Ez egy rendhagyó rész lesz, mert még sosem írtam ilyet! A hárem animék koncepcióját felhasználva készült, nem kell komolyan venni, csak élvezni!
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ha nem lenne elég abszurd a helyzet, miszerint a mindennapi életedből kiszakítva az apád csak úgy eladott egy idegen férfinek, még ráadásul az új "gazdád" beköltöztetett egy olyan házba, ahol 7 hasonló korú srác lakik, mint te. Semmi baj nem lenne ezzel, ha nem éppen a maffia kartell közepébe dobtak volna az egyik vezér 7 legmegbízhatóbb embereinek otthonába, akik- egészen más szintre emelik a játék és az élet fogalmát. Kegyetlenül gyilkolnak, kínoznak, kurváznak és játszanak. Eleve sem százasok fejben, viszont ez csak akkor válik benned felismeréssé, mikor mind a heten elkezdenek veled szórakozni úgy, hogy mindenki tud a másik cselekvéseiről. Nem bántanak, sőt. Az a legbetegebb, hogy el akarnak csábítani. Mindannyian. Konkrétan versenyeznek egymással, hogy kinek sikerül előbb.
Már túl vagy egy pár agyvérzésen mire sikerült elfogadnod az eladásodat, utána azt, hogy fiúkkal laksz és sehova se mehetsz testőr nélkül, de az, hogy ezt a fránya tréfálkozást is el kell viselned...
Az a legrosszabb benne, hogy mindegyik fiú nagyon helyes, megnyerő a dumájuk és jót el is nevetgéltek egymással, csak éppen nem komolyak a szándékaik, meg nincs is ki mind a négy kerekük.
Sosem szeretett téged senki igazán életed során, csak a kiskutyád Komi, aki egy ausztrál labdradoodle. Szeretnél valakinek fontos lenni, igazi szeretetet érezni, ölelést kapni.
Ezért is fáj és idegesít, hogy csak színészkedik ezt az egészet. Mégsem tudsz ellenkezni...egyrészt nem hagyják, másrészt nagyon jól esik, hogy még ha látszatból is, akkor is van kivel szorosabb kapcsolatot alakítani. Fizikai kontaktusra nem vagy velük képes, de nagyon szeretsz velük időt tölteni.
Elég lehetetlen helyzet, de jelenleg nem változtatnál rajta. Vagy talán....Szeretnél tőlük szeretetet, de csak igazit. Arra viszont-számításaid szerint-várhatsz, de nem fogod megkapni. Mégiscsak a kartell vezetőjének csapata-vagy ahogy ő hivatkozik rájuk a "fiai"-amely a gyilkolásra teremtődött, nem az érzelmekre....
2 serpenyővel ügyeskedve sütögetsz palacsintát a konyhában a főzőcskézős lejátszási listádat hallgatva és énekelve egyáltalán nem zavartatva magad, hogy az egyik leggyakoribb testőröd 3 méterre tőled áll és figyeli minden mozdulatod.
-Önnek is süssek Mr. Choi?-pillantasz oldalra a napszemüveget és fekete öltönyt viselő kopasz férfira. Arca szokásos módon kifejezéstelen, és nem beszél. Sosem beszél, csak ha valamit megtilt vagy parancsolgat neked-Rendben-veszed beleegyezésnek a hangtalanságát, majd fordítasz egyet a tésztákon.
Énekelgetve folytatod, mikor Renjun lép be a hatalmas ablakokkal ellátott amerikai konyhás helyiségbe.
-Uuu finom illatok, mi készül?- szökken a pult mögé.
-Palacsinta-válaszolsz rá emelve a tekintetedet.
Fekete bőr nadrágja tökéletesen feszül a lábaira, fehér ingje felül kigombolva, az ujjait pedig éppen igyekszik felhajtani a nagy meleg miatt, ami a konyhában nyomja a levegőt. Hosszabb haja alul hidrogénszőke felül pedig fekete, ami kissé nyirkosan tapad az arcára és a homlokára.
-Azt pont szeretem-vigyorog rád közelebb araszolva.
-Rögtön gondoltam-forgatsz szemet elhajtva a fejedet-De még nem vagyok kész, szóval várjál egy kicsit. Nem kell már sok-teszed ki a frissen megsülteket a többi tetejére, majd elkezded kenni nutellával a legfelsőt.
-Sok finomság a kedvenc Finomságomtól-suttogja a nyakadba a hátad mögött állva, ahogy derekad mellett támaszkodik a pultnak beszorítva a teste és a bútor közé.
