Disclaimer:van benne hányás, de igen ennyi 😶
Amióta a második barátod szakított Veled valahogy minden jobb. Sírni se tudtál miatta, hiszen a kapcsolat alatt annyiszor itattad az egereket, hogy teljesen kiégtél tőle belülről. Az egész csak egy toxikus kapcsolat volt, hiszen ha nem feküdtél le vele, akkor egyből nagyon csúnyán bánt Veled. Csak akkor volt kedves, mikor beadtad a derekadat, mellesleg mindig olyan együttlétekbe, amiket sosem élveztél.
Így hát mikor kidobott, és azt mondta, hogy sosem szeretett, akkor csak mosolyogva köszönted meg neki, hiszen nincs szükséged egy ilyen emberre, mint ő.
Azóta is nagyon boldog az életed így szingliként. Szeretsz egyedül lenni, de nem veted meg a kalandokat ha erről van szó.
Pont ennek okán vagy most egy jó kis péntek esti bulin a kisvárosrész egyik pubjában.
Ittál már mióta itt vagy, de nem itt kezdődik a probléma, hanem ott, hogy túl vagy már azon a mennyiségen, amitől semmi bajod. Az este folyamán felfedezel pár bőrdzsekis fazont, akik közül egy-kettő igencsak méreget.
Te is szemezgetsz velük, közben újabb és újabb köröket tolsz le az italokból egyre rosszabb állapotba kerülve.
Az alkoholtól pedig elég bátorságot gyűjtesz arra, hogy odasétálj ahhoz a fiú bagázshoz. Lépteid nyoma minden, csak nem egyenes. Ezt látva a fiúk széles vigyorral várnak magukhoz.
Már közeledve feléjük botorkálsz, mikor valaki oldalról körbe ölelve térít el úticélodtól.
-Hé hé-mondod kezére fogva.
-Gyere szépen. Ők nem Neked valók-mondja sétálva Veled.
-Mert Te igen? -nézel fel rá nevetgélve.
-Inkább -bólint az amúgy iszonyatosan helyes fiatal srác.
-Meglehet. Elég helyes vagy-neveted csillogó szemekkel, mire csak egy mosoly a válasza.
Ahogy haladtok te meglátsz egy kis shot Soju-t, amire rögtön rákapva nyúlsz utána.
-Nem nem Hercegnő, nem kell az már Neked-kulcsol kezedre, hogy lefogjon, közben pedig kivezet az épületből.
-Most miért? -kérdezed nyűgösen-Meg akarom inni-nyafogod.
-Dehogy akarod-húz magával.
Semmit sem szólva állsz meg, mire igyekszik húzni magával.
-Na gyere. Hazaviszlek-mondja Rád nézve.
-Hánynom kell-mormogod egy helyben állva.
Gyorsan reagálva húz Téged egy bokorhoz, majd amint elkezded a dolgot a hajadat fogva simogatja a hátadat.
-Csak nyugodtan-mondja támogatva.
Miután kiadtad magadból a dolgot felegyenesedsz.
-Köszi -szuszogod kimerülten.
-Igazán semmiség. Merre laksz? -kérdezi.
-Én... Én-motyogod leülve a földre.
-Hé hé-nyúl utánad-Nem emlékszel? -kérdezi aggódva, mire csak rázod a fejedet-A szüleiddel laksz? -guggol eléd.
-I-igen... Csak.. Csak nincsenek itthon -motyogod dölöngélve, ahogy visz a fejed.
A srác sóhajtva vakarja meg a fejét.
-Testvéred van? -kérdezi az utolsó reményét.
-Amerikában-dőlsz el oldalra, de ő megtart oldalról.
-Rendben. Most akkor-szakad félbe mondata, ahogy hirtelen beájulva omlasz karjaiba.
-Remek-mondja óvatosan felállva Veled.
Mivel nem tudta meg, hogy hol laksz, így a karjaiban cipelve visz haza magához. Ott a nappaliban a kanapéra elhelyez egy törölközőt alád, majd egy lavort odarakva fektet el. Ezután a konyhából egy üveg vizet hoz és mindenféle sós nasit.
Amikor felébredsz, hogy ismét hányj, akkor felültetve teszi eléd a vödröt. Amint végeztél elveszi.
