Kis boldogság mindenkinek!! Kitartást, mindjárt itt a nyár! Ölellek titeket🎀💗
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az idejét sem tudod megmondani, hogy mikor voltál utoljára ennyire a felhők felett, mint most.
Az egyetem gólyatáborában láttad először Jaehyunt, és talán azóta vagy belé fülig szerelmes.
A hiba csak ott van, hogy ő októberben mászott ki végre valahára egy három évig tartó, igen toxikus párkapcsolatból. A lány megcsalta, kihasználta, és csak hitegette egy ideje. Külső szemlélőként nyílván mindenki tudja, hogy melyik döntés a legokosabb, mégis benne lenni ennél jóval bonyolultabb. Jaehyun érthető módon nem tudott, és valahol nem is akart megszabadulni Dawontól. Az első komoly kapcsolata, az első valódi szexuális élménye ezzel a lánnyal volt, ő vele volt az első viszonzott szerelme. Mindezek jócskán megnehezítették, hogy tisztán lásson, és az eszére hallgasson ne a szívére.
Egy buli alkalmával ismerkedtetek meg egy közös barátotok által, és a kémia azonnal működött köztetek. Aztán a jó hangulatot egy váratlan telefonhívás döntötte romokba, amit Dawon indított a fiú felé. Talán 15 percig veszekedhettek, mire a fiú nagy nehezen, dühösen csapta le a telefont. Ha nem fogod le minden erőddel, akkor talán a kezeit is eltöri, ugyanis levezetésnek a téglafal püfölését választotta.
Miután nagy nehezen elrángattad onnan, és le bírtad ültetni egy jó 2 órás lelkizés vette kezdetét. Töviről hegyire elmesélte az egész kapcsolatot, minden csalódását a lányban, mindent ami csak történt. Nyílvánvalóan Jaehyun sem tökéletes, ő is vétett hibákat a kapcsolatuk során, viszont a felét se érdemelte meg annak, amit attól a lánytól kapott. Iszonyatosan sajnáltad, mégis valahogy annyira szíven szúrt a síró fiú látványa, hogy eldöntötted, mindenképpen boldoggá fogod tenni. Talán ez lehetett az a kardinális pont, mikor teljesen beleszerettél a fiúba.
Attól a szombat hajnaltól kezdve minden egyes nap beszéltek és majdnem minden nap találkoztok is.
Végig ott voltál neki, és meg tudtad győzni októberre, hogy dobja ki a lányt véglegesen.
Mentek is a dolgok szépen lassan, de biztosan.
Novemberben volt egy összeveszésetek, ugyanis egy bulin összeakadt a lánnyal, és ismét lefeküdtek egymással.
-Jaehyun! Azt ne mondd...-szorult ökölbe a kezed, mikor másnap a szobájában voltatok, és megláttad a nyakán a szívásnyomot.
-T/N...én csak...Megláttam és...És annyira...Telebeszélte a fejemet és...-hablatyolt összevissza, de már a végét nem vártad meg.
Kiviharzottál a helyiségből egészen a saját szobádig a koliban, és legalább egy hétig nem is beszéltetek egymással.
Csak nagyon nehezen tudott kibékíteni, de azóta tényleg letiltotta Dawont minden lehetséges platformon, és nem is találkozik vele sehol sem.
Onnantól minden nagyon-nagyon jó köztetek. Moziba jártok, együtt tanultok, elugrotok kajálni, és még kondiba is is elrángat.
Mindent megvitattok, még az érzéseiteket is. Bár van, amit egészen véletlenül sikerül.
A könyvtárban a szokásos asztalotoknál ülve tanultatok, mikor felnézve a jegyzeteiből szólítottad meg.
-Jaehyun add csak ide a kezed-nyúltál a csuklója felé.
-Mit akarsz velem csinálni te nő?-fintorodott el játékosan, de azért hagyta, hogy a kezére rajzolhass egy masnit.
