Hardcore Hunter szindrómában szenvedek
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
-T/N elpakoltál már?-hallod anyukád hangját a földszintről.
-I just learned a new dance, new dance, new dance-énekeled táncikálva, de mikor meghallod az ajtódhoz rohanva téped fel azt-Tessék?
-Haladsz?-kérdi a lépcső alján állva dorgáló arccal.
-Persze-vigyorogsz rá boldogan.
-Te kérsz valami úszógumit? Mert az öcséd kért új vízipisztolyokat maguknak, és azt ma vennénk meg-érdeklődik.
-Nincs meg a tavalyi?-ráncolod a szemöldöködet.
-Tudod, hogy apád részegen mit művelt-idézi fel édesanyád az incidenst, mikor is a tavalyi nyaraláson apukád a köves tengerparton eltaknyált egyenest a rózsaszín úszógumidra landolva, ami szegény nem élte túl a támadást.
-Ja tényleg-nevetsz fel.
-Hallom ám-sétál át apád a lenti mosdóból a konyhába rátok se nézve.
-Akkor kell új igen-bólintasz mosolyogva.
-Eljössz velünk vagy majd küldjem el mik vannak?-támaszkodik a konyhai ajtófélfának az alig 40 éves nő.
-Ketten mentek vagy viszitek Yujunt is?
-Yujun is jön meg Hunter is-húzódik egy gonosz mosolyra a szája.
Rögtön elönti a vér a fejedet.
-Akkor nem megyek-vágod rá rögtön-Majd küldjed a képeket.
-Nem mintha az elkövetkezendő 2 hétben el tudnád kerülni őt majd-kuncog fel anyukád-Rendben majd figyeld a telefonodat-tér vissza a konyhába főzni.
Visszakúszva a szobádba pakolászod a ruháidat a bőröndbe tovább.
Ugyanis holnap indultok egy két hetes nyaralásra Balira a családoddal, és az öcséd Yujun legjobb barátjával, Hunterrel. A szálláson hatan férnek el, így természetes volt, hogy a srác is jön. A te legjobb barátnőd Sakura is jött volna, de aztán közbe jött neki az edzőtábor, amit nem hagyhat ki, miután komoly versenyekre készülnek a légtornász klubbal.
Így hát öten fogtok neki az útnak.
Anyukád elejtett mondata nem alaptalan.
A reakcióidból sejti, hogy nem igazán közömbös neked a thai születésű fiú.
Nem tudod miből gondolja-valójában a napnál is világosabb-hogy neked tetszik a srác. Kizárt dolog!
Amúgy is idősebb vagy nála, és évek óta ismered. Kisgyerek még, meg amúgy is. A tesód legjobb haverja és ennyi.
Kit érdekel, hogy edzőterembe jár, hogy helyes, hogy magas, hogy rendkívül szerény és kedves. Ki tartja számon, hogy hányszor hozott neked a szobádba vagy haza innivalót, hányszor rendelt neked is enni mikor nem is kérted, hányszor nézett rád a csillogó szemeivel mikor nevettetek valamin...
Ugyan kinek melengeti meg a szívét minden érintése, ami valaha is a válladon landolt általa? Na meg kit érdekelnek a kedves megjegyzései a szép hosszú hajadra.
Valójában-nem meglepő módon-teljesen odavagy Hunterért.
De ezt se neki, se másnak nem kell tudnia.
Másnap nagyon korán kell indulnotok, így Hunter nálatok alszik természetes módon. Tudtad a tervet, mégis meglepődsz, mikor a fürdőből kilépve a magas fiúval találkozol a folyosón.
-Hunter-kapsz a szívedhez ijedtedben.
-Szia T/N-mosolyog le rád-Mi a helyzet?
-Megijesztettél-szusszantasz egy pillanat alatt végigmérve a fehér póló és szürke rövidnadrág szettjét.
-Bocsi-nevet fel-Mikor mész aludni?-ér az ajtófélfa alá végig téged nézve.
-Hát hamarosan-pirulsz ki ahogy elkapod végigmérő pillantását.
-Jóéjszakát akkor. Remélem raktál el UNO-t-mosolyog rád.
-Még szép-vonulsz el a szobádba gyorsan, magad mögött hagyva a magas fiút.
A szűk folyosóról magaddal sodrod a srác orrodba férkőzött édes illatát, amit annyira imádsz.
