Dedicated to rozsakosar_🧝♂️
Mielőtt belemerülünk a dologba szeretnék elmondani valami fontosat.
Elsősorban a kéréseket lezárom.
Azért, mert már nem tudok akkora örömmel írni, mint eddig. Rengeteg dolgom van, ez mellett kedvből írok. Ne haragudjatok, de nem mindig van kedvem, sőt...
Plusz egyetemre megyek, ahol valószínűleg nem lesz időm írni.
Lehet, hogy abba is hagyom a dolgot, vagy csak szüneteket fogok tartani.
Nagyon sajnálom, ha ez valakit váratlanul ér vagy rosszul esik neki.
Remélem megértitek azért.
Na nem baj, élvezzétek a mai kis slice of life íráskát😚
-Hyunjin, hányszor mondjam, hogy csak bedugult az orrom? A torkom se fáj már. Fel vagyok öltözve, akkor miért ne mehetnék el a lányokkal? - kérdezed párodat ingerülten.
-T/N még mindig beteg vagy. Gyógyulj meg, utána mehetsz bárhova-néz rád komolyan.
-Most megyek-veszed kezedbe a kulcsaidat.
-Maradsz-néz rád fekete szemeivel, amivel mindig dominálni szokott téged, minden alkalommal sikeresen.
De nem ma.
-Majd jövök - mondod, ami igencsak meglepi. Ezt kihasználva lépsz ki az ajtón, és elindulsz a barátnőidhez felettébb zaklatottan.
A kedvenc italbárotok nincs messze, így 10 percen belül már ott is vagy.
Leülve közéjük sóhajtasz fel gondterhelten.
-Ha mégegyszer nem enged el valahova, én esküszöm, hogy elköltözök. Egy gin tonic-ot kérem - nézel fel a pincérre,aki azonnal hozza is a kívánt terméket.
-Uhh mi történt? - kérdezi egyik legjobb barátnőd a 3 közül.
-Mára lebetegedtem, de csak annyi volt, hogy bedugult az orrom, meg egy kicsit fájt a torkom, de már el is múlt. Ennek ellenére nem engedett el. Én meg persze ne szóljak semmit, mikor neki a taknya-nyála egybe folyik, de azért elkúszik edzésre. Az eszem megáll-pakolsz indulatosan.
-Csak aggódik - mondja Chaerin.
-Értem ne aggódjon. Felnőtt ember vagyok, tudom mit csinálok - nézel a lányra- Maga miatt aggódjon, mert ő többször beteg, nem is beszélve arról, hogy mennyire le van terhelve.
A lányok csak elmosolyodva pillantanak hol rád, hol egymásra.
-Mi van?-vonod fel a szemöldöködet.
-Mikor mérges vagy, akkor is inkább magad elé helyezed. Most is. Te is aggódsz érte -mosolyog Daisy.
-Persze, hogy aggódom érte. Alig törődik magával a bolondja-sóhajtod-Köszönöm-fogadod az italodat a pincértől, majd bele is kortyolsz.
-Miért nem beszélitek meg?-kínál fel békítő megoldást Sori.
-Majd ha bocsánatot kér először is-húzod le az alkoholt-De most veletek vagyok. Veletek akarok foglalkozni-mondod-Nagyon régen találkoztunk, és iszonyatosan hiányoztok-vágsz aranyos arcot, amire felnevetnek.
-Na jó, most az egyszer-egyeznek bele.
Órákig csacsogtok a lányokkal, és persze idővel elő is kerül a párkapcsolati téma. Rengeteget mesélnek az aktuális barátjukról, és azokról az aranyos kis mindennapi szokásokról, amik igazán méllyé és felemelővé teszik a szerelmet. Amik miatt összefonódik két ember sok szokása, amitől igazán közel kerülnek egymáshoz a felek.
Mert ettől lesznek ők egy egész. Együtt.
Jajj, nektek ebből annyi van.
A kávé előtti szokásos kérdez-felelek ami mindig ugyan úgy hangzik:
-Nem akarsz kávézni? -veted be szokásosan.
-Hölgyem, Ön inna? - kérdi mindig,tudván tudva a választ .
-Hmm, ha Ön iszik, akkor iszok Önnel-válaszolsz mosolyogva.
-Máris hozom-mosolyog, és el is készíti a legfinomabb latte-t, amit valaha ittál.
Vagy például a közös illatgyertyák, vagy a matching ruhatár.
Vagy az édes kis tánc partik, amiket a konyhában állva tartotok két palacsintaforgatás között hatalmas nevetésekben.
