Mi lehet egy katasztrofális hétnek a lezárása?
Természetesen egy katasztrofális péntek.
Hét közben sem kímél az órarended, na de egy 8tól kettőig tartó laborgyakorlattal aztán tényleg felteszik az i-re a pontot. Mielőtt felvettek az orvosira már tudtad, hogy nehéz lesz, na de hogy ennyire rosszul lesz megszervezve a heti menetrend, na az a fejedben nem fordult meg.
Nyílván nem egyszerű ennyi diákot csoportonként úgy osztani, hogy az óraadó tanárok vagy orvosok ráérjenek, de hát azt mindenki érzi, hogy egy ilyen pénteken elég erős.
Na mindegy hát nem nagyon van mit tenni. Te választottad, mostmár el kell viselni.
Neked ez könnyen is megy, csak éppen pont az nem tudja elfogadni, akinek effektív semmi dolga nincsen.
Taeyoung a testnevelési egyetemre jár, és szerződéses focista emellett. Csak edzésekre jár, amiket szeret, tanulni már nem áll módjában. Rengeteg a szabadideje, amit arra használ amire csak akar. Vagyis gondolja ezt ő, ugyanis te nem éppen úgy érsz rá, mint ahogy ő azt kigondolja.
Lassan 2 éve vagytok egy se veled-se nélküled kapcsolatban. Érezted ezt már szerelemnek felőled anno, mikor sokkal romantikusabb volt, azonban egy laza fél éve már semmi kedvességet nem tesz. Voltaképpen csak szexkapcsolatban vagytok, nagyon nem több ennél. Veled alszik de nem igazán ölel át. Nem vesz virágot, nem bókol, nem visz el randizni. Csak te ugrálsz neki, már amikor időd engedi. Sokat veszekedtek, azonban valahogy mindig egymás szájában köttök ki. Mondhatni az menti meg az egészet, hogy jó lepedő akrobata. De az nem gyenge kifejezés.
Csakhogy te egy ideje másra vágysz. Ennél többre. Élvezed az együttléteket vele, de szeretnél szerelmet érezni. Szeretnél ölelkezni, kézen fogva sétálni, hatalmas plüssmacit kapni Valentin napra, szerelmes reggeli üzeneteket felfedezni a hűtőn, na meg ágyba kapni a reggelit. Egyszerű dolgok ezek, mégis Taeyoung mellett ez szinte lehetetlennek tűnik.
Azonban van valaki, aki mellett ez csak a kezdet lenne.
Körülbelül egy hónapja volt egy nagyobb veszekedésed Taeyounggal a követelőzése kapcsán, ami miatt iszonyat keveset aludtál, és elég viseltesen érkeztél be az egyetemre. Láthatóan feszülten ültél az anatómia jegyzeteid felett, mikor egy pohár gőzölgő kávé érkezett az orrod alá. Felpislantva láttad meg az egyik csoporttársad csillogó fekete szempárját. Először nem tudtad mire vélni, majd szépen lassan leesett a tantusz.
-Ja, ennyire szarul nézek ki?-horkantottad öniróniával masszírozva meg szemhéjaidat.
-Úgy nézel ki, mint akinek erre, na meg egy jókora alvásra van szüksége-válaszolt Woobin egy ellenállhatatlanul édes mosollyal.
Nem tudod, hogy pontosan mi játszódhatott le az érzéseiddel, de ott minden megváltozott.
A 2 év alatt sosem került a figyelmedbe Woobin. Köszönő viszonyban voltatok, de nem érdekel különösebben a macis fiú. Mégis hihetetlenül jól esett a gesztusa. Jól esett, hogy nem bunkóan azt válaszolta, hogy "ja, szarul festesz", hanem inkább...törődött veled? Jól esett, hogy figyel rád, hogy észreveszi az állapotod. Meg sem tudnád válaszolni, hogy Taeyoung mikor kérdezte meg utoljára, hogy egyáltalán hogy vagy.
-Egyet tudok veled érteni-válaszoltad felsóhajtva-Csak van aki ezt nem tudja megérteni. Pedig pont neki van a legjobb dolga dehát..-sóhajtottad. Felpillantottál Woobin szemeibe, amik kíváncsian meredtek rád várva a mondandód folytatását. Mintha őszintén érdekelné, amit mondani akarsz-Mindegy-ráztad meg a fejedet.
-Folytasd nyugodtan. Meghallgatlak szívesen-mondta a világ legédesebb mosolyával ajándékozva meg.
