Középsuli. Mennyire jó is az. Rengeteg új dolog, amit megismerhetsz, amit átélhetsz. Új barátok, új programok, új szokások. Minden annyira jó.
Lehetne, ha nem lenne ilyen az iskolád, amilyen. Az emberek klikkesednek, sok az órád, némelyik tanár a lelkedet is kiöli, valamint minden nehezebb, mint azt vártad.
Régebben egy boldog, mosolygós lány voltál, egészen a gimi utolsó előtti évéig. Mindig pozitív voltál , ami nyilvánvalóan némelyik embernek nem tetszett, erre pedig európai származásod csak ráadás. Megsokszorozódtak az utálatos nézések, a bántó szavak, és néha még hajtépés is volt a jutalmad, csak mert létezel. Ezek a lányok féltékenyek voltak rád, amiért mindig minden jól megy neked, a fiúknak pedig tetszettél. Legalábbis legjobb barátnőd Luna ezt állítja. Te persze ezt sosem hitted el. Ahogy a helyzet elfajult te úgy lettél egyre szomorúbb minden nap, ami lassan depresszióba fordult át. Egyszer még vágdostad is magadat egy körzővel, de anyukád meglátta, és úgy megbántottad vele, hogy azóta eszedbe se jutott megtenni, bármennyire is akarnád néha. Miatta, apukád, és az öcséd miatt mosolyogsz otthon, de sehol máshol. A mindennapjaid nehezek, de már egy ideje nem sírtál, mert igyekszel nem elveszni teljesen. A feladataidat csinálod ,ahogy csak erőd telik.
Hétfő van. Szép tavaszi nap. A hét rövidebb lesz, mert a tanároknak két napos értekezlete van. Ezzel a becses információval a tudatodban sétálsz a padodhoz ,ahol Luna már vár.
-Szejja pöttöm-köszön az amúgy egy fejjel magasabb lány.
-Szia Zsiráf-ülsz le mellé, majd vállára hajtod a fejedet- Csütörtökön akkor átjössz?
-Baszki-csapja magát homlokon-aaaaaa neee.
Felnézel rá már elválva tőle
-Mit?
-Hogy aznap jön haza a nővérem Japánból-húzza a száját kínosan. Sóhajtasz egyet, majd felállsz.
-Hozok egy kávét-indulsz el pénzzel a zsebedben.
-T/N annyira sajnálom-kel fel utánad.
-Nem gond, tudom hogy évente kétszer ha látod, engem meg naponta -térsz be a közeli helyiségbe, majd egy vanilliás espressoval indultok vissza.
-Igen, nem is tudom hogy felejtettem el-sóhajtja mögötted sétálva.
Ahogy mennél be a terembe az osztály egyik ügyeletes ribanca, a fő utálód egyben, pont úgy ront neked, hogy az összes forró kávé telibe kapja a felsődet. A fájdalomtól felsikkantva dobod el a már üres poharat. Vérnyomásod közel az egekbe szökik.
-Jajj csúnyaság, tán már meg is vakultál miután felhíztál? -vigyorog a képedbe. Semmit se mondasz, csak lerohansz a nővérhez, mert nagyon fáj. Ő ott ijedten segít neked, Luna pedig hozza a tesipólóját váltós ruhadarabként. Az óra felére értek vissza, addigra már mindenki tud az incidensről, csak épp külön szemszögekből.
Ezután egész nap ideges és frusztrált vagy. Mi baja veled? Levegőt venni se mersz, de már az is baj.
Órák után az udvaron átvágva sietsz haza, barátnőddel az oldaladon.
-Esküszöm felrúgom ezt a ribancot-morogja beléd karolva, te pedig némán szeded a lábaidat. Csak haza akarsz menni. Legszívesebben sírnál, de megfogadtad hogy nem.
Hazaérve öltözöl át, majd tanulsz, de később sem mondod el a szüleidnek, hogy mi történt vagy hogy milyen napod volt. A tesóddal nézel egy kis mesét, majd alszol.
A másnap még rosszabb, már ha van ilyen. Rágót tesznek a székedre, így a nadrágod tönkremegy. A mosdóból nem engednek ki, majd ebédnél is kibuktatnak. A türelmed fogy, a könnyeid pedig egyre inkább utat akarnak törni.
