át, hogy hazamehessenek majd a megbeszélés után. Mindenki csekkolja az üzeneteit gyorsan, ekkor tűnik fel a címzettnek ez a kis vallomásod az üzenetei között.
Nem is tudatosult benned, hogy a nagy siettségedben Kevin helyett visszaléptél a Sunwoo-val lezajlott beszélgetéseid chatjébe, és neki küldted el a róla szóló reménytelen szerelmes vallomást.
A fekete hajú srác először ráncolja szemöldökeit, és készülne elolvasás nélkül írni, hogy ezt bizony nem neki szántad, azonban a kívácsisága felülkerekedik rajta.
Minden sor után egyre sokkosabb az arckifejezése, míg tátott szájjal néz fel, keresve Kevin tekintetét. A kanadai nagyokat kacarászik a másik sarokban, majd összeakad a tekintete Sunwooval.
-Mi van öcsi?-neveti mit sem sejtve.
-Am..-pislant Kim-Ez..Gyere beszélnünk kell-kel fel majd kislisszan az öltözőből, mindenkit kíváncsivá téve.
-Mi a baj?-áll meg vele szembe Kevin csokigolyókkal tömve a lepcses száját.
Sunwoo szó nélkül nyomja a kezébe a telefont, hogy olvassa el.
Kevin vigyora egy pillanat alatt lefagy az arcáról, majd a hosszú szöveg ledarálása után tehetetlenül néz a fiatalabbik szemébe.
-Ez hogy került hozzád?-neveti kellemetlenül.
-Gondolom véletlenül nekem küldte helyetted-sóhajtja hajába túrva.
-És most mit akarsz tenni?-tapogatózik Keb.
-Nem tudom-támaszkodik a falnak Woo.
-Te nem érzel iránta semmit?-biggyeszti le ajkait az idősebbik.
-Ugyan ezt éreztem az egész karácsony alatt, amit ő-emeli rá tekintetét a kiskutya szemű-Istenem..ha tudnád hányszor akartam a karjaimban tartani, megcsókolni...Nagyon de nagyon régóta.
-Mégis mi tart vissza?-akad ki Kevin teljesen összezavarodva.
-Nem akarom kitenni ennek az életnek-csúszik le háttal a falon.
-Figyelj-guggol le elé-eléggé jól hozzá van szokva ehhez, hisz majdnem egy éve velünk van. Beszéltem én már vele erről, és menne neki, ő is tudja én is tudom. Szerintem ezen ne aggódj. Egyszer élünk. Azzal legyél akihez a szíved húz-mosolyog rá.
Sunwoo egy kicsit gondolkozik, majd tenyerét nyújtja Kevinnek.
-Köszi. Tudom mit kell tennem-csapnak egymás kezébe.
Körülbelül hajnal kettőt üthet az óra, mikor felriadsz arra, hogy fázol. Felkecmeregve az ágyadból kómásan felhúzol egy bundás zoknit és egy pulcsit, majd kitopogsz a mosdóba, aztán a konyhába inni egy pohárka vizet. Mikor letetted a poharat elkezded elmosogatni azt a pár darab mosatlant, amit a mosogatósban hagytál. Alig látsz ki a fejedből annyira be vannak dagadva a szemeid, és az orrod is folyik. Amint végeztél megtörlöd a kezeidet és az orrodat kezded fújni, amikor is a csengőd fülsüketítő rikácsolásnak indul.
-Jó isten-ugrasz meg két lábon kihordva az infarktust-Igazán hívhattál volna előbb-nyitod ki az ajtót Kevint remélve magad előtt.
-Nem akartam lelőni a poént-áll előtted zsebre tett kézzel a világod közepe.
A meglepettségtől tágra nyílt szemekkel pislogsz fel a srácra és magad sem hiszel a látványnak.
-Te..honnan..mit?-habogod esetlenül.
-Nagyon cuki vagy-kuncogja a buksidra rakva csontos kezét, majd simogatni kezd.
-Most alszok ugye? Ez az álmom?-nézel fel rá értetlenül.
-Nem az-fogja hüvelyk és mutató ujjai közé az arcodat.
-Mit csinálsz?-remeg meg a hangod, mert legszívesebben elsírnád magad annyira vágysz sokkal több érintésre tőle, azonban még sem érted mit keres itt és miért ér hozzád ilyen gyengéden.
-Eljöttem, hogy ne hiányozzak-vigyorodik el.
-De nagy arca van valakinek-dörzsölöd meg a szemeidet.
-Igen? Pedig úgy olvastam van mire-nyomja az arcodba a telefont, amin ott virít az üzeneted.
-Ez honnan van?-esel kétségbe, ahogy lepereg előtted az egész életed.
-Legközelebb jobban nézd meg, hogy kinek küldöd el az üzenetet-kuncog fel. Szépen lassacskán összeállnak a fogaskerekek az agyacskádban, így iszonyatosan elvörösödsz.
-Ez nagyon ciki-kerülget a sírás, így lesütöd a szemeidet.
-Csak egy kicsit-ért egyet, hogy szívja a véredet-De nagy szerencsédre-hajol le a füledhez, hogy belesuttogjon-Én sem vágyom semmire sem jobban, mint rád a karjaim között.
Felkapva a fejedet nézel fel a csokibarna szemeibe, amik magukba habarítanak ismét.
-Miért nem mondtad ezt el nekem?-kérded már könnyezve, ahogy szíved telecsordul szerelemmel.
-Meg akartalak kímélni ettől az életmódtól-fogja tenyerei közé az arcodat, hogy hüvelykujjaival letörölhesse a sós cseppeket-De Kevin azt mondja hozzá vagy szokva, úgyhogy többet nem menekülsz előlem-mosolyog le az orcádba szívdöglesztően-Sajnálom, hogy ennyire rossz érzéseket kellett megélned. Mostmár itt vagyok, és addig ölellek, amíg csak akarod-simogatja a fejedet ahol éri.
-Soha többet nem engedlek el-szipogod az oldalába kapaszkodva.
-Én se téged. Max ha levegőt akarsz venni-vigyorgja pimaszul.
-Mi?-pislantasz, majd mire feleszmélsz vastag ajkai már a te szádra tapadva veszik el az eszedet teljesen.