Aligha akartál a fülednek hinni. Érdekli? Miért érdekelné? Taeyoungot sosem érdekli.
Mégiscsak addig faggatott-mondjuk nem kellett neki sokáig-míg el nem mesélted neki az estédet. Türelmesen végighallgatta.
-Van egy..srác..akivel 2 éve vagyunk így..hát-húzod a szádat-Összejárunk, inkább mondom így. Az elején tök jó volt, én szerelmes is voltam belé...de egy ideje...nagyon nem élvezem. Nem tudja megérteni, hogy az órarendemet nem én irányítom, nagyon sok az órám, na meg annál is több a tanulnivalóm. Ha nem érek rá vele lenni, akkor egyből megy a hiszti meg az érzelmi zsarolás-sóhajtottad belekortyolva a kávédba.
-Miért vagy vele még? Még mindig szerelmes vagy?-figyelte tekintetedet érdeklődve.
-Hát-sóhajtottad pislogva kettőt-Igazából...Nagyon jó köztünk a kémia testileg...túl jó..Pontosan tudja mire vágyom....Csak ez ami mellette tart-temetted szemeid világát a tanulnivalódba lányos zavarodban.
-Annyira fontos ez?-kérdezte, de az elítélésnek egy halvány szikrája sem érződött a hangjában.
-Hát-vakartad a tarkódat-Fontos, de nem ez az amit én szeretnék mostanság-vallottad be hátradőlve a székeden.
-Mit szeretnél T/N?-érdeklődött egy icipicit összeszűkítve szemeit.
-Hmm-gondolkodtál el-Igazából én...Én szeretném élvezni az életet valakivel az oldalamon. Szeretnék randizni, szeretnék kézenfogva sétálni. Szeretnék plüssöket kapni parfümmel átitatva. Szeretnék este összebújni, egy filmet megnézni. Szeretnék romantikus dolgokat hallani, szeretnék szerelmesen nézni valakire. Szeretnék szeretni, és szeretve lenni. Egy igazi szerelmi kapcsolatot...Szóval így érted?!-magyaráztál neki, amit bólogatva hallgatott, majd így szólt.
-Arra gondoltál már, hogy ezt ettől a sráctól nem kapod meg?
-Persze-rántottál vállat-Tudom, hogy ezt tőle nem is fogom megkapni soha-mondtad ki először hangosan.
-Akkor miért nem adsz esélyt másnak?-mosolyodott el szemeidbe nézve.
Ekkor gondolkoztál el először. Igaza van. Taeyoungtól ezeket nem fogod megkapni, mivel többször jelezted neki, ami mindig süket fülekre talált. Akkor meg miért ne adhatnál esélyt másnak?
Aznap változott meg benned valami.
Elkezdted Taeyoungot leépíteni a mindennapjaidból, habár teljesen elengedned nem sikerült. Még mindig meg tudja változtatni a véleményed egy-két órára, míg úgy ér hozzád, azonban egyre kevesebb ez az alkalom. Talán közrejátszik az, hogy Woobin szépen lassan férkőzik be a gondolataidba, a napi rutinodba.
Nem tudod megmondani, hogy pontosan miért, de a kávés beszélgetésetek óta teljesen más a viszonyotok. Minden nap beszéltek, megosztod vele az érzéseidet és a világról alkotott képeidet. Ő pedig minden nap vesz neked kávét, elhív ebédelni, elvisz nézelődni. Elhív a tropicariumba, meghív egy fagyira, invitál tanulni. A héten elvitt egy vidámparkba, ahol nyert neked egy plüss pandát, ami azóta is az illatában úszik, miután egész délután ő vitte neked, hogy mindig tudj valamit eszegetni, vagy éppen játszani egy-egy helyen.
A négy órás laborgyakorlat után hulla fáradtan esel haza a lakásodba. Ledobva a táskádat kabátolsz le, majd a papucsodba bújva csoszogsz be a konyhába, hogy valami finomság után nézz. Előveszed a hűtőből a készételes dobozodat, majd eltávolítva a tetejét dobod be a mikróba. Míg várakozol megpillantod a doboz bonbont, a zacskós pillecukrot, a doboz csokiba mártott epret, valamint az egy kilós sós mixet, amit Woobin adott neked ajándékba a hetek alatt, hogy majszolgathasd egy jó sorozatnézős estén. Az íncsiklandó finomságokon aprólékosan vezeted végig szemeidet. Mindegyikhez hozzá társítod a pillanatot, mikor odaadta neked. A szívedet elöntő melegségtől egy lusta mosoly rajzolódik az ajkaidra. Gondolataid főszereplője pedig ebben a pillanatban küld egy üzenetet, így pittyen a telefonod.