Elvörösödve tekered fel a tésztát, majd a nagyobb rakásra rakod.
-Hess innen, nem tudok tőled sütni-motyogod a könyököddel eltolva a hasát.
A srác jót mulatva nevet fel-Ahogy akarod Piroskám-simít végig a derekadon, majd magadra hagy.
-Utálatos-motyogod folytatva a munkát, amit elkezdtél.
20 perc múlva be is fejezed a sütést, és 5 darabot kiveszel belőle, majd dobozba teszed és odaadod a matricádnak.
-Egészségére kedves Choi úr-nyújtod felé mosolyogva, de ő mozdulatlanul áll előtted továbbra is-2 kakós, egy dzsemes és 2 nutellás-teszed mellé a pultra, majd kisétálsz az előtérbe, ahonnan felkiabálsz a hatalmas kúria emeletére-Kész a palacsinta-mondod, majd párat a tányérra pakolva ülsz fel a bárszékre, hogy elfogyaszthasd a fáradozásaid gyümölcsét.
A srácok nagy csörtetéssel érkeznek le.
-Mit készítettél ma Apunak Drágaságom?-érkezik melléd Donghyuck.
-Palacsintát-nyammogod.
-Milyen ízesítés?-áll melléd, és kisimít pár tincset az arcodból.
-Kakaós, dzsemes és nutellás-motyogod elhúzódva tőle.
-Szerencsére mindet nagyon szeretem-vigyorog az arcodba, és szinte az ajkaidról véve a levegőt hajol át a pulton, hogy elemelve egyet elfogyassza azt.
Teljesen vörös fejjel pattansz fel a helyedről, majd megmosod a kezedet és ott hagyva őket futsz fel a szobádba, ahol az ágyba vetődve sikítasz a párnádba.
Annyira de annyira utálod, hogy hatással vannak rád. Főleg ez a tahó. Idegesítő kis patkány.
-Gyenge szar vagy T/N-morgod a huzatba.
Mr. Choi már ott is terem az ajtódban, és onnan bámul rád, ahogy mindig teszi.
Már rendes fura lenne, ha nem lenne állandóan a nyomodban. Határozottan ő a kedvenc árnyékod, még ha ő is a legbunkóbb a 3 közül.
Órákkal később az ágyadban sorozatozol elmerülve a magányodban-magányod Choival teljes nyílvány-és egyszer csak kopogást hallasz az ajtón.
-Haechannak zárva, a többinek tessék-szólsz unottan megállítva a tévén a részt.
Jaemin vigyorogva lép be a helyiségbe.
-Szevasz Tubica-köszönt-Kimehetsz Choi-inti ki a férfit, aki kicsit tétovázik, de eleget tesz az udvarias formába bújtatott parancsnak.
Ha kiküldi a testőrt az nem sejtet jót...
-Szia Jaemin-sóhajtod-Mit szeretnél?-nézel fel rá unottan feülve.
-Soroljam?-vigyorog az ágyad végére térdelve, majd lassan feléd mászik.
-Inkább ne-motyogod, ahogy centikre áll meg az arcodtól.
-Pedig hidd el elég kellemesek-sutyorogja ajkaid és szemeid között ficánkoló tekintettel.
-Nem izgat-tolod el a homlokánál fogva.
-Megnézzük?-vigyorog fenekére huppanva. Egy pillanat múlva csuklódat megragadva ránt az ölébe, amire hangosan felsikítasz ijedtedben.
-Mit csinálsz te hülye? Engedj el-fordítod magad alá a térdeidet hogy felemelkedhess róla.
-Nem kényelmes?-vigyorog fel rád egyik kezével a derekadra fogva.
-Szörnyű eset vagy Na Jaemin!-hápogod lekecmeregve róla fülig vörösödve.
Nagyon nagyon új és idegen neked az, hogy bárki az aurádba jöjjön, vagy hozzád érjen. Kedvesen soha senki sem érintett, mert senki sem akart vagy éppen senkinek nem engedted. Nem bízol senkiben, így rendkívül a határaidra sodor a sok érintés, amit az utóbbi időben kapsz tőlük. Jól esik, de megrémiszt. Nem akarsz kötődni, nem akarsz érzelmeket táplálni. Pozitívat biztos, hogy nem.