Másnap hajnal kettőkor indultok a reptérre, és átszállással délelőtt ki is köttök Bali gyönyörű szigetén. Miután lepakoltok a szálláson, beültök a szálloda éttermébe egy kis brunchra.
Habár fáradt vagy, mégis imádod a gyönyörű tájat, a hotel kinézetét, az itteni lét érzését.
Őszintén hálás vagy apukádnak, hogy munkahelyet váltott, és a kapott bónuszoknak köszönhetően most itt vagytok.
Az áfonyalekvárral nyakon öntött palacsintádat vágva nézelődsz, és még tán fel sem fogod még, hogy hol vagy.
-Yujun kisfiam tedd már le azt a telefont-szól rá anyukád az öcsédre.
-Jólvan már-veszi ki a fülest is a felettébb nyúzottnak tűnő testvéred.
Szemeid a mellette ülő, kicsit viseltes, de így is rendkívül aranyos arcú Hunterre tévednek, aki egy szelet erdei sonkát majszol maga elé bámulva álmosan.
Legszívesebben azonnal a kezeid közé vennéd a puffadt arcocskáját, és szanaszéjjel puszilgatnád olyan aranyos.
-Hunter szívem álmos vagy?-szólítja meg anyukád egy kedves mosollyal.
-Igen egy kicsit-mosolyog rá a fiú.
-Mikor aludtatok el?-érdeklődik apád.
-Egy körül-morogja Yujun az arcát megdörzsölve.
-Az igen-bólint apád magába tömve egy paradicsom szeletet.
-Akkor nem csodálom, hogy így néztek ki. Te mikor feküdtél le?-néz rád maga mellett anyukád.
-Am én 11 körül, de éjfélig biztos nem aludtam el. Túlságosan izgultam-iszol bele a kávédba.
Felpillantva Hunter tekintetével találkozol, aki elmosolyodik, ahogy összenéztek.
Annyira imádod ezt az örökké mosolygós személyét.
-Ha ezt megettük akkor nyugodtan menjetek aludni, majd utána megyünk medencézni.
-Mennyire van messze a tengerpart?-kérded.
-Hát egy laza 10 perc-gondolkodik anyukád-Választhattok, hogy medence vagy a tenger.
-Csak a tenger na-háborodik fel az öcséd, mintha nem lenne egyértelmű.
-Oké, akkor aludjatok aztán majd lemegyünk jó?-vázolja a szituációt a melírozott hajú nő.
Bólintotok, és befejezitek az utolsó falatokat.
Felvonultok a szobáitokba, melyek úgy vannak felosztva, hogy egyikben a szüleid, másodikban a fiúk, harmadikban pedig te egyedül.
Letusolsz, majd az ágyba fekve el is nyom az álom.
Körülbelül 4-5 órát aludhatsz a pihepuha franciaágyban, mikor kopogásra ébredsz. Lassan feltápászkodsz, és álmosan nyitsz ajtót.
-Ébren vagy?-látod meg anyukádat, aki rögtön fejedre simít.
-Igen-motyogod bólintva, és bentebb engeded.
-Jössz a partra? Átöltözöl?-bontja szét a szétjött konytodat, majd újra köti.
-Nem szeretnék még-sóhajtod a szőnyeget bámulva.
-Miért? Nincs kedved? Vagy fáradt vagy?
Húzva a szádat keresed a szavakat.
Maga felé fordítva simít az arcodra.
-Hmm?
-Csak még nem akarok előtte levetkőzni-vallod be sután.
-És akkor mi lesz veled? Ne foglalkozz vele, hát nyaralni jöttél. Vedd fel az egyik egyberészesedet.
-Jó-sóhajtod. Tudod, hogy igaza van.
Nem nézel ki rosszul, tehát semmi okod szégyellni magadat előtte. De mégiscsak Hunter...
-Ha kész vagy megvárunk kint a pihenőben-utal az emeleten található kanapéra.
-Felfújjátok az úszógumimat?-esel neki a táskának.
-Persze-hagy magadra, hogy át tudj öltözni.
Választásod egy almazöld darabra esik, melyen csupán oldalt található díszítés,szívecske alakú kivágásokból áll a két oldaladon.
Egy strandruhát magadra véve klattyogsz ki a papucsoddal becsukva az ajtót.
-Anya el tudod rakni a kártyámat?-érsz oda a szüleidhez.
-Persze-veszi el a nyítókártyát és elteszi a táskájába.