-Ha te azt tudnád-sóhajtottad drámaian.
-Ajjaj-vigyorodott el-Mi lenne ha tudnám?-incselkedett.
-Nemtudom-mosolyogtál a vonalakat erősítve.
-Na mondd el, mit szeretnél velem?-vigyorgott arcodat bámulva.
Elkomolyodva néztél fel.
-Boldoggá tenni-mondtad visszafogottan.
Arca őszinte döbbenetet sugárzott.
-Micsoda?-kérdezte szinte levegőt is elfelejtve venni.
Válaszul csak széles mosolyra húztad a szádat, majd felálltál az asztaltól.
-Menjünk kávézni-invitáltad magaddal a fiút.
Na de azóta?
Semmi sem lett kimondva, mégis teljesen megváltozott a hangulat köztetek.
Már el sem akar tőled szakadni, mindig mosolyog a közeledben, és őszintén kacag minden vicceden. Olyan, mintha...egy... mázsás súlytól szabadult volna meg? Nem is tudod pontosan szavakba foglalni, hogy mi történt vele. Csak érzed, hogy minden teljesen más. A hangulat, az érzések, a komfort.
Ennél boldogabb pedig nem is lehetnél.
Főleg, hogy már meg is szokott ölelni sűrűn, és percekig nem is ereszt el izmos karjai közül.
Szívesen táncoltat meg a bulikban, vagy akár a szobája padlóján, ha le vagytok égve már a hó végére.
Imádod az egész köztetek lévő kapcsolatot, meg az irányt is, ahova halad.
-T/N-néz fel rád a laptopja képernyőjéből az ágyán fekve.
Te a szobatársa ágyának oldalánál támasztva a hátadat ülsz a szőnyegen, és a jegyzeteid végét bűvölöd.
-Hmm?-nézel fel a fiúra.
-Mit szólnál, ha elmennénk egy ilyen hátizsákos nyaralásra?-tolja fel a szemüvegét az orrán.
-Húha-képedsz el-Jól hangzik. Mikor?
-Július-nézi a hirdetmény dátumát maga előtt.
-Jó-bólintasz-Kivel mennénk?-kérded folytatva az írást a tableteden.
-Egymással-mondja ezt úgy, mintha csak kajáról trécselne.
-Micsoda?-pislogsz gyorsan hármat, hátha attól hamarabb felfogod mi hagyta el a száját.
-Ketten menjünk-bólint, hogy egyértelműsítse.
-Legyen-húzod mosolyra a szádat-Bár nem tudom hogy fogsz tudni elviselni egy olyan hosszú úton...Nem tudsz majd tőlem elvonulni, és nem lesz ott Woonhak, hogy megmentsen, mikor hazaérsz-nevetsz a szobatársára utalva, aki a legjobb barátja is egyben, persze rajtad kívül.
-Nem is kell ide Woonhak-horkant fel-Elbírlak én viselni..Jóval hosszabb ideig is eltudnálak-húzza mosolyra a száját.
Felnézve rá pirulsz el tokától bokáig.
-Vigyázz miket mondasz-morgod színezve az alcímeket.
Szótlanul temetkezik vissza a laptopjába egy sunyi mosollyal.
Napokkal később nála filmeztek, de már egész későre jár. Ásítva állsz fel a lábaidra, és kezedbe veszed a telefonodat.
-Elmegyek tusolni-nyújtózkodsz.
-Oké. Visszajössz utána?-néz fel rád a telefonjából, és megállítja a filmet.
-Hát nemtudom, nagyon késő van. Mire innen majd még álmosabban visszamászok az emeletre-húzod a szádat.
-Aludj itt-jön neki a hirtelen ötlet, ami nem is olyan hirtelen, mint gondolnád.
-Itt?-pislogsz-Hol aludjak? Woonhak ágyában nem illik.
-Majd alszok én ott, te meg aludhatsz az enyémben. Jó? Úgyis egyedül vagy te is-hozza fel.
