Henlo there!
A legutóbbi depresszívebb részek miatt most hoztam egy könnyed, szórakoztató kis karácsonyi szösszenetet! (legalábbis remélem az lesz lol)
Boldog Karácsonyt! 🤍🤍
-Park Jihoon, ha nem rakod le azt a sós perecet egy másodpercen belül,és nem segítesz kipakolni az ajándékokat,én feldugom azt a perecet az orrodba,és visszaküldelek a dormba-nézel rá fenyegetően,amitől még egy ilyen kis piperkőc is tart.
-Szerelmem,én csak tesztelem, nehogy baja legyen. Nehogy mérgezettet egyenek a srácok-mosolyog csík szemekkel.
-Az egész tállal,amit sütöttem?-vonod fel a szemöldöködet,mire egyből a szobátokba iszkol, hogy kihozza a maradék ajándékot.
-Melyikeket hozzam egyáltalán?-áll a nagy csomó,édes csomagolásba bújtatott ajándék előtt.
Nagyot sóhajtva pakolod a fa alá a már kihozott csomagok egy részét, valamiféle kinézetet is varázsolva a kupacnak.
-A gardrób előtt az mind az övéké-mondod-Mindenkiét különválogattam,akik meg most nem tudnak jönni,azoknak a gardróbban van. Légyszíves-vakarod fejedet.
Történetesen Junkyu,Hyunsuk, Dobby és Jaehyuk jön ma hozzátok, a többiek már hazautaztak az ünnepekre, de a Szilvesztert nálatok töltitek majd.
Jihoon egy nagy csomó dobozzal a karjaiban jön ki szemöldökeit húzogatva,mutogatva, hogy milyen erős. Leguggolva melléd feszít is be jobban rájátszva,mire halál nyugodt fejjel nézel szemeibe.
-Ha eltöröd biztos lehetsz benne,hogy a cervicalis vertebráid is erre a sorsra jutnak-vonod fel lassan egyik szemöldöködet,miközben lepakol. Mikor végzett büszkén vigyorog bele az arcodba.
-Jajj szívem ne a haragba öld a felesleges energiáidat...Nekem erre van egy sokkal jobb ötletem-vigyorog képedbe vérlázítóan, de mielőtt elkezdhetnéd püfölni az ajkaidra tapadva teper maga alá a parkettán.
Morcosan morogsz bele nem viszonozva a dolgot,mire csak erőszakosabban csókol. Egy kis idő után persze beadod a derekadat,mikor már oldaladon futtatja kezeit.
-Látod?-kérdi vigyorogva-Mennyivel jobb,mint mérges kis krumplinak lenni-neveti.
-Fhu te kis-mondanád, mire mondatod nyögésbe fullad, ahogy nyakadnak esve kezdi el szívni a vékony bőrt. Automatán hajába bújtatva ujjaidat nyögsz alatta.
Egyszercsak eltolod magadtól lihegve.
-Te hülye,ez meg fog látszani-fogsz rá a helyére mérgesen nézve fel párodra.
-Ez a lényege-magyaráz rázva enyhén a fejét,homlokig húzott szemöldökökkel.
Még jó, hogy tele vagy magas nyakú felsőkkel...Édesanyád ki is nyírna, ha így látna. Nehezen fogadta el eleve a kiköltözésed Koreába,majd azt is, hogy ázsiai barátod van. Ettől a látványtól el is ájulna. De még vár rád egy videochat a szüleiddel, meg a család további részeivel+ jönnek át a srácok is. Kész katasztrófa.
Na meg ahelyett, hogy a Szerelmednek nevezett kis pupák egész nap volt inkább sportszerű vérnyomásemelő, mint segítség. Napok óta sütsz, főzöl, vásárolsz, díszítesz, ajándékot csomagolsz azért, hogy tökéletes legyen az első olyan karácsonyotok együtt, amikor az egészet együtt töltitek, egy helyen, egy országban és kontinensen. Hiába vagytok együtt 3,5 éve, ez még mindig csak most sikerült.
De mit csinál ahelyett, hogy segítene? Felfal minden süteményt, téged piszkál, ha már a fiúk nincsenek itt, arról meg ne is beszéljünk, hogy bármiről kérdezed a véleményét, akkor mindig az ellentétét mondja annak, amit hallani akarsz, ezt pedig nagyon jól tudja. Amilyeneket kacag a reakcióidon biztosra veszed, hogy direkt csinálja.
Sóhajtva nézel fel szemeibe elkomolyodva, mire arcvonásai ellazulnak.
-Ne haragudj-csókol homlokodra.
-Miért vagy ma extrán brat Jihoon?-sóhajtod csukott szemekkel.
-Csak..-kezd bele felülve veled a kanapéra-Most lesz comeback,és őszintén már elszoktam tőle..Közel egy éve nem álltam úgy színpadon,és izgulok...Remélem a Teuméknak tetszeni fog-támasztja meg fejét a karfán maga elé nézve.
Voltaképpen ettől a mondattól rántódsz vissza a valóságba. A valóságba, hogy ha hazaér, akkor sem kapcsol ki teljesen. Hogy neki is vannak gondjai-és bár mások, mint a tieid-akkor is bántják őt legbelül. Hogy ő sokkal többet dolgozik egész évben, mint te, és ennyivel tartozol neki, hogy mindent előkészíts számára. Hogy vannak fontosabb dolgok is, mint a megevett perec, hiszen alig évben alig eszik rendesen.
-Igazad van...Sajnálom, hogy ilyen zsémbes vagyok ma veled...Csak megvisel a dolog egy kicsit, azonban ennek nem szabad befolyásolnia azt, hogy Te egész évben mennyit dolgozol és küzdesz. Neked az ünnepeket csak élvezned kéne, úgyhogy sajnálom, hogy rádsóztam ennyi mindent. Egyél pogácsát nyugodtan, vagy bármit amit akarsz. Nem számít, csinálok újat, ha kell egész éjszaka fent maradok. Csak pihenj és élvezd jól magadat-simogatod haját és arcát tekinetét megtalálva. Eltátott szájjal néz fel szemeidbe teljesen összezavarodva.
-Ezt most miért mondod? Nem azért mondtam, hogy ki akarok bújni alóla..Sőt én csak-nem tudja befejezni, mert egy csókkal beléfolytod a szót. Azonnal viszonozva fog a fenekedre közelebb préselve magához minden lehetséges helyen.
-Csak hagyd, hogy ennyit megtegyek érted. Mert megérdemled-mosolyogsz le rá ajkaira suttogva.
-Téged se érdemellek meg te Istennő-motyogja a szádra,mire felkuncogsz.
-Hülye-mondod,mielőtt mini csókok sorozatos csatájába kezdtek. Egy pár darab után már maga alá fektetve mászik feléd a felsőd alá vezetve ujjait.
-Jihoon, nemsoká itt vannak a fiúk-motyogod két csók között.
-Még egy menet bőven belefér-morogja felkapva magára, ahogy a szoba felé cipel-A tus alatt meg kettő-vigyorog az ágyra döntve.
És valóban belefér...