-Tessék Pöcsi, itt az úszógumid-nyomja apád a kezedbe a kapaszkodókkal rendelkező kalózos úszógumit.
-Köszi Fater-veszed el-A fiúk?-keresed őket.
-Lent vannak már a recepciónál. Yujun nem bírt várni-nyomja meg a liftgombot anyukád.
Leérkezve felszeditek a fiúkat, majd elindultok a homokos tengerpartra.
Várható volt, hogy tele lesz az egész strand. Népszerű hely ez a partszakasz, és rendkívül szép is. A heringparty ellenére is sikerül egy jó helyen nyugágyakat találni egy ernyő alatt. Lepakoltok, majd nekivetkőztök és bekenekedtek naptejjel.
A fiúk bekenik egymás hátát, amit igyekszel a legkevésbé feltűnően nézni.
Hunter izmos karjai, széles háta, és az a gyönyörű kockás hasa.
Még jó, hogy ilyen meleg az idő, mert a spontán öngyulladásod vizuális jeleit van mire fogni.
-T/N kend be magad-szól rád anyukád.
-Máris-fordulsz felé.
A srácok a vízipisztolyokkal karöltve már futnak is bele a türkiz színű vízbe.
-Anya kaphatok jégkrémet?-ülsz le az egyik nyugágyra.
-Éhes vagy?-teszi le a könyvét melléd.
-Egy kicsit-öleled át a lábaidat.
-Várd már meg a fiúkat amíg ők is szeretnének enni, jó?
-Eh-húzod el a szádat-Jó.
-Gyere addig-húz fel a műanyag ágyról apád.
-Jó-vigyorogsz és elkezdtek a vízbe futni.
Egy jó ideig úsztok, aztán egy jó ugráló helyet találva birtokba veszitek azt is.
-Apa nézd-ugrasz egy fejest a vízbe.
-Vigyázz Pöcsi-figyelmeztet miután feljöttél a vízből, ezután nekiiramodva szaltózik be melléd a vízbe.
Nevetve fröcskölöd rá a vizet, amint ő is feljött a felszínre.
-Na jó elég-fog a fejedre-Úgy látom anyád integet, meg a fiúk is a parton vannak. Mehetünk enni-néz a sziget felé.
-Uuu jó-indulsz meg a célszemélyek felé úszva.
-Jégkrémet akarsz enni?-indul utánad édesapád.
-Igen meg kis mini fánkot is.
-Fogsz tudni vacsizni?-néz rád.
-Persze, ez nem annyira nagy adag-igyekszel a part felé már farkas éhesen.
Végre odaérve sétáltok ki a többiekhez, közben kibontod a hajgumit a csurom vizes, derékig érő hajadból.
-Na de jó, hogy láttátok, hogy integetek. A srácok is akarnak fagyizni-áll fel anyukád.
-Én szeretnék kis fánkot is enni-mondod, és észre se veszed, ahogy Hunter alaposan végigmér, majd nagy nehezen levéve szemeit rólad elkezd Yujunnal beszélgetni a fagyiról.
-És hogy vacsizol?-érdeklődik édesanyád a terveidről.
-Tudok majd enni na-sóhajtasz.
-És vissza akartok jönni utána?-fogja a táskáját.
-Szerintem vigyünk mindent-hajtja össze a törölközőket édesapád-Fiam hozzad a törölköződet meg a pisztolyokat.
-Jó- veszik kézbe a saját cuccaikat, majd magukra veszik az izomtrikóikat és nekiindulnak a lejtőnek.
Fent az árusok és éttermek között találtok egy tök szuper teraszos helyet, ahol fagyi és fánkocska is van. Kérsz egy kis adag fánkot csoki öntettel. Az asztal körül ülve eszegettek mindannyian ki-ki fagyit vagy a fánkot.
-Milyen a fánk?-kérdezi Hunter majdnem melletted ülve.
-Finom. Kérsz?-nyújtod felé a kis villát.
-Ha adsz elfogadom-mosolyog rád.
-Nekem is adj már-dől előre az öcséd, hogy jobban lásson.
-Vegyél magadnak-nézel rá fintorogva.
-De neki adsz a saját testvérednek meg nem?-háborodik fel sipítva.
-Cry about it-parodizálod ki a szenvedését.
-T/N adjál már neki egy falatot-szól rád anyukád.
-De miért nem kért akkor fánkot a fagyi helyett?-háborodsz fel.