Tudja, hogy utálsz egyedül aludni a szobában. Márpedig mostanság a szobatársad nem alszik ott, mert sokat van gyakorlaton, amit otthon végez.
-Úgy jó igen-bólogatsz-Akkor hozok ágyneműt-indulsz ki az ajtón.
-Felmegyek most veled és lehozom neked. Te meg majd fürdés után lejössz és lehozod még ami kell-áll fel ő is.
-Úgy is jó-veszed célba a liftet.
-Meg így legalább nem futhatsz el-sandít le rád, ahogy melletted áll.
Megnyomva a 7-es gombot durcisan nézel rá, amin felnevet.
A szobában a kezébe adod az ágyneműdet, amivel leindul a saját szobájába.
Letusolsz, majd egy sportmelltartóval a pizsid alatt, a kezedben egy zacskó chipssel, egy üveg vízzel és az alvós állatkáddal, Mr.Foxxal caplatsz le hozzá, miután bezártad a szobád ajtaját.
Mire leérsz már kényelmesen beágyazott neked a saját ágyában, Woonhak cuccait elrakta a fiú ágyneműtartójába, és éppen a saját takaróját teríti az idegen ágyra.
-Na kész vagy?-néz rád, ahogy betérsz az ajtón.
-Uhu-pakolsz le az asztalára.
-Álmos vagy?-néz rád, ahogy az ágyra vetődsz és betakarózol.
-Egy kicsit-öleled át a rókát.
-De a filmet befejezzük még? Már csak 20 perc van belőle hátra-ül melléd az ágyra, és odahúzza az egyik széken lévő laptopot.
-Persze-válaszolod.
Nem váratlan módon, szokásodhoz híven nem egész 2 perc múlva be is alszol a filmen. Egy ideig észre se veszi, csak már mikor nem válaszolsz arra, amit mond. Hátranézve rád mosolyodik el.
-Gondoltam-sóhajtja, majd felállva az ágyról takar be téged, megsimítja a fejedet, utána elpakolja a széket és befekszik az ideiglenes ágyába még egy kicsit telefonozni mielőtt elalszik.
Észre sem vetted, hogy elaludtál, már csak azt, hogy hirtelen reggel van.
Mikor kinyitod a szemeidet az ismeretlen-ismerős plafon jelenik meg, rögtön segítve, hogy realizáld hol vagy. Balra fordítva a fejedet egy hason fekve békésen szunyókáló, kissé kócos Jaehyun látványa fogad. Elmosolyodva fotózod le zoomolva, mielőtt elmozdulna.
Amint letetted a telefont az oldaladra fordulva teszed kezeidet a bal arcod alá, és elkezded az arca minden miliméterét elemezni egy levakarhatatlan mosollyal a szádon.
Szemeid végigmennek kusza fekete tincsein, amikbe olyan szívesen beletúrnál. Majd tökéletesen álló szemöldökein, aztán hosszú, ébenfekete szempilláin, amik mögött azok a gyönyörű csillagszemek őrzik az álmát. Pisze orrán végigvezetve a tekintetedet eljutsz az ajkaiig.
Azok a telt, csókolnivaló ajkak...
Amiket annyiszor szeretnél szerte a testeden érezni, amiket annyira szeretnél magad is csókolni.
Percekig bámulod a békésen szunyókáló fiút, majd felülsz az ágyában, és a telefonod képernyője segítségével újrakötöd a hajadat.
Ruhádat igazítva jut el a tudatodig, hogy lassan éhes is vagy. A telefonod tíz óra huszonnégyet mutat, így már csak brunchra van lehetőség a közeli kávéházban.
Óvatosan kikelve az ágyból iszol bele a vízedbe, majd elkezded összehajtani az ágyneműdet.
-Hova mész?-szólal meg mögüled mély, rekedtes hangon.
Kicsit megijedsz, de aztán megnyugodsz egy pillanat alatt. Hátrafordulva nézel le rá.