-Kell még? -kérdezi támasztva a hátadat.
Válaszul csak rázod a fejedet.
-Biztos? -bizonyosodik meg róla.
Most már bólogatsz.
-Maradj itt. Ezt kiürítem, utána jövök. Ha tudsz addig igyál -adja a kezedbe a palackot, majd a lavorral elhagyja a helyiséget. Amennyire tudsz már magadról letekered a kupakot, és lassú kortyokat leerőltetve iszol, habár az eleje nagy szenvedés.
A srác a tiszta edénnyel visszatérve segít inni, majd felbontja a halacskás sós mixet.
-Egyél is-mondja eléd téve.
Szót fogadva kezded el benyomni, miközben a hasadnál piszkálod a szoknyádat láthatóan feszengve.
-Miaz? Kényelmetlen? -kérdi aggódva, mire bólogatsz-Hozzak Neked valami másik ruhát? -simogatja meg a hátadat, Te pedig ismét bólogatsz-Máris hozom-pattan fel, majd gyorsan felviharzik az emeletre.
Mialatt Te falatozgatsz a srác egy nagy fekete pólóval,egy nagyobbacska macinacival ,valamint egy pár vastagzoknival tér vissza.
-Nos ezt találtam, ezek a legkisebb kényelmes ruháim. Hoztam zoknit is, hogy ne fázz. Nézd csak-mutatja a nadrágot-ennek a dereka megkötős, úgyhogy nem fog leesni Rólad remélhetőleg. Vedd át, és majd szólj, ha kész vagy-teszi le a ruhás köteget, majd kisétál, mivel úriember.
Te csak ülsz ott szétfolyva, mert lusta vagy mozdulni is. Szétszeded a ruhákat lassacskán, de kb sehova se jutsz vele.
10 perc elteltével már aggódva érted szól be az ajtón.
-Kész vagy? -érdeklődik. Mivel nem érti a motyogásodat, így bejön és eléd állva sóhajt fel.
-Hercegnő, ez nem jó így -vakarja meg a tarkóját-Jólvan segítek-mondja eléd guggolva. Óvatosan kigombolva a szoknyádat húzza le Rólad, majd feladja Rád a nadrágot, viszonylag lazára kötve, hogy ne nyomja a pocakodat.
-Ne haragudj-mondja mielőtt felhúzza rajtad a pólódat, majd megszabadít tőle.
-Bocsánat-motyogod rátámaszkodva vállára.
-Ugyan miért? -kérdi feladva Rád az illatával átitatott pólót.
-Nem akartam hányni ...Meg ilyen lenni-nézel rá fáradtan.
-Semmi gond-mosolyog megsimizve a fejedet.
-Van fölös fogkeféd? -pislogsz nagyokat álmosan.
-Szerintem van. Fogat akarsz mosni? -tartja a súlyodat lábaidnál.
-Igen-motyogod.
-Mikor? -adja kezedbe a vizet.
-Most-iszol bele a folyadékba.
-Akkor gyere-veszi el kezedből az üveget mikor végzel, majd felsegít, hogy tudj sétálni. Elindultok a fürdő felé, de nagyon kacsán mész és lassan.
-Na gyere -emel fel karjaiba ,mint egy babát, majd bevisz a fürdőbe és végig karjaiban tartva keres Neked egy bontatlan fogkefét.
-Azt hittem egyedül laksz-nézel végig a számtalan fogmosó eszközön.
-Van 7 haverom -mosolyog Rád a tükörben, majd felnevet, ahogy kikerekednek a szemeid-Nyugi, ők is bulizni vannak. Vagy felszedtek valakit, vagy ők is hánynak valahol-mosolyog a kezedbe adva a fogkefét, majd lerak a mosdókagyló elé.
-Remek-kezded el mosni a fogadat egy random fogkrémet használva.
A srác mögötted állva megy biztosra, hogy semmi bajod sem esik. Amikor végeztél elindulsz kifelé csoszogva.
-Köszi Neked ömm-nézel rá.
-Bang Chan-mosolyog segítve a sétában.
-Igen,Chan. Pontosan-bólogatsz leülve. Rögtön a vízért nyúlva gurítod le, majd kényelmetlenkedve fészkelődsz.
