Disclaimer:Ez a rész szomorú lesz, mert jelenleg így érzek. Nem akarom elrontani a jókedvedet, úgyhogy ezt így itthagyom figyelmeztetésnek.
Mind tudjuk milyen az, amikor összecsapnak fejünk fölött a hullámok.
Elég egy rossz időben rossz helyen hagyott, félre értett komment a neten, amit persze valakinek mindenképpen félre kell érteni, vagy egy hiba, ami egy butaság miatt következik be, mégis életed végéig kényelmetlen helyzetbe fog hozni ha szóba kerül.
Esetleg piszkálódás a suliban, egy váratlan szomorú esemény, vagy egy emberi kapcsolat vége.
Bármi történhet, ami önmagában is elég rossz, nem hogy ezek egyszerre történő kombinációja.
Pont ez történik most is. Sajnos minden felsorolt eset megtörtént Veled, mind egy héten belül.
Elvesztetted a szeretett kiskutyádat egy daganat miatt, online kaptál olyan választ egy kommentedre, ami meglehetősen felzaklatott, elhagytad a fontos irataid egy részét, valamint a legjobb barátnőd lapátra tett. Amióta együtt van a mostani barátjával, azóta mintha teljesen kicserélték volna. Bunkó Veled, leráz, valamint kibeszél. És még ő tett lapátra...
Szánalmas az egész.
Suliban pedig azért piszkálnak, mert az átlagnál egy mérettel nagyobb melltartó kosarat kell hordanod, az immáron csak volt legjobb barátnőd pedig azt híresztelte, hogy csak kitömöd.
Nem mintha bizonyítani akarnád, hogy nem, hiszen nonszensz az egész.
Mégis mind egyszerre, hogy legyen mitől rosszul érezni magadat.
Nem is beszélve a napi veszekedésekről, amit anyukáddal vívsz. Ő nem is tudja, csak a hivatalos irataid elhagyását. Felelőtlennek és figyelmetlennek hívott, amiből hatalmas veszekedés kerekedett a benned lévő feszültség miatt.
Hatalmas zokogásodat szobádban folytattad bezárkózva, a földön ülve összekucorodva.
Ahogy felnézel egy papírt látsz becsúszni az ajtód alatt egy szelet csoki mellett, majd szaladás hallatszik távolodva.
Lassan odakúszva veszed kezedbe a cetlit, amit a következőt olvasod:
Tudom, hogy szomorú vagy. Edd meg ezt
Elolvasva sírsz fel jobban, hiszen ezt a kisöcséd írta. Éppenhogy első osztályos, amióta pedig tud írni mindig ilyeneket kapsz, ha történik Veled valami.
Elvéve a csokit nyitod ki az ajtódat.
-Aiden-zokogod.
Pár másodperc múlva nyílik szobája ajtaja és fut is feléd.
-T/N-ugrik nyakadba.
Behúzva az ajtón csukod be a falapot öledbe ültetve egyetlen testvéredet.
-A kedvenc csokidat adtad nekem a gyűjteményből-szipogod dajkálva.
-Mert Te vagy a kedvencem-mondja ölelve Téged, közben telesírod a pizsamáját.
-Köszönöm Aiden-szipogod magadhoz szorítva.
-Csak ne legyél szomorú -mondja hozzádbújva.
Az este után napokig nem is szólsz anyukádhoz, sőt apukádhoz se, aki nem védett ki, csak kimaradt az egészből.
Így mész iskolába is, ami persze egy pokol mára már. Szerencse, hogy utolsó nap a héten.
-Na itt van már cseresznyekitömőcske-szól be az egyik lány osztálytársad jót nevetve rajtad néhány lánnyal.
-Kettőnk közül Rád jobban rádférne-intesz be neki, majd helyedre sétálsz.
A lány köpni-nyelni nem tud először, majd sértődötten fárad helyre rendkívül szidva Téged.
A nap folyamán már más testrészedről is kapsz egy-egy beszólást, vagy ajánlatokat fiúktól, ami rettenetesen megalázó.
A nap végére már fáradtan és kikészülve sétálsz ki a suliból.
Végre hazafelé sétálsz, amikor az egyik eldugott utcába rángat valaki a hajadnál fogva, amire fájdalmasan sikítasz fel.
-Visíts te fürdős kurva, mert másodperceken belül el leszel gyepálva-sziszegi Chaewon, akinek visszaszóltál a mai nap folyamán.
-Eressz el-fogsz kezére.
-Ahogy akarod-ránt rajtad egyet, amitől a betonra esel.
Ahogy feleszmélnél a fájdalomból, máris másik ér. A lány és a pincsikutyái egyszerre kezdenek rugdosni tested több pontján.
Próbálva védekezni takarod tested különböző pontjait, hogy legalább azokat ne érje baj.
De nem állnak le vele egy pillanatra sem. Folyamatosan rugdosnak, köpködnek, valamint ocsmány dolgokat mondanak és szidnak.
Amennyire kivagy már egyszerűen csak mozdulatlanul fekszel és hagyod.