-Felöltözni-nézed végig, ahogy felül, majd kusza tincseibe túr rendkívül álmos arccal.
Fekete atlétája szépen kiemeli a bicepszeit és a vállait, arca mégis annyira édes.
Egyszerre tudnál alá folyni, de szanaszét puszilgatni is.
-Menni akarsz valamerre, hogy máris öltözöl?-kérdi érces hangon, majd kinyújtózik.
-Reggelizni-lépsz hozzá közelebb.
-És kisurrantál volna, hogy ne kelljen elhívnod?-mutat mellkasára drámaian.
-Csakis ilyen terveim voltak-horkantasz fel, majd kezedbe fogod a cuccaidat-Öltözz fel, aztán menjünk le bruncholni a kávézóba.
-Jólvan Főnök-kászálódik ki az ágyból, te pedig felcammogsz a szobádba.
Elpakolod a cuccaidat, fogat mosol, felöltözöl, feldobsz egy egyszerű kis sminket, majd a telefonoddal a kezedben kopogtatsz be hozzá.
-Gyere-teszi le az asztalra a parfümöt.
Belépve a szobába a szokásosnál erősebben csap meg a fiú illata, amitől amúgy is gyenge vagy.
Gyorsan lehunyva a szemeidet szippantod magadba az aromáját az enyhén fűszeres parfümnek.
-Kész vagy?-nézel fel rá.
-Aha-teszi fel magára az ezüst láncot, amin egy gitárpengető lóg medálként. Tőled kapta karácsonyra.
Mielőtt teljesen a lábai elé ájulnál, gyorsan kifordulsz az ajtón, és felhívod a liftet a negyedikre.
-Mi a terved mára?-ér melléd.
-Tanulok szerintem-szállsz be.
-Engem meg se hívsz?-lép be melléd.
-Neked meghívó se kell, csak jössz-nézel fel rá picsásan.
-Zavar?-néz rád ugyan így.
-Ha tudnád-dobod hátra a copfodat, majd a fölszintre érve kilépsz a nyitódó ajtókon.
-Mindig is tudtam-kezd el kamun szipogni melléd érve-De most viccet félretéve-komolyodik el-Nyugodtan szólj, ha egyedül akarsz lenni. Biztos idegesítő vagyok már-néz le rád.
-Jaehyun-mosolyogsz fel rá, majd kezét megfogva karoltatod a sajátodba-Nem idegesítesz, sőt. Nélküled nem tudom a napjaimat elképzelni sem-kacsintasz rá.
-Ezt örömmel hallom-vigyorog rád.
Fülig érő szájjal vágtok neki a rövid sétának közösen.
Ám most aludtatok először egymásnál, innentől kezdve valahogy teljesen természetessé válik az egész. Olyannyira, hogy szinte minden nap egymás szobájában találjátok magatokat. Kifejezetten jobban szeretsz nála aludni, mivel olyankor a Jaehyun illatú ágyban fekve töltheted az egész éjszakádat, amitől sokkal nyugodtabban alszol.
-Woonhak ma itt lesz. Most jött-ír neked imassegen a fiú, miközben te a lányokkal vagy oda kávézni.
-Akkor jössz te-válaszolsz neki, majd leteszed a telefont az asztalra.
És este valóban jön is. Épphogy kilépsz a szobátok saját kis fürdőjéből, már kopog is.
-Gyere-szólsz ki fésülve a hajadat.
-Szia T/N-köszön, ahogy belép. Kezei üresek, így érdeklődve nézel rá-Figyelj..Woonhak most itt alszik, és arra gondoltam, hogy egy kicsit bandáznék vele. De aztán feljövök, csak msot végre itt van és olyan jó-kezd el magyarázkodni szomorúan.
-Nem nem dehogy, nem baj-mosolyogsz rá-Nyugodtan aludj lent, megleszek én egyedül itt. Örülök, hogy végre látni őt is.