Mikor lesz ennek vége? Mikor engednek el? Örökre itt kell maradnod velük? Vagy amíg meg nem unják, és meg nem ölnek? Soha senkivel nem tudsz ezek után majd kapcsolatot alakítani? Senkihez nem tudsz majd kötődni Komin kívül? Talán nem is baj, Komi az egyetlen, aki sosem árulna el...
Felháborodva csörtetsz le az emeletről Choival a nyomodban. A mosdóba menve zárkózol be, majd a falon lecsúszva gondolkodsz el azon, hogy mégis hogy kéne ezt kezelned. Semmit sem tudsz az intimitásról, vagy a szerelemről, de azt érzed, hogy ezeket nem szabadna csinálniuk veled-legalábbis egyenlőre, és nem ennyien, hanem max egy személy.
Hiába vagy igazi túlélő, akinek semmi sem esik ki a kezei közül, az érzéseiddel nem tudsz mit kezdeni. Teljesen felforgatják a lelki világodat, ami nagyon nem tetszik. Valamit ki kell találnod, méghozzá gyorsan. Nem nyerhetnek, mert akkor te duplán vesztesz. Az önbecsülésedet a buta versengésük miatt, na meg a nyugodt és alapvetően összeszedett valódat is. Semmiképpen sem hagyhatod.
Mikor végre összeszedted magad kilépsz a fürdőből.
-Komi-hívod magadhoz a kiskutyádat aki a helyén pihent eddig, majd leemeled a fogasról a pórázát- Gyere sétálunk-teszed rá az izgatott göndörkére, majd kisétálsz az ajtón.
-Hova mész?-kapja el a karodat Mr. Choi.
-Csak levegőzni szeretnék-sóhajtod-Kérem.
Beleegyezve elenged el, hogy rögtön utána szorosan a nyomodban haladva kísérjen el benneteket.
Nagyon szép helyen van a kúria egyébként. Az erdő közepén, messze van a legközelebbi szomszéd. Sok állat megfordul errefelé, amiket csendesen szoktatok megfigyelni Komival.
Ha már nem mehetsz máshova a fiúk vagy az őrök felügyelete nélkül, akkor igyekszel a természetben kihasználni minden percet a kedvenc társaságoddal. A legmegnyugtatóbb elfoglaltság, amit valaha is átéltél.
-Indulás haza-szólal meg az árnyékként kísérő férfi, ahogy kezd sötétedni.
-Jó-sóhajtod. Bő másfél órát sétáltatok körülbelül, szóval már el vagy fáradva.
Haza bandukolva esel be az ajtón, aztán leveszed Komiról a pórázt és a konyhába sétálsz, hogy adj neki enni.
-T/N te hol voltál?-szólít le Mark, ahogy megpillant. Odalra pillantva látod meg a 7 fiút szerte a nappaliban.
-Sétáltunk Komival-szedsz az említett ebnek kaját a tartóból, majd lehelyezed a földre.
-Játszol velünk?-kérdi a fekete hajú kanadai srác. Őt nagyon kedveled, mindig kedves veled, még ha a srácokkal vagy az áldozataival nem is.
-Mit?-araszolsz oda belekortyolva a vizespalackba, amit a pultról szedsz fel.
-Én már igen én még soha-vigyorog Haechan.
-Ahj nemár-morgod sarkon fordulva.
-Naa nem mész sehova-ragad meg Jaemin, majd a fotelba nyomva ad a kezedbe egy hatalmas pohár bort.
-Én még sosem lőttem Berettával-vigyorog Jeno, mire rajtad kívül mindenki iszik.
-Ugyan már-óbégat Chenle-Mindegyikünk azon kezdte-vihog már spiccesen.
-Én még sosem nyúztam meg Southside Serpents tagot-vigyorog Haechan.
-Ez most flexelés akar lenni?-háborodik fel Renjun vigyorogva, ahogy csak Donghyuck és Jeno iszik.
-Olyasmi-dől hátra elégedetten a kérdező.
-Én még sosem basztam meg 5 kurvánál többet egy este alatt-szólal meg Jaemin a fejét körbe érő vigyorral, mire a fele társaság felnevetve iszik egy nagy kortyot.
Szó nélkül felállva indulsz ki, mivel betelt a pohár. Semmi kedved az egójuk simogatását hallgatni.
-Na T/N hova mész?-kap utánad Jaemin rögtön.
-Erre nem vagyok kíváncsi-válaszul ingerülten megfordulva, rögtön lefejtve az ujjait a csuklódról.
-Akkor mondj te valamit-javasolja Mark.
-Nem tudok semmi érdemlegeset-válaszolsz vontatottan.