-Adjál már neki, egy falatba nem halsz bele-teszi le apukád az üres fapálcáját.
-Nesze-nyújtod oda neki az egyiket, meg egy szalvétát.
-Kössz-tömi be a srác a szájába.
-Tessék Hunter-nyújtod felé az egyik legcsokisabbat kedvesen.
-Edd meg nyugodtan-mosolyog rád.
-Nem, dehogy. Neked szívesen adok-mosolyogsz rá vissza.
-Köszönöm-fog csuklódra, majd szájához emelve a kezdet harapja le a kis karikát a szemeidbe nézve. Elvörösödve sütöd le a szemeidet, ami egy önelégült mosolyt csal a szája sarkára.
-T/N kérsz egy koktélt?-nézi anyukád az itallapot.
-Igen-nézel rá-Tequila sunrise van?
-Aha-bólint a nő.
-Akkor azt.
-Okés. Ti fiúk?-néz rájuk.
Fejüket rázzák a szék karfáin támaszkodva.
Miután végeztetek jócskán elfáradtok, így felmentek a hotelba. Tusolás után megbeszélitek, hogy lementek vacsorázni, ami meg is történik.
Napokig úgy zajlik a napirend, hogy felkeltek, reggeli, strandolás, ebéd, strandolás és városnézés, majd vacsora és fent a szobában pihenés.
Egy pár nap után a fiúk hívnak magukkal játszani, aminek köszönhetően egyre kényelmesebben érzed magad a társaságukban, így az első hét végére már felveszel egy csinos két részes fürdőruhát. A strandon leveszed magadról a strandköpenyt, majd az úszógumiddal elindulsz a víz felé. Napszemüveggel az arcodon pásztázod a vízed meg is találva őket.
-Jézusom-sokkol le a fejében Hunter, ahogy meglát téged feléjük közeledni-Haver, most nézz el, mert baj lesz-beszél magához, de még egy kicsit megbámul-Idióta-fordul el nagy nehezen magát szidva, miközben fülig vörösödik.
Fejéhez kap, ahogy egy labda eltalálja.
-Figyelsz hülyegyerek?-tárja szét karjait Yujun.
-Áu-nyikkan egyet a magas fiú-Igen figyelek.
-Akartok ugrálni a vízbe?-érsz oda az úszógumiban úszva már.
-Honnan?-néz rád az öcséd.
-Ott van egy szikla-mutatsz a helyre, ami benyúlik jócskán a tengerbe-Apával találtuk és teszteltük. Tök jó.
-Mehetünk-bólint rá az öcséd.
Nekiindultok a sziklának, ahova felmásztok és leteszitek a labdát és az úszógumit.
-Kezdjed te-mondja Yujun neked.
-Mert?-vonod fel a szemöldöködet.
-Mert te találtad-ránt vállat.
Sóhajtasz, majd nekiiramodva nyomsz egy bombát.
Mire feljössz a felszínre már melletted landol a két gymrat.
-Ez tényleg jó hely-ismeri el Yujun.
-Nekem kicsit alacsony mondjuk-mosolyog Hunter.
-Minek nőttél ekkorára?-néz végig flegmán legjobb barátján az öcséd.
-Kérdi a kerti törpe-néz rá Hunter ugyan így, amin akaratlanul is nevetned kell.
Miután kiugráltátok magatokat visszaúsztok a part felé.
-T/N-szólít meg a magas fiú, ahogy felfelé sétáltok öten-Vacsora után van kedved kártyázni velünk?-ér melléd.
-Pókerozni akartok megint?-nézel fel rá.
-Természetesen-szól közbe Yujun a telefonját nyomkodva.
-De én nyitott vagyok másra is, ha neked nem tetszik. Hoztunk UNO-t, Halli Gallit, francia kártyát meg egy csomó mást is-sorolja a sötétbarna hajú fiú.
-Átgondolom még, köszönöm- mosolyogsz fel rá a szemeibe nézve.
-Várunk-ajándékozza neked a világ legédesebb mosolyát.
Ahogy a tekintetetek egybe forr a világ is megszűnik számodra. Nem létezik semmi és senki más, csak az ő mindent elsöprő mosolya.
Elpirulva kapod el a tekintetedet és előre kocogsz anyukád mellé.
Boldogan követi szemeivel lépteid nyomát, majd legjobb barátjára fordítja a figyelmét, aki mit sem sejtve kezd el neki csacsogni.