-De itt alszok, csak most beszélgetünk meg ilyenek. Gyere le velem, rég láttad-nyúl a kezedért.
-Nem megyek Jaehyun-mondod egy keserű mosollyal-Szerintem van kettőtöknek miről beszélni. Nem kellek én oda-rázod a fejedet.
-De nem szeretnélek egyedül hagyni-biggyeszti le ajkait.
-Nyugi, nincsen semmi baj-mosolyogsz fel rá.
-Biztos?-néz rád kiskutya arccal.
-Egészen.
Magához húzva zár karjaiba szorosan.
Derekát átölelve bújsz mellkasába magába szívva az illatát.
-Holnap ígérem már itt leszek-fog a tarkódra szorosan ölelve.
-Mondom nem haragszok-neveted a mellkasába.
-De nagyon bánt-dajkál gyengéden jobbra-balra forgatva.
-Ne bántson. Csak érezd jól magad-simogatod meg a hátát bíztatóan.
Sóhajtva tart továbbra is.
-Na menj-tolod el magadtól nagy nehezen-Ne várasd meg.
-Jövök holnap ígérem-csípi be mutató és középső ujja közé az arcodat, majd kisiet a szobádból otthagyva teljesen szerelmesen, magadba roskadva.
Boldoggá tesz, hogy itt van Woonhak, és végre ketten lehetnek, ugyanakkor pokolian fáj, hogy ma nélküle kell aludnod. A puszta jelenléte, az illata, a szuszogása annyira megnyugtat minden éjszaka. Nem mintha lenne sok dologtól félni valód, mégis nélküle teljesen elveszettnek érzed magadat.
Fülig szerelmes vagy ebbe a csupaszív, örök mosolygós csoda fiúba, ez a napnál is világosabb.
Korábban még próbálkoztál fékezni magad, de mostanra már nem akarod rejtegetni.
Mr.Foxyt ölelve bámulod a plafont, vagy éppen a telefonodat arra várva, hogy írjon.
De nem ír. Miért írna? Éppen jól érzi magát az egyik legközelebbi barátjával. Nyílván nem fog írogatni. Pedig várod....Nagyon is várod.
A galériádat megnyitva bámulod a róla, vagy kettőtökről készült képeket, lassan feltörő könnyekkel.
Hiányzik. Mégha csak 3 emeletnyire is van tőled, akkor is.
Álomba sírod magadat.
Reggel táskás szemekkel ébredsz. Morcosan csekkolod le a telefonodat, ahol ott virít a neve.
Jaehyunnie💓 03:27
Jóéjszakát T/N😘
Olvasod a képernyődön.
-Remek éjszaka volt, mit ne mondjak-morgod, majd kikelve az ágyadból indulsz neki rendbeszedni magadat.
Miután sminkeltél és felöltöztél leugrasz reggeliért, utána a könyvtárba veszed az irányt.
Ragetanulást folytatsz a következő zh-ra, így egyáltalán nem nézed a telefonodat, csak darálod az anyagot.
Jócskán délutánba torkollik a nap, mikor úgy érzed mára elég a tanulásból. Hazafelé menet az egyik kedvenc bubble teázódba térsz be egy finom mangós frissítőért és egy pár macaronért, amit útközben fogyasztasz el.
A koliba érve gondolkozol, hogy melyik ráment főzd meg ma estére, mert azért még egy kicsit éhes vagy.
A szobádba érve választasz ki egy közepesen csípős marhásat, majd kitelepedsz a konyhába és elkezdesz főzni.
Mivel a helyiség közel van a liftekhez, ezért hallod, amikor ismerős hangok szűrődnek ki a felvonóból.
-Egész nap nem válaszolt. Nem tudom mi baja van, de megrémít-szólal meg Jaehyun.
-Nem lehet, hogy tanul?-kérdi Woonhak, kit ezer éve nem hallottál már.
-Nem tudom-kopog be hozzád-Ég bent a villany-állapítja meg, majd kicsit később be is nyit.