Vagy a közös kutyasétáltatás, amit sokszor csak azért csináltok, mert gyerekeket akartok odavonzani magatokhoz, mivel imádjátok őket.
Vagy, hogy mikor vihar van, és iszonyatosan félsz, akkor karjaiba véve énekel neked meg simogat, amíg el nem nyom az álom.
Vagy a kis Pokémon rajzok, amiket cetlikre alkotva hagytok a másik cuccai között elrejtve, hogy mosolyt csaljon a másik arcára, míg egymástól távol vagytok.
Vagy a láva lámpa közös bámulása 5 évesek módjára, miközben az élet fontos kérdéseit vitatjátok meg.
De megannyi van még, ami oly apró, mégis annyira jelentős az életetekben.
Ezek azok a dolgok, amik nem csak, hogy összetartanak két embert, de olyan szoros kapcsolatba helyezik őket, mint még mással azelőtt soha nem voltak.
Ettől nagy és kitartó a szerelem.
Ettől különleges és egyedi mindenkié.
-Nagyon hiányzik-tör elő belőled a Niagara, ahogy agyacskádon végigszántanak a gondolatok, az emlékek, ahogy lassan felmelegítik a szíved elfeledett zugait, amiket csak Miatta tartasz fent és élteted.
-Mindjárt jön-mondja Daisy rögtön pötyögve is barátodnak, elintézve mindent számodra.
-Köszönöm. Ti vagytok a legeslegjobb barátnők a világon - pityerged összeborulva velük. A lányok kuncogva szorítanak, éreztetve veled, hogy ugyan így éreznek ők is veled kapcsolatban, na meg persze egymással is.
Percekig beszélgettek még, mire hallod, ahogy a neveden szólít az az ismerős hang. Ezer közül is felismernéd.
A szíved kalapál, az ereid lüktetnek, ahogy meghallod.
Rögtön felugorva szeded kezedbe a táskádat, és a bejáratban szobrozó párodhoz futsz, rögtön ráugorva.
Szavak nélkül is tudja, hogy mit érzel, vagy mit akarsz mondani.
Tart téged, simogat és puszil.
-Sajnálom-suttogja a füledbe.
-Én is sajnálom Szerelmem-szuszogod szemeibe nézve már.
-Haza jössz velem?-mosolyog rád.
Válaszul bólogatsz, majd intve a lányoknak távoztok a helyről.
Autóval hazautazva mentek fel a lakásba, ahol rögtön forró fürdőt vesztek a kádban, természetesen egymás karjaiba fonódva.
-Tényleg jobban vagy?-brummogja nyakad bőrébe, ahogy magához présel.
-Sokkal-mondod, ahogy az érzés halvány mosolyt fest ajkaidra.
-Nagyon szerencsés vagyok, hogy rád találtam. Annyira örülök, hogy neked nem a tökéletes Stray Kids Hyunjin vagyok, hanem a hibákkal rendelkező, sokszor idegesítő Hyunjin, akit így szeretsz, ahogy vagyok. Mindig itt vagy nekem, még ha el is löklek magamtól. Úgyhogy nagyon köszönöm, hogy vagy nekem-susog a füledbe hasadat simogatva.
Az egész vallomástól csak még lentebb esel a szerelem mély szakadékában, ami Hyunjinnal van kitapétázva, és minden egyes porszemét ő birtokolja.
Megfordulva ülsz az ölébe könnyes szemekkel nézve rá.
-Én meg köszönöm, hogy ennyire hisztisen is elviselsz már 2 éve, és magamért szeretsz, még azokon a napokon is, amikor én nem tudom szeretni önmagam. Köszönöm, hogy akkor is szépnek találsz, mikor nem vagyok a toppon, és szükségem van bármi nemű kedves szóra tőled, amit persze egész nap megkapok. Köszönöm, hogy megosztod velem a szokásaidat, a kajádat, a lakásodat, a ruháidat, az érzéseidet, na meg az életedet. Nagyon szépen köszönöm, hogy nyitottál felém, és most a mindennapjaid része lehetek-simogatod könnyekkel áztatott arcát, miközben szerelmes mosollyal csepegteted szíved őszinte szavait az ő izmos kis szervének bugyraiba, amik csak érted dobognak, ráadásul oly hevesen.
-Nagyon szerelmes vagyok beléd, ugye tudod? - kérdezi kezeidre kulcsolva.
-Érzem-mondod, majd érzelmekkel teli csókot lehelsz ajkaira, elindítva a szerelmes éjszakát...