-Akkor felelsz vagy mersz helyette?-dobja be Jisung.
Sóhajtva lépsz Jisung és Chenle közé, majd lehuppansz közéjük a kanapéra.
-Akkor pörgetek-teszi le az egyik üres üveget Renjun az asztalra. Megpörgetve áll meg Jenonál.
-Na megint én hát hihetetlen-kacag fel a többiekkel.
-Felelsz vagy mersz?-kérdi Renjun.
-Felelek-vigyorog Lee emelgetve a szemöldökeit.
-Mennyi a bodycountod?-húúúznak a fiúk egyszerre a kérdésre.
Sóhajtva fogod a fejedet. Mindig mindennek ez a vége.
-50 után nem számolom-nevet fel a kérdezett a haverjaival együtt. Miután lenyugodott megpörgeti az üveget, ami nálad áll meg-Cicám-vigyorog rád gonoszul.
-Felelek-vágod rá egyből. Merni legvadabb álmaidban sem. Ezeknél? Biztos, hogy nem.
-Naa de sose mersz-nyög fel hitetlenkedve.
-Szerinted véletlen?-vonod fel a szemöldököd.
Sóhajtva fogadja el, de nem rest így is ellened fordítani a dolgot.
-Hány sráccal feküdtél le eddig?-könyököl térdeire vigyorogva.
-Erre nem válaszolok-vörösödsz el.
-De muszáj leszel-erősködik Jaemin.
-Mi közötök hozzá?-háborodsz fel.
-Tehát szűz vagy-jelenti ki Jeno provokatívan.
-Szakadjatok már le rólam-pattansz fel kiakadva.
-Gyere én leszek az első-perdít magához Jeno egy szempillantás alatt.
-Hagyjál már!-förmedsz rá, majd ellökve rohansz ki az udvarra a vihogó fiúkat magad mögött hagyva.
Az egyik nagy fa tövébe telepedve kezdesz el zokogni. Nem csak megalázva érzed magadat, hanem a magány is megüti a lelked. Ők könnyen beszélnek a testiségről, hiszen fiúk. Sose volt ezzel gondjuk. Voltak már szerelmesek, voltak már szeretve, és gyakorlottak is. Meg amúgy is mindig is itt voltak egymásnak. Nem lehet összevetni a te életeddel. Nem akarsz nekik se magyarázkodni se bizonyítani, úgysem értenék meg.
Csak utálod, hogy senki sem vesz komolyan. Ők sem. Pedig velük élsz. Ez az új "otthonod". Otthon, ahol sosem érezted magad. De azt olvastad, hogy az otthon az, ahol biztonságban és szeretetben élsz. Fogalmad sincs ez milyen, de remélted, hogy itt majd egyszer megéred. Eddig nem jött be.
Folyton ömlő könnyeidet törölve szidod Lee Jenot, meg az egész pereputtyát, amiért ilyenek veled.
-Még csak az se érdekli őket, hogy hova lettem meg mi a faszt érzek. Senkit se érdekel. Hagytak egyedül lenni. El is szökhetek le se szarják-morgod tépkedve a füvet, majd felnézel a magas kerítésre-Elszökni sincs kedvem-morgod, utána felsírsz, ahogy megakad a levegőd-Utálok egyedül lenni-zokogod teljesen elkent sminkkel.
-Itt vagyok-telepedik le melléd Mark a semmiből, amitől még magasabbra szökik a pulzusod.
-Hagyjál békén minek rángattál bele ebbe-sírod elfordulva.
-Sajnálom, nem akartam, hogy rosszul essen-sóhajtja a hajába túrva.
-De azért forszírozzátok azt, amit nem kéne. Amiből mindig a probléma van. Nem hiszem, hogy ennyire szartok erre. Akkor legalább hagyjatok ki. Ennyire arcon köpni-szinte üvöltöd. Hetek óta nem sírtál, és talán soha életedben nem fájt ennyire a magány.
-Sajnálom T/N, többet nem rángatunk bele-simít a hátadra óvatosan-Adok zsepit-nyújtja oda.
Lelökve a kezét fújod ki az orrodat egy pillanatra se nézve rá.
-Miért vagy így kibukva?-érdeklődik.
-Mert bunkóak vagytok. Tárgyként kezelitek a nőket, egy nagy játékként az életet, semmibe veszitek azt. Azt hiszitek mennyire menők vagytok, közben meg csak üres fejű ősemberek. Utálok itt lenni, utálom, hogy semmibe se vesztek-pattansz fel, majd beindulsz a házba.