Eszed ágában sincs megszólalni, sőt. Igyekszel valamit gyorsan kitalálni, mivel félő, hogy kiakadnál rá, pedig semmi jogod sincsen.
Beleöntöd a zöldséget a vízbe, mikor megjelennek az ajtóban.
-Hát itt vagy. Téged kerestelek egész nap-szusszant Jaehyun.
-Helló-fordulsz oda.
-Szia T/N-mosolyog rád Woonhak, majd odalépve hozzád von szoros ölelésbe-Rég láttalak.
-Hát még én téged-szorítod meg megsimogatva a hátát, majd elengedve folytatod a főzőcskézést.
-Haragszol rám?-néz rád kiskutya szemekkel Jaehyun szinte az arcodba hajolva.
-Nem-húzódsz el egy kicsit-Mi a helyzet Woon?-kérded szinte átnézve Jaehyunon.
Jaehyun nem buta fiú, rögtön kapcsol is, hogy itt azért több van a dologban, így nem faggat tovább Woonhak előtt.
-Lejöttem zh-zni. Ma volt egy, meg holnap is lesz egy. Ha ezek megvannak, akkor csak 3 vizsgám van idén-nézi, ahogy a lábasba teszed a felvágott szalonnát.
-Na az kemény. Hogy ment a mai?-pillantasz rá.
-Szerintem jól. Tanultam rá, meg a holnapira is. Még egyszer átolvasom aztán sima-nyújtózik ki-Te mit csináltál ma?
-Na szuper, ügyes vagy-ütöd bele a tojást is-Én? Kérlek szépen voltam reggelizni, aztán elmentem tanulni. Ott olyan fél hét körül végeztem, elmentem bubbleteázni, aztán meg elkezdtem főzni a vacsit. Nem volt semmi extra-teszed rá a fedőt.
-Akkor elfoglaltad magad jólvan-teszi karba kezeit-Látod Jae, mondtam én, hogy csak dolga van-néz a barátjára-Tisztára megijedt, hogy nem válaszolsz-pillant vissza rád.
-Nem értem rá. A mai napot teljesen a tanulásnak akartam szentelni-zárod rövidre.
-Megértem-mondja a barna hajú-Ha kész vagy nincs kedved lejönni hozzánk? Nézzünk valamit, vagy kártyázzunk esetleg-ajánlja fel.
-Köszi-mosolyogsz rá-De fáradt vagyok...Örülök, hogy láttalak végre, de most nem fér bele-húzod el a szádat.
-Érthető persze-bólogat a fiatalabbik-Azért ha meggondolnád magad szívesen látunk. Nagyon örültem, hogy találkoztunk-von karjaiba.
-Köszi-öleled át-Én is örültem-engeded el mosolyogva, majd elzárod a főzőlapot.
-Menj előre, mindjárt jövök-súgja Jaehyun a fiúnak, aki bólintva meg is teszi.
A lábast megfogva indulsz be a szobádba, ahol az asztalra az alátétre helyezed a forró edényt.
-T/N- érkezik be mögötted.
Sóhajtva pakolsz le.
-T/N-húz magához és szembe fordít magával-Mi a baj? Haragszol rám?-néz rád szomorúan, és egyszerre zaklatottan.
-Nem haragszok. Csak nem aludtam-sóhajtod.
-Miért nem? Féltél?-próbálja megtalálni a tekinteted, ami tüntetőleg a szőnyegre van szegezve.
-Nem csak...Csak nélüled nem tudok már nyugodtan aludni-nézel fel rá végre valahára.
-T/N-simít arcodra-Mi a baj?
-Nem tudom-nyüszítesz, ahogy a sírás kerülget-Csak annyit tudok, hogy nélküled nem tudok aludni. De nem akarlak Woonhaktól elszakítani csak mert hiányzol-vallod be a szemeibe nézve.
Aggódó tekintete megnyugodott mosollyá szelídül.