-Hazaért a Hölgy épségben?😁-olvasod a képernyőd. Azonnal megnyitva pötyögöd vissza a válaszodat.
-Haza ám😀Éppen a kajahegyet bámulom, amit adtál nekem-csatolsz hozzá fotót.
-Na ne csak bámuld, hanem egyél is belőle!-érkezik a villámgyors utasítás.
Mosolyogva küldesz egy GIF-et, majd kiveszed a felmelegedett kajádat a mikróból, és leülve kezded el elfogyasztani a mai nap első étkezését. 6 óta ébren vagy, azóta igencsak korog már a gyomrod.
-Eszem rögtön, csak elfogyasztom a reggebédem-írod lassan.
-Helyes😋Lenne kedved ma moziba menni? A John Wick 4-et megnézni-teszi fel a kérdést.
Hatalmas mosollyal teszel szívet az üzenetre.
-Uuu na ná!-küldöd vissza, majd folytatod az evést.
Miután végeztél kidobod az ételest, és elkezded falatozni a pillecukrot.
Jó ideje falatozol ott, mire megszólal a csengőd.
Sóhajtva teszed le a majdnem üres zacskót, és odacammogsz az ajtóhoz. Kinyitva azt nézel fel unott fejjel.
-Miért nem írtál, hogy itthon vagy?-szegezi neked a kérdést rögtön a vörös hajú.
-Neked is szia-vágsz fancsali képet.
-Ajánlom, hogy ez legyen az első meg az utolsó eset. Így is mennyit vártam rád a héten-lép be melletted a lakásba Taeyoung.
-Persze gyere csak be-beszélsz a levegőnek.
-Van valami kaja?-kérdi bentebb sétálva a konyha felé.
-Hallod-mész utána becsukva a falapot-Ki mondta, hogy érezd otthon magad? Ez nem a lakásod, vagy egy szálloda, hogy így viselkedj.
Sarkon fordulva mér végig egy olyan arckifejezéssel, mintha csak egy bolondot látna.
-Tán menstruálsz vagy min megy a hiszti?-rázza meg a fejét hitetlenkedve, és a nasis kupacod felé veszi az irányt.
Ekkor törik el benned valami.
-Takarodjál ki-tör ki belőled.
A vörös hajú lassan fordul vissza rád nézve egy kicsit sem boldog tekintettel.
-Tessék?-kérdezi fenyegető hangnemmel.
-Végeztem veled. Elegem van abból, hogy csak annyira kellek, hogy elővegyél megdugni mikor kedved támad. Nem csinálom ezt tovább-fújtatsz szemeibe bámulva.
-Tévedés- indul meg -Nem akkor duglak, amikor kedvem van, hanem akkor, amikor végre hajlandó vagy velem is foglalkozni-magasodik feléd.
-Ugyan hagyjál már-csattansz fel ellökve magadtól-Majdnem minden nap itt vagy, nem hagysz tanulni se, nem érted meg ha dolgom van. Te csak dugni jössz, nekem viszont ennél több kell-állod a farkasszemet vele.
-T/N, ugyan már-fog a derekadra-Nálam jobbat nem találsz. Én kellek, és nem más-mosolyog önelégülten.
-De találok-veszed le a mancsait magadról-Van nálad ezerszer jobb-vágsz fel.
-Ki?-nevet arcon-Ez a piperkőc? Csak mert vett neked ilyen szarokat?-mutatja fel a kezébe akadó gumicukrot-Oda ne rohanjak-szórakozik hitetlenkedve.
-Ő legalább tudja mire vágyom és érdekli is!-emeled fel a hangodat.
-Én is tudom mire vágysz. Rám-mutat két kézzel magára-Meg is adom ne félj-húz magához hirtelen.
-Hagyjál békén! Nem érdekelsz tovább!-tolod el rögtön.
-Kit álltatsz T/N?-kérdezi magához préselve, ahogy a nyakadra csókol.
-TAKARODJÁL INNEN KI!-kiabálsz rá torkod szakadtából, ahogy mellkasára ütsz, hogy engedjen el. Telefonod a pulton elkezd rezegni, ahogy éppen Woobin csörget.