-T/N nem akarunk veled bunkóak lenni-húz vissza-Nézz rám-kéri, mikor akaratosan a földet kémleled-T/N-ismétli meg, mivel nem engedelmeskedsz. Sírva emeled fel a tekintetedet, amely egy bűnbánő kiskutya szempárral találkozik-Máshogy fogunk kezelni mostantól, ígérem.
Szipogva bámulod hosszú másodpercekig.
-Megölelhetlek?-kérdezi óvatosan.
Hezitálva kapkodod a levegőt. Nem tudsz értelmesen reagálni. Életed első ölelése? Első, mióta édesanyád eltűnt kiskorodban. Azóta senki sem ölelt meg.
Félénken bólintva hagyod, hogy óvatosan magához húzva átöleljen lágyan.
-Sajnálom-suttogja a fejedre rakva állát.
Hirtelen érzelmek vihara söpör át a tested minden porcikáján. Felsírva bújsz a mellkasába, illata pedig az orrodba kúszva nyújt kis megnyugvást. Kezeidet magad előtt szorosan tartod, ahogy ő a derekad köré fonva a sajátjait simogat óvatosan.
-Nagyon egyedül vagyok Mark-motyogod.
De jól esik, hogy végre valaki a karjaiban tart. Mint éhezőnek a falat kenyér. Szorosan bújva csak hagyod, hogy az érzelmeid lecsengjenek.
-Nem vagy egyedül. Mi itt vagyunk, és vigyázunk rád-ringat-Tudom, nem látszik, de nekünk tényleg fontos vagy, és örülünk, hogy velünk élsz-vallja be a hajadba puszilva.
Szipogva nézel fel szemeibe. Még mindig szorosan a karjaiban tartva mosolyog le rád.
-Ölelj még egy kicsit, jó?-törlöd meg a szemeidet.
-Jó-mosolyogja eleget téve a kérésednek.
Pár perc után elkényelmesedsz, így óvatosan a dereka köré fonod a karjaidat még szorosabbra véve az ölelést.
-Nagyon aranyos vagy-kuncogja szorosan tartva.
-Köszi, hogy engeded-motyogod a vállába.
Hosszú percek után váltok el egymástól, majd bementek a lakásba, ahol a részeg fiúk még vízpongoznak hangos zenével a háttérben, miközben vihorásznak.
-Nyugodtan menj fel és fürödj le-mosolyog rád Mark.
Bólintva így is teszel.
Tekintve, hogy Mr. Choi már nincs a nyomodban gondolod, hogy váltásuk van, na meg minden ajtó zárva a riasztós rendszerrel szokás szerint. Esélyed nincs kiszökni, bár már nem is akarsz. Szeretnél hinni Mark szavainak, hogy ők itt vannak neked, és megóvnak. Hogy örülnek neked. Nem feltétlenül szeretnek, de ez is a világon mindent jelent neked.
Pizsamában fekszel a puha francia ágyadban valami romantikus filmen szipogva. Az ajtódon egy cetlit találtál ennyi üzenettel:
-Köszönöm. Finom volt.-Choi-.
Legvadabb álmaidban sem gondoltad, hogy ez a goromba ember valaha is elfogadná a palacsintát tőled, nem hogy meg is köszönje. Teljesen meghatódsz a gesztustól, így a cetlit az asztalod fiókjába teszed, hogy megmaradhasson emléknek.
Sok érzelem van benned, így nincs kedved máshoz, csak valamihez, amiben szeretet van. Csordultig töltődő szeretet és romantika.
Komi a lábfejeiden fekve melegíti a lábaidat, ahogy minden este szokta. Nagyon szereted ezt a kutyát.
Gondolataidból egy kopogás zökkent ki, mire odakapod a fejed az ajtóra. A falap kinyílik, mögüle pedig egy hidrogén szőke fejbúb bukkan elő.
-T/N, bejöhetünk?-érdeklődik a legfiatalabb.
-Kivel?-szipogod.
-Chenle-áll bentebb az említett fiúval.
-Be-bólintasz.
Mosolyogva araszolnak az ágyadhoz, amire két oldalról leülve néznek rád szótlanul.
-Miaz?-kérded kifújva az orrodat.
-Arra gondoltunk, hogy veled aludnánk-válaszol Chenle.
-Ha engeded persze-fűzi hozzá Jisung rögtön.
-Hát-habogsz hirtelen, mivel sosem kértek még ilyet tőled, és csak Komival aludtál eddig.