-Mi a faszom ez? -nézel rá Lunara hazafelé menet- Végzős létükre úgy viselkednek, mint a kisiskolások. Semmit se tettem és mégis -szakad félbe a mondatod, majd a falba ütsz kicsit könnyes szemmel. Barátnőd gyorsan átölel. Tudja, hogy vannak dühkezelési problémáid, amit eddig a boldogsággal fedtél mindig. Szorosan tart, a könnyeid pedig egy pillanat után elállnak.
-Sajnálom-motyogod, majd hazamentek. Otthon beköti neked, utána pedig hazamegy.
Másnap mindenhol lennél, csak a suliban nem. Félve mész be. Félsz, hogy ma mit tehetnek veled. Csak azt akarod, hogy hamar vége legyen. A nap gyorsan el is telik, tehát hazaindulsz így egyedül, mert Lunat felvette az apukája, hogy a reptérre mehessenek a testvéréért.
Az üres folyosón szeded a lábaidat, mikor Soojin eléd áll két pincsikutya ribancával. Sóhajtva igyekeznéd kerülni, de hiába. Elkapva csap a falnak, mire te csak ökölbe szorítod a sértetlen kezedet.
-Azt hiszed ennyivel megúszod? -vicsorog rád.
-Ugyan mit tettem ellened? Miért nem tudsz békén hagyni? -nézel rá idegesen.
-Nem elég neked az összes fiú, te ribanc? Még Soojin pasiját is benyúlod? -kérdezi az egyik pincsi.
-Parancsolsz? -nézel rá értetlenül-Nincs is barátom, miről beszélsz?
-Akkor kapcsolat nélkül fektet meg? Mondhatom szép vagy-morogja a másik . Értetlenül járatod a tekintetedet a három libán, majd váratlanul elkezdenek tépni. Fejedet fogva esel a földre. Miért? Nem érted mi van, de tényleg. Semelyik fiúval nem beszélgetsz úgy. Akkor ez mi? Ott van neki Jinhwan, Hyunjin, Seokwoo, Theo,és még ki tudja hányan a focicsapatból. Nem mellesleg Soojin súlycsoportjából sokan utálnak, ha nem mindenki.
-ELÉG! -hallasz meg egy mély hangot kiabálni a folyosón, majd futó lépteket. A három lány hirtelen befejezi.
-Drágám? Szia -szólal meg a szőke nyálas hangon- Éppen téged kerestelek, de ez a lotyó csúnya dolgokat kezdett el mondani rólad, úgyhogy megvédtelek-rebegteti a pilláit ártatlanul. Addig magzatpózba húzva magadat kezdesz el sírni némán. Kész. Ennyi. Eddig ment. Fáj. Ezt nem érdemled meg.
-Kussolj-néz rá hidegen a talpig feketébe öltözött, bőrkabátos hidrogénszőke srác.
Soojin eltátja a száját, majd hisztérikusan kezd el nevetni hitetlenkedve
-Tessék? Drágám mi van veled?
-Mégegyszer hozzáérsz én foglak megtaposni, és az se érdekel, hogy lány vagy-hajol le hozzá, lekicsinylő hangnemben beszélve. A lány csak hápogva vonul arrébb iszonyat gyorsan.
Nem tudsz felkelni. Fáj mindened, az orrod vérzik. Sírsz és remegsz. A fiú letérdelve hozzád emel meg óvatosan, csak akkor látod, hogy ki is ő, hisz egészen eddig fel se mertél nézni.
-Theo? -nyöszörgöd, mert te sem hiszed el amit látsz.
-Jól vagy? Tudsz járni? -állít fel, te pedig könnyeidet nyelve kapaszkodsz belé fájdalmakkal küzködve.
-Atya ég, te vérzel-néz rád ijedten-Hol laksz? Hazaviszlek -kap fel a karjaiba nagyon óvatosan.
-Ne-nem kell-motyogod, mire beájulsz a nyakába.
Nem tudod mennyi idő telik el. Egy idegen szoba ágyán ébredsz, kellemes fiú illattal az orrodban. Még fáj a tested, de már sokkal jobban érzed magad. Felülsz, majd nyílik az ajtó. Theo egy tálca kajával sétál be mosolyogva, aztán leteszi melléd a komódra.