Hagyod, mert elfáradtál. Fáj a szíved.
A fizikai fájdalmat meg sem érzed már.
-Remélem megtanultad a leckét Te olcsó ribanc-mondja Chaewon, majd összeszedve cuccukat lépnek le otthagyva Téged a betonon.
Percekig csak fekszel ott, de már sírni sem tudsz. Üveges tekintettel bámulsz magad elé hosszasan.
Egyszer csak lassan feltápászkodva szeded össze a táskádat, azután útnak indulsz.
Utad a szokásosnál lassabb, szóval méginkább később érsz haza.
Amint kinyitod az ajtódat rögtön jönnek a kérdések .
-Hol voltál eddig? Megbeszéltük, hogy ma elviszed Aident edzésre, mert dolgoznunk kell. Mi tartott eddig? -sétál eléd édesanyád.
Válasz nélkül hagyva veted le cipődet lassan úgy ,ahogy a legkevésbé fáj.
-Kérdeztem valamit-mondja türelmetlenül.
Felnézel rá könnyes szemekkel, koszos arccal, kócos hajjal, szétszakadt egyenruhával.
-Miért nem azt kérdezed, hogy hogy vagyok? Miért nem azt kérdezed, hogy minden rendben van-e a suliban? Miért nem azt kérdezed, hogy NEKEM kell-e segítség? -mutatsz szívedre sírva-Mert azt mindig elmondod, hogy NEKED -mutatsz őrá-miben kell segíteni, de azt sosem, hogy én mégis mit érzek. Ez volt életem legrosszabb hete, amiről egy dekát sem tudsz. Felelőtlennek tartasz, mert elhagytam a cuccaim felét, mikor mögé nem látnál semminek. Éppenhogy elvesztettem a legkedvesebb és egyetlen kutyusomat, kibaszott lapátra tett Jisoo, mert a pasija megváltoztatta. Elkezdte azt terjeszteni rólam, hogy tömöm a melltartómat, és hogy olcsó kurva vagyok. Minden nap piszkálva vagyok, megjegyzéseket tesznek rám a fiúk és egyszerűen hányni tudnék-ordítod sírva-És ma még meg is lettem verve, mert kiálltam magamért. Erre hazajövök teljes lelki roncsként, de NEKED ez a legnagyobb problémád, hogy nem vittem még el a gyerekedet edzésre. Mert NEKED csak ő számít, én meg semmit-sírod a szemeibe nézve.
Csak lesokkolva áll ott nézve Téged szótlanul. Magába roskadva gondolkozik, miközben elindulsz felfelé a szobádba.
-De nem kell aggódni, természetesen elviszem ide is-sétálsz fel átöltözni.
Magadra csapva az ajtót öltözöl át nehézkesen, majd vissza lesétálsz a kulcsaiddal.
-Majd jövünk -mondod cipődért nyúlva.
-T/N-sétál oda anyukád hozzád.
-Ne -szakítod félbe, majd felnézve rá látod meg telesírt szemeit.
-Sajnálom kincsem -simogatja meg az arcodat-Miért nem mondtad? -von ölelésbe.
-Sosem hagytad-áztatod rajta a felsőt.
-Annyira sajnálom-puszil hajadba-Ki vert meg? Hétfőn bemegyünk Apáddal az iskolába -simogatja hátadat.
-Chaewon meg a ribancai-szipogod hozzábújva.
-Nem marad büntetlenül-mondja nyugtatva.
-Köszönöm Anya-mondod felnézve rá.
-Ez csak természetes -puszil arcodra-Vidd el a kocsit. Gyorsabban odaérsz-adja kezedbe a kulcsot.
-Köszönöm-mosolyogsz felvéve a cipődet, majd gyorsan kocsiba pattanva mész el Aidenért a suliba, hogy elvihesd edzésre.
A sulija előtt leparkolva törlöd le sminkedet többé-kevésbé sikeresen, mikor Aiden beszáll melléd az ülésmagasítóra.
-Szia T/N-néz Rád csillogó szemekkel.
-Szia-mosolygod becsatolva rajta az övet.
-Jobban vagy? -kérdezi kezedre fogva, ahogy elhajtasz.
-Igen, köszönöm -mosolyogsz rá egy pillanatra.
-Megetted a csokit? -kérdezi boldogan.
-Meg hát -mosolyogsz.
-Akkor jó -kuncog édesen.
-Nálad van a taekwondo-s cuccod? -kérdezed.
-Igen-kapcsolja ki magát ahogy a helyszínre értek.
-Vigyázz magadra. Valamelyikünk majd jön érted-nézel rá.
-Rendben -ölel meg.
Visszaölelve puszilsz hajába.
-Ügyesen-integetsz neki ahogy kiszáll, majd elhajtasz mikor már biztonságosan beért.
Órákkal később otthon fekve az ágyadban telefonozol, mikor szembe kerül Veled egy poszt, ahol már azt beszélik, hogy kikkel fekszel le pénzért, és hogy milyen sugar daddyjeid vannak, hogy ilyen-olyan cuccaid vannak.