-Te is hiányoztál nekem. És nagyon megijesztett, hogy nem válaszoltál nekem egész nap. Kérlek ne csináld ezt velem-húz vissza magához egy szoros ölelésbe.
Szótlanul hagyod visszaölelve.
Percekig álltok ott egymásba és a gondolataitokba feledkezve, mire végre elszakadsz tőle.
-Majd holnap találkozunk. Legyél Woonhakkal most egy kicsit-simogatod meg a karját.
-De nem akarlak egyedül hagyni. Meg azt se bírom, ha megint nem válaszolsz majd-néz rád tehetetlenül.
-Fogok válaszolni ne aggódj. Menj. Jóéjszakát Jaehyun. Holnap beszélünk-kezded el az ajtó felé tolni.
-T/N kérlek ne haragudj-áll meg az ajtódban.
-Nem haragszok Jaehyun-mosolyogsz fel rá.
-Várj-nyúl a pulcsija aljához, majd lekapja magáról-Tessék-húzza a fejedre-Aludj ezzel-bújtatja bele a karjaidat is a nagy ruhadarabba-Holnapig így leszek veled-mosolyog le rád szélesen.
-Köszönöm-bújsz bele a Jaehyun illatba bújtatott puha csodába.
-Jóéjszakát T/N-nyom egy puszit a hajadba.
-Jóéjt Jaehyun-fogsz a hasára közben, majd mosolyogva integetsz neki, mielőtt lebattyog a lépcsőn.
Az ajtódón befordulva öleled körbe magadat a kék anyaggal, amibe beleszippantva önt el a szerelem mámora.
Az illatától teljesen ki vagy készülve. A személyisége és a helyes arca az álmaid netovábbja, de ez az illat hozzá....Teljes megborulás az agyadnak nevezett káoszos rendszerben.
Rendkívül boldogan, szorosan a pulcsiba bújva hajtod álomra a fejedet, végre kipihenve magadat.
Reggel ezerszer boldogabban kelsz. Futással kezded a napot, majd egy kiadós zuhannyal folytatod. Hajat szárítasz, aztán ebédelsz, majd nekiülsz tanulni még egy kicsit. Délután elmész zh-t írni, ami egész jól sikerül. Ezek után a szaktársaiddal elmentek vacsorázni, azután visszatérsz a koliba.
Egész nap beszéltetek Jaehyunnal, így egy fülig vigyorgó fiúcska fogad a földszinti lifteknél.
-Mi a helyzet?-zár karjaiba.
-Végeztem-szusszantod, majd beszállsz az éppen kinyíló ajtókon-Woonhak?
-Hazaért-nyomja be a hetest és a négyest-Hozom a cuccaimat.
-Én még fürdök egyet, de okés. Addig felvághatnád a gyümölcsöket az asztalomon.
-Oki-száll ki a negyediken-Sietek-tér a szobájába.
A saját emeleteden kiszállva már sietsz is a tus alá, majd felöltözve érsz vissza a szobába, ahol már az asztalnál pucolja a gyümölcsöket a fiú.
-Jó illatú a tusfürdőd-mosolyog rád.
-Köszi-pirulsz ki elpakolva a nem szennyes ruháidat.
-Film?-pakolja tálba az almákat.
-Uhum-kapcsolod be a laptopodat az ágyadra huppanva.
-Milyen napod volt?-kérdi a mangót pucolva.
-Nagyon jó-mosolyogsz-Futottam 5 kilométert, ment a zh is, meg végre a lányokkal is volt idő leülni beszélgetni.
-Örömmel hallom-vágja fel mosolyogva.
-Mit szeretnél nézni?-böngészed a weboldalt.
-Horrort-vigyorog.
-De mindent láttunk, ami jó..Azt is, ami nem-sóhajtasz szenvedve.
-Akkor is-erősködik.
-Kibírhatatlan vagy Myung Jaehyun-forgatsz szemet.