-Jobban vagy? -ül le melléd közvetlenül.
Kivörösödve bólintasz. Azért fiúkkal nem voltál még fizikailag ilyen közel. Úgy hívnak ribancnak,hogy még csak első csókod se volt. Szánalmasak de tényleg.
-Legközelebb ha ideges vagy, csak szólj nekem, és ne üss meg egy falat. Szilánkosra is törhetted volna a kézfejedet-mosolyog rád halványan. Sokkosan nézel rá.
-Igen láttam, és hallottam.
-Nem tettem volna meg, ha a csajod nem zaklatna folyamatosan már egy éve-morgod elnézve.
-Mióta bánt? Fizikailag?-fordítja oda a fejedet.
Vörösen hajtod el megint.
-Sose jött rám még így. Azt mondta, hogy elveszem a pasiját,és hogy lefekszem vele. Csak tudnám éppen melyik pasijára gondol. Mert van neki vagy öt, de evvől csak te szólsz hozzám-nézel rá irónikusan felciccenve.
Arca megfeszül.
-Ez a hülye ribanc-sóhajtja ujjait tördelve. Megszeppenve figyeled, majd arrébb ülsz, hogy az időközben észrevett cipőidet felvehesd.
-Imádom,hogy úgy hív ribancnak, hogy pletykáknak hisz, amik sose voltak igazak. Az még hagyjál,hogy nem fekszem le veled se egyik csávójával, de szűz vagyok, és még sose csókolóztam-neveted irónikusan. Csak az igazat mondod,mert már nem érdekel, akárki is tudja meg. Már a suliváltás gondolata forog a fejedben,mikor Theo hirtelen leszorít az ágyra. Bennrekedt levegővel nézel fel rá ijedten, ő pedig tol egy pimasz félvigyort. Közel hajolva nézi az ajkaidat.
-Van egy nagyon jó ötletem kislány-suttogja miközben az arcod egy érett paradicsom színét veszi fel. Egyszer csak puha ajkai a tieidhez tapadnak. Ismeretlen, de gyönyörű érzés. Mikor viszonzod, elkezdi mozgatni ajkait és vezet. Érződik, hogy tapasztalt már, és tudod, hogy minden téren. Pár perc után elválva mosolyog rád.
-Elsőhöz képest nem volt rossz, de majd korrepetállak-kacsint rád. Eltakarod arcodat, aztán észbe kapva kelsz ki alóla, és kézbe fogod a lábbelijeidet.
-Én-én hálás vagyok, hogy megmentettél, de kérlek ne játssz velem. Eléggé megalázott már a társaságod, nem kell még ilyen fajta is. Elegem van- törnek utat megint a könnyeid- Miért nem tudtok békén hagyni? Miért kell mindig bántani? -csóválod a fejedet, miközben a szemeidbe nézve sétál feléd-Mit akarsz tőlem Theo? -nézel fel rá, ő pedig átöleli a derekadat, miközben a falnak tol. Ajkaidra hajolva simogat ahol ér.
-Kincsem, nagyon sajnálom, hogy ennyit bántott. Nem tudtam. Nekem mindig csak adta a szépet, mert egy nagy kamu a lány. Egyszer már összetörte a szívemet, de többet nem hagyom. Vissza akar szerezni, mert tudja, hogy tetszel nekem. De tudod mit? Tegyünk azért, hogy legyen oka utálnia téged. Azért utáljon, mert az enyém vagy, én meg a tiéd -mosolyog rád édesen. Kiskutya szemekkel nézel fel rá, miközben pólójába markolsz.
-Jó.. -szipogod-Én tetszem neked?-ráncolod a szemöldökeidet realizálva amit kikotyogott.
-De még mennyire-kuncogja visszahúzva az ágyára.
-Mióta?-nézel rá sokkosan.
-Amióta jobban megismertelek a sakk szakkörön-vigyorog rád-Nagyon okos, szép és csodás kisugárzású lány vagy. Pont az esetem-hajol az ajkaidra ismét.
Elvörösödve hunyod le a szemeidet hagyva, hogy korrepetáljon csókolózás terén egész délután.