Elolvasva önt el a düh és a felháborodás, hiszen rohadtul egy szava sem igaz, sőt nem hogy szűz vagy, de még csak első csókod sem volt még.
Sírva kelsz fel, felkapsz egy fekete oversized pulóvert, majd leszáguldva az emeletről egyszerűen csak lelépsz a telefonod nélkül.
Betelt a pohár. Egyszerűen már nem tudod elviselni ezt a sok szarságot, ami Rád rakodik.
Azt akarod, hogy bekénhagyjanak, hogy megszűnjön.
Nem érted mivel érdemelted ki ezt, de nagyon eleged van már.
Lábaid egy híd felé veszik az irányt. Csak gyalogolsz és gyalogolsz amerre a szíved vezet.
Odaérve mászol fel a korlátra, majd sírva nézel le a mélybe, egyetlen mozdulattól állva a haláltól.
-H-Hé-hallasz meg magad mellől egy embert-Mit csinálsz? -kérdezi odállva.
Nem válaszolsz, csak lefelé bámulsz zokogva.
-Mi történt? Elmondod? -néz fel Rád, Te pedig továbbra sem válaszolsz.
Sóhajtva gondolkodik.
-Ki az, akiért maradnál? -vizslat Téged.
-Aiden-nyöszörgöd.
-Itt hagynád Aident? -kérdezi lágyan-Hány éves Aiden?
-7-törlöd könnyeidet.
-A kistestvéred igaz? -beszél lágyan.
Válaszul bólintasz.
-Mit mondanának a szüleid neki? Szerinted megértené és megbocsájtaná? -kérdi.
Rázva a fejedet nyöszörögsz.
-Elmondod, hogy mi történt? -kérdezi óvatosan.
Meg sem mozdulva vársz gondolkodva.
-Szeretnék segíteni. Nem szeretném, ha Aiden és a szüleid így látnának. Kérlek mondd el mi a baj-fogja meg kezedet óvatosan. Lassan odafordítva fejedet nézel le a srácra, aki gyér mosolyt eleresztve vár Rád.
-Lejössz? -kérdi lágyan.
Bólintva hagyod, hogy leemeljen onnan, majd kezedre kulcsolva sétál el Veled a legközelebbi játszótérre.
-Na hallgatlak-mondja leültetve.
Nagyot sóhajtasz, majd könnyezve kezdesz bele.
-Vasárnap meghalt a 17 éves kutyusom, akivel együtt nőttem fel. Daganat vitte el, én pedig itt maradtam üres szívvel-nézed cipődet-Hétfőn kidobott a legjobb barátnőm, aki teljesen megváltozott, amióta van neki ez a fiúja. Keddre elkezdte terjeszteni, hogy nekem nem is ekkora melleim vannak, hanem hogy tömöm a melltartómat. Szerdán elhagytam valahol a hivatalos irataimat, amiket azóta nem találok. Csütörtökre már kurva lettem a suliban, mára pedig már a fiúk undorító módon ajánlatokat tettek, hogy mennyiért-nézel el megszakítva-Emellett ma még meg is vertek, mert kiálltam magamért. Eközben anyám egész héten veszekedett velem, de egyszer sem jutott eszébe, hogy rólam kérdezzen bármit is. A lényeg az volt, hogy neki minden cuccát intézzem el. Nagyon elegem van -sírsz fel a végére.
A srác egyszer csak karjaiba von.
Ölelése azt érezteti Veled, hogy biztonságban vagy. Azt, hogy bármi is történjék, ez egy olyan hely, ami mindentől megóv és szeret. Egy olyan komfort, ami bármikor itt van Neked.
-Nagyon sajnálom-suttogja hajadba, ahogy pulcsiját áztatod mellkasán-Tudd, hogy bármi is legyen én mindig itt leszek Neked. Semmi sem ér annyit, hogy elvedd a saját életedet. Értékes vagy, és kellesz a világnak. Gyönyörű vagy kívül-belül, és csak jót érdemelsz. Kérlek maradj velünk. Mindent megoldunk együtt -simogatja a hátadat.
-Nem akarok menni-sírod erőtlenül lecsúszva karjaiban.
-Nem is kell menned -kap fel karjaiba, hogy megtartson-Minden rendbe fog jönni. Megígérem-dajkál erős karjaiban.
-Kérlek maradj Velem- sírod a nyakába bújva.
-Maradok-simogat.
Percekig csak sírva öleled koalásan, mire megszólal.
-Hogy hívnak? -kérdezi.
-T/N-mondod kapaszkodva.
-Én Yeonjun vagyok. Örülök, hogy egymásba futottunk-mosolyog, ahogy végre a szemébe nézel.
-Köszönöm Yeonjun-mondod mosolyogva.
-Köszönöm, hogy maradsz-mosolyog Rád.
Másodpercekig egymás tekintetébe fonódtok, majd egyszercsak ajkaidra hajolva ajándékoz meg életed első csókjával.
