Ehhez a részhez mindenképpen hallgasd meg a Dream Be there for you számát! Ígérem sokkal jobb élmény lesz úgy :))
+Talán egy kis segítség a mai nap végére....
Nekem segített a lelkemen...❤
Drága Jonghyun,sose feledünk🖤🖤
December 18.
Sok mindent hordoz magában ez a dátum.
Már 4 éve. Pontosan 4 éve...
Elfogadni eltudtad, feldolgozni csak félig. Talán ez így van rendjén. Keser édes fájdalom az, ami elfog, mikor rá gondolsz.
Ugyanakkor nem csak gyászt és rosszat hozott ez a nap az életedbe.
Ez a nap és történés volt az, ami meghozta Renjunt az életedbe. Előtte is ismerted őt személyesen, ám nem sokat beszéltetek. A fogadott keresztapád, Jonghyun, bemutatott téged a legtöbb SM alatt dolgozó idolnak, de természetesen vele és a SHINee tagjaival töltötted az időd nagy részét.
Még egészen kislányként ismerted meg, amikor egy vásárban kinéztél magadnak egy fülbevalót. Egy fiúknak való ezüstkarika volt, azonban a 6 éves éned bizton állította, hogy az neked kell. Ugyan ezt gondolta a tőled 12 évvel idősebb fiú is, aki már egy ideje kinézte magának az ékszert, és visszajött megvenni, mert végre lett rá elég pénze.
A bódéban az az egy fülbevalópár maradt, amiért egyszerre érkeztetek és kértétek a 2 eladótól. Megilletődve néztetek egymásra, először tanácstalanul.
-Sajnos csak egy van....Ez amúgy se kislányoknak való fülbevaló. Mutatok másmilyet, válassz abból-sóhajtotta az úr.
-Nem-mondtad dacosan-Én ezt szeretném-erősködtél,mire a srác kifizette,elvette az ékszert és lehajolva hozzád nyújtotta oda.
-Tessék-mosolygott-Használd egészséggel. A divat nem csak lányoknak vagy csak fiúknak van. Azt hordasz, amit akarsz-kacsintott rád. Szíved egyből önfeledt örömmel töltődött fel, így boldogan szedted le a papírról a karikát.
-Köszönöm-kuncogtad-Segítesz?-adtad a kezébe, ő pedig a világ legőszintébb és legszélesebb mosolyával tette meg. Azonban mikor a másodikat rakta volna kicsiny füledbe, te a kezébe nyomtad, és így szóltál-Ez a tiéd Oppa-mosolyogtál rá. A fiú meghatódva fogadta el és tette bele a fülébe.
-Köszönöm-mondta magához ölelve,amit hozzábújva viszonoztál.
-Így barátok leszünk örökre-kuncogtad édes boci szemeidet meresztve rá. Ő pedig elfogadta a barátságodat.
Szüleid pedig nagyon megszerették, ezáltal könnyen tarthattátok a kapcsolatot.
A barátság pedig elvághatatlanná alakult.
Mindent megbeszéltetek egymással és támogattátok egymást, hiába a nagy korkülönbség vagy a trainee léte, majd később az idolsága. A legjobb barátod volt. Mindent tudtál róla.
Vagyis ezt hitted.
Aztán megtörtént a legrosszabb.
Itthagyott.
Örökre itthagyott.
Itthagyott egyedül az önhibáztatás, a gyász, a magány és a szomorúság között.