-Remélem azért még bírod mellettem-megy be a fürdőbe megmosni az áfonyákat.
-Ha tudnád-mondod magadban.
Visszatérve vesz elő két kis villát, majd a gyümölcsös tállal a kezében ül le melléd az ágyra.
-A gyümölcsei hölgyem-nyújtja oda.
-Köszönöm szépen uram-szúrsz fel egy mangót a villádra.
-Csak természetes-teríti át a saját felhozott takaróját magatokon.
Oldalra nyúlva veszed fel a tegnap tőle kapott pulcsit.
-Holnap visszaadom-mondod.
-Tartsd meg-mosolyog-Neked amúgy is jobban áll-néz szemeidbe.
-Jaehyun-temeted tenyereidbe az arcod, ahogy másodpercekig csak mosolyogva bámul a szemeidbe.
-Miaz?-vigyorog.
-Zavarba hozol-ütöd meg lágyan.
-Sajnálatos-vigyorog, majd átkarolva indítja be a filmet.
Fülig vörösen folytatod az evést hagyva neki.
Idővel elfogy a gyümölcs, így félre teszi a tálat. Ahogy visszahelyezkedik magához húzva forgat úgy, hogy hozzá bújva nézd a filmet. Valahogy teljesen természetesnek hat, ahogy hozzád ér. Nem idegen, de ugrál tőle a gyomrod a lehető legjobb értelemben.
Hagyva neki bújsz oda még azt is megengedve, hogy a hajaddal játsszon.
Már majdnem elalszol a kellemes érzésre, mikor véget ér a film, így összecsukja a laptopot.
-Vége?-nyammogod kinyitva a szemeidet.
-Annyira tudtam, hogy nem is nézed-nevet fel.
-Jólvan már-ülsz fel.
Felpattanva teszi az asztalra a laptopot és az üres tálat is.
-T/N-néz rád, ahogy visszatér az ágyhoz és a saját ágyneműjét nézi a tiéden.
-Igen?-pillantasz fel rá.
-Nem aludhatnék veled? Itt-mutat az ágyadra.
A kérdéstől hirtelen egy paradicsom színébe öltözik az arcod.
-Öm-dadogsz-Hát...
-Ha nem szeretnéd nem baj-ül ki egy csalódott mosoly az arcára.
Semmit sem mondasz, csak bentebb csúszol, fentebb teszed a párnáját, ledobod a takaróját, majd felemeled a sajátodat, hogy bújjon be alá.
Először sokkosan néz rád, majd egy hatalmas vigyorral a fején bújik be veled szembe.
-Elég lesz egy takaró?-kérdi.
-Persze-válaszolod még mindig kipirultan.
-Azt tudod, hogy ahhoz közel kell egymáshoz feküdnünk?-vonja fel az egyik szemöldökét kacéran.
-Tudom-nézel szemeibe.
Arcodra fogva éri el, hogy a gyomrod őrületes sebességgel liftezzen.
-Tudod tök érdekes dologra jöttem rá-kezd el lágyan simogatni az ujjaival.
-Mire?-hagyod neki szinte sikítva magadban, többért könyörögve.
-Arra, hogy annyira természetes köztünk minden, és én ezt imádom. Valamint azt is, hogy ennyire a kezeim közé illesz-mosolyog szerelmesen, közelebb húzva magához a derekadnál fogva.
-Jaehyun-susogod az ajkaira, ő pedig egy másodperc alatt forgat maga alá.
-T/N, eszeveszettül szerelmes vagyok beléd-sutyorogja ajkaidra.
-Ha te azt tudnád, hogy én meg beléd mióta-motyogod, mielőtt egymás ajkainak estek.
Szétnyitva lábaidat férkőzik közéjük óvatosan rád helyezve a súlyát.
A lehető legközelebb akartok egymáshoz lenni. Testileg, lelkileg, érzelmileg.
És talán még közelebb is vagytok, mint gondolnátok.