-Na mi a baj? -guggol eléd.
-Kényelmetlen a.. -mutatsz a melled vonalára.
-Vedd le nyugodtan. Biztos nem jó benne aludni-kel fel onnan, majd takarókat vesz elő az ágyneműtartóból a szomszédos kanapénál.
-Biztos? -kérdezed őt nézve.
-Tuti biztos-mosolyog Rád édesen-Most pedig aludj-teszi melléd a puha anyagokat.
-Jó-mondod benyúlva hátul a póló alá.
-Ja kimegyek ám -indul meg kifelé, de mire kimondja már le is veszed és félrerakod a többi cuccodra.
-Vagy nem-pislog meglepetten.
Mosolyogva fekszel el, ő meg betakar és leül melléd.
-Itt leszek, aludj csak -mosolyog édesen.
-Köszönöm Chan-motyogod kb azonnal be is aludva.
-Szívesen Babygirl-mosolyog édesen.
Másfél óra múlva beállít a hét fiú igen hangosan.
-Hé, csönd-szól rájuk Chan.
-Na mert mi van? -jön be nevetve Jisung.
-Alszik-mondja Chan komoly arccal.
-Ki? -kérdezi Jeongin halkabb hanggal.
Chan a kanapéra mutat, mire mindenki odasétálva lát meg, ahogy kis hernyóba csomagolva alszol békésen.
-Nem nyögnie kéne alattad alvás helyett? -vigyorog Minho, a többiek meg nevetnek. Chan egy éles pillantással törli le mindenki képéről a jókedvet.
-Részeg volt, és majdnem elment azokkal a motoros nyomorékokkal. Kivittem onnan, de nem tudta hol lakik, szóval elhoztam-meséli el röviden.
-Rendes vagy. Felszeded? -mutat Rád Hyunjin megjátszott ártatlansággal.
-Kopj le-mondja Chan, majd óvatosan a karjaiba emelve visz fel a szobájába.
A srácok nevetgélve látnak neki a kajálásnak és egyéb dolgoknak, hiába van már jócskán hajnal 3.
Chan fent az ágyába fektet, azután befekszik melléd, és sokáig vigyáz Rád, majd bealszik, hiszen eléggé fáradt.
Másnap reggel fájó fejjel ébredsz. Felülve csapja meg orrodat az a kellemes illat, ami a ruhákat is átjárja rajtad. A srác kellemes illata, mint rájössz . Egyből elkezdesz agyalni, hogy miképpen is jutottál fel ide, mikor kinyílik az ajtó, és egy mosolygós Chan lép be rajta.
-Ó felkeltél Babygirl? -sétál oda-Hoztam Neked reggelit-teszi le melléd a komódra a tálcát.
-Babygirl? Tán lefeküdtünk vagy mi? -fogsz fejedre elgondolkodva.
-Nem-nevet fel a kezedbe nyomva két Algopirint-Csak nem tudtam meg a nevedet, szóval valahogy kell, hogy hívjalak-ad a kezedbe egy pohár vizet. Elvéve a dolgokat juttatod szervezetedbe azokat, majd ránézel.
-És ez volt a legjobb beceneved? -kérdezed szúrkálódva.
-Igen, mert ez csak különleges lányoknak jár-emelgeti meg a szemöldökeit.
-Milyenek azok a különleges lányok? -érdeklődsz.
-Olyanok, akik tetszenek. Nagyon nagyon tetszenek-mondja komoly arccal nézve Rád.
-Valóban? -incselkedsz.
-Valóban-hajol hozzád közelebb.
-Akkor jó. Féltem, hogy nem kölcsönös a szimpátiám-kuncogod.
Chan mosolyog, majd megcsókolva dönt vissza a hátadra. Viszonozva túrsz a hajába belemosolyogva.
Percekig faljátok egymás ajkait, majd elválva szuszog a szádra.
-Tudod milyen a morning sex? -kérdezi pimaszul.
-Nemigazán-pislogsz ártatlanul-Világosíts fel kérlek -vigyorogsz lehúzva magadhoz egy újabb csókra.
Ő pedig kérésedet ezer örömmel végre is hajtja;).