-Nem muszáj, csak-szakad félbe a fiatalabb mondandója.
-Beszélgetni szeretnénk. Meg időt tölteni veled-mosolyog Chenle.
Könnyek áztatják az arcodat a szemeibe nézve.
-Miért?-kérdezed-Ha Mark küldött, akkor kérlek ne.
-Nem, ő csak elmondta, hogy mi a bajod velünk és mit szeretnél kapni tőlünk, szóval gondoltuk, hogy valahogy elkezdenénk megadni-fejti ki Chenle-Szóval mit szólsz, itt aludhatunk?-mosolyog édesen.
-Köszönöm-törlöd le a könnyeidet-Igen-egyezel bele.
-Na remek, mert ez az alvós macinacim-fekszik el melletted, amire felkuncogsz.
Jisung türelmesen ülve néz le rád az engedélyedre várva.
-Nyugodtan feküdj ide-mosolyogsz rá megpaskolva az ágyat. A hidrogén szőke hajú boldogan terül el melletted bemászva a takaró alá.
A nagy paplan alatt már hárman feküdve nézitek a filmet és beszélgettek rólad és róluk. Voltaképpen megismeritek egymás kedvenc dolgait, szokásait, lelkét. Nagyon sokban hasonlítotok a munkájukon kívül, és ez nagyon jó érzéssel tölt el. El is feledtetik veled, hogy mekkora lelketlenek, mikor a hivatáukról van szó. Valójában nagyon is van lelkük, ami hasonló a tiédhez.
Mivel Chenle többet ivott, így ő egy idő után bealszik, de az utolsó pillanatig fecseg. Van, ami sosem változik.
-T/N-néz rád Jisung.
-Hm?-fordítod felé a fejedet, miután körbe fotóztad Chenle fejét.
-Esetleg öm...hát..lenne kedved mondjuk...összebújni vagy ilyesmi?-nyögi ki bénán belepirulva.
Elmosolyodva nézed piros pozsgás arcát. Mintha egy teljesen más fiú nézne rád.
-Ez nem az a tőrökkel rohangáló "ninja gyilkos" Jisung, akit megismertem-kuncogod a hírhedt becenevén szólítva.
-Az is tudok lenni-durcizik be.
-Aha-kuncogod, majd elvörösödsz, mikor egy pillanattal később már feletted találod.
-Te is tudsz ám más lenni Vöröske-vigyorog, mire óvatosan mellkasba csapod-Csak nem akarok veled tiszteletlen lenni, ezért kérdezek meg mindent-szelidül meg az arca, ahogy visszafekszik melléd az oldalára.
-Ez nagyon jól esik Jisung-mondod ki őszintén és meghatódva.
-Akkor ölelkezünk?-mosolyog édesen.
Bólintva húzod egy kicsit közelebb, majd oldalát átkarolva bújsz oda hozzá. Óvatosan rád emeli a karját, majd a hátára fordulva húz magára. Félig ráfekve hagyod, miközben félig rá teszed a lábadat a testére.
-Hú de kényelmes vagy-morogja szorosabban ölelve magához.
-Te is-kuncogod a mellkasára hajtva a fejedet.
-Az illatod is nagyon jó-hunyja le a szemeit kényelmesbe helyezkedve.
Szívverését hallgatva hajtod le a szemfedőidet te is, egyre inkább megnyugodva. Nagyon jó dolog az ölelés. Talán függővé is fogsz válni, ha többet kapsz majd esetleg.
-Többször is jöhetnél megölelni-motyogod szorosan tartva.
-Jövök-simogatja meg a hátadat hatalmas tenyerével-T/N-szólít meg pár másodperc szünet után.
-Hm?-hümmögöd.
-Mi szeretünk téged-nyögi ki.
A levegő is benned reked, és szélsebességgel támaszkodsz meg felülve, ahogy elerednek a könnyeid.
-Mi?-kérdezed, ahogy ijedt arcot vág.
-Rosszat mondtam?-ül fel hozzád.
Rázva a fejedet törlöd a foylton hulló sós cseppeket.
-Dehogy-mosolygod-Csak még soha senki sem mondta nekem azt, hogy szeret-vallod be, és mintha mázsás súly esne le a szívedről.
-Ahj te gyere ide-húz magához ismét szoros ölelésbe-Elmondom ahányszor csak akarod-ringat, majd eldől veled, hogy álomba szenderítsen az életed legrosszabb-legjobb napján.