Taeyoung mérges arccal néz a szemeidbe.
-Ezt nem mondhatod komolyan-szorulnak ökölbe ujjai.
-Soha többet ne lássalak-lököd meg annyiszor, hogy nagy nehezen el tudd tolni az ajtóig.
Pillanatokig csak néztek egymásra indulatosan, majd egyszer csak fogja magát, és végre otthagy.
Becsapva az ajtót csörtetsz be a konyhába, és felveszed a telefonodat.
-Na csakhogy végre felveszed T/N, azt hittem valami baj van-szól a készülékbe Woobin.
Nem tudsz válaszolni, csak magad elé bámulva kezdesz el sírni.
-T/N? Halló?-nézi meg a képernyőjét-Itt vagy?-szólongat.
-Én...-csuklik el a hangod.
-Hé!Jól vagy? T/N? Hol vagy?-rohamoz a kérdéseivel.
-Kérlek gyere át-sírsz fel, ahogy felszabadul belőled a hetek óta gyűlő stressz.
-Küldd el a címed és rögtön ott vagyok. Várj meg-teszi le.
Nyüszögve írod le neki alig látva a könnyeidtől, ezután a szobádba sétálsz, és az ágyba borulva öleled magadhoz a tőle kapott hatalmas pandát.
Tele sírod szegény állatka nyakát, egyre jobban szorítva magadhoz.
Végre sikerült kiraknod ezt az embert. Lehet, hogy egyszerűnek tűnik, hisz logikus kirakni azt az személyt, aki nem pozitívan hat az életünkre, de mégsem olyan egyszerű ez, főleg, ha az ember egyszer szerelmes is volt az illetőbe. Jobban érzed magad, mégsem egyszerű ez az egész.
Pár perc múlva ismét szól a csengőd, így felugorva futsz el az ajtóig, amit feltépve pislantasz fel.
A szürke hajú aggódó tekintete rád szegeződik, de felvillanyozódik, ahogy végre meglát.
-T/N...-mondja lágyan-Nagyon aggódtam érted-nézi könnyeidet.
Hirtelen ráugorva öleled át a nyakát szorosan.
Woobin megilletődve kap el, de szinte azonnal egy szoros ölelésbe von. Sosem értetek még egymáshoz, mégis olyan, mintha a karjai közé lettél volna teremtve. Szorosan bújsz hozzá, mintha a bőre alá akarnál már mászni. A lehető legközelebb akarsz lenni hozzá. A lelkéhez.
Óvatosan megemelve lép be veled a lakásba, és becsukja az ajtót magatok mögött. Nagy nehezen lefejti a cipőjét, majd ismét visszatapad hozzád.
-Mi történt Százszorszépem?-simogatja meg a hátadat.
-Megelégeltem a viselkedését, és kidobtam-sírod szorosabban ölelve, mintha attól félnél, hogy el akarna futni előled.
-Nagyon ügyes vagy-simogat a hajadba puszilva.
-Woobin-válsz el tőle, hogy a szemeibe nézhess-Én rájöttem, hogy sokkal jobbat érdemlek tőle. Olyat, akit érdekel hogy vagyok. Aki megtesz értem bármit. Aki szeret-szipogod ránézve.
Egy szomorú mosolyra húzva az ajkait simogatja a buksidat.
-Igen, igazad van.
-Woobin, nekem Rád van szükségem-mondod ki őszintén a szíved vágyát.
A levegő is belé reked hirtelen, annyira lesokkolod. Kicsit ijedten nézel a szemeibe, mire édes mosollyal húz közelebb magához.
-Csakhogy végre rájöttél Százszorszépem-suttogja az ajkaidra az arcodat simogatva.
-Neked is szükséged van rám?-szipogod, ahogy ő törli a sós cseppeket a bőrödről.
-El sem tudod képzelni mennyire-csókol ajkaidra.
Lehunyva szemeidet viszonzod azonnal, a pulcsija oldalába markolva.
Arcodat simogatva mozgatja puha száját, miközben belemosolyog.
Kis idő múlva lágyat cuppanva váltok el.
-Ilyeneket szeretnék kapni egész este-szipogod.
-Ilyeneket fogsz kapni egész este-csókolgat lágyakat az ajkaidra-És ölelést, és simogatást és mindent amit kérsz-susmogja rengeteg puszival ellepve, ahol ér.
Woobin pedig olyan fiú, aki állja a szavát.
