San-Ateez

1.8K 55 8
                                    

Dedicated to VanesszaVulcz ❤️

Amióta az eszedet tudod, az életed a tánc. Totyogós korod óta így fejezed ki magadat. Ha szomorú vagy táncolsz. Ha boldog vagy táncolsz. Ha ideges vagy táncolsz. A világot jelenti számodra ez a sport, ezért sem meglepő, mikor az első adandó alkalommal beíratkozol egy tánciskolába anyukád segítségével persze. Sok fajta táncot kipróbálsz, de valahogy a tangó marad az örök kedvenced. A szenvedély, a sebesség, a ruhák, az érintések, minden ami vele jár magával ragadott és azóta sem ereszt. Tinédzser korodra kikerültél külföldre táncolni annyira páratlan tehetséget mutattál az irányzatban. Sok fajta emberrel táncoltál időről időre, rengeteg edzőtáborban vettél részt. Ilyen táborban ismerkedtél meg az akkor gyakornok Sannal. A tánc, mint közös kötelék alakult ki köztetek. Barátságból szerelem sült ki, azóta pedig boldog párként éltek Seoul forgalmas szívében.
Minden szép és jó volt. Egészen addig a bizonyos fellépésedig.
Egy olyan ügyetlen és figyelmetlen partnered volt, mint még előtte sohasem. Nem bíztál benne egyáltalán, de a hírnévfejlesztésedért bele kellett menned az egészbe. Az egyik lépésnél úgy kipörgetett a kezéből, hogy te leestél a színpadról, a bokádban pedig 3 szalag is elszakadt.
Azóta pedig járni is alig tudsz, nem hogy táncolni.
Tombolsz magadon kívüli állapotban. A fiút okolod mindenért, ami veled történt. Senki sem tud megnyugtatni, még szerelmed sem. Sokat veszekedtek miatta, hisz te táncolni akarsz, de San nem engedi. Felügyel rád szigorúan, amikor pedig nem lehet veled, akkor mindig őriztet valakivel. Szánalmasan érzed magad napról napra egyre intenzívebben.
Fokozatosan gyógyul a sérülésed. Bár rengeteg idő kell, mostmár megy a mankókkal a járás elég precízen. Ennek ellenére a lelked hullik szét, hiába van egy rendkívül törődő szerelmed, gondoskodó családod és felvidító barátaid. Nagyon szereted őket, de a tánc általi érzéseket senki sem tudja megadni neked.
Ma is egy ilyen nap van, amikor ez tudatosul benned. Bal lábbal ébredsz és egész nap senkit sem akarsz látni. Sírsz és dühöngsz a felvételeket nézvén magadról. San nincs veled, mert ma is próbál a srácokkal egész nap. Ja, jó is annak, aki tud gyakorolni. Ahogy ezen gondolkodsz méginkább méregbe borulsz, és csapkolózni kezdesz. Legjobb barátod, Kihyun felajánlja a társaságát a mai napra, de indulatosan visszautasítod. Feldúlt vagy, nem is kicsit.
A srác pedig természetesen elmondja a szerelmednek. Így hát San ír neked, hogy gyere a stúdióba minél hamarabb, mert sürgős dolog van, ami nem várhat. Ellenkezni szeretnél vele, nagyon is. Nincs jó kedved és féltékeny is vagy rá, amiért neki megadatik az, ami neked nem, pedig mindennél jobban vágysz rá. Legszívesebben elküldenéd a fenébe, de erőt véve magadon nem teszed meg. Bosszúsan indulsz el a kiadóhoz egy bő mackónadrágban egy oversize pulcsival, amiket Santól kaptál, egyenest a ruhatárából. Mész a szokásos helyiségbe, de nagy bámulatodra sötét van bent, és látszólag üres is. Idegesen sóhajtva kutatsz a villany után mankóid biztonságos tartásával, majd megtalálva csapod fel a kapcsolót. Meglepetésedre San ott áll a terem közepén egy Bluetooth hangszóróval, néhány gyertyával és egy plüssmacival a lábainál. Ijedtedben sikkantasz egyet miközben sokkosan nézed a fiút.
-Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni -szólal meg szinte suttogva.
-Mit csinálsz itt a sötétben? -fürkészed az arcát még mindig megilletődve.
-Gyere, mutatok valamit- gyújtja meg a gyertyákat egy körbe helyezve. A segédeszközeiddel hónod alatt bicegsz oda hozzá, mire ő a kezedbe nyomja a macit.
-Tudom, hogy nagyon  nehéz napjaid vannak, mióta megtörtént az eset. Nem tudom azt mondani, hogy tudom milyen, hisz nyílvánvalóan nem tudom, mert sose voltam még így -fog a derekadra közben, hogy átveszed a macit-De azt mondhatom, hogy megértem. Megértem, mivel az életem, természetesen melletted, a tánc. Tudom azt, hogy milyen érzéseket vált ki belőled, és hogy miért is annyira fontos neked ez az egész. Tudom, hogy sokáig nem versenyezhetsz majd, de mégis kitaláltam valamit-nyúl a mankókért, mire szépen lassan kiveszi alólad, és a földre fekteti-Kérlek bízz bennem- teszi kezeidet saját vállaira, hogy belé kapaszkodhass-Bízol bennem ugye? -fog derekadra. Válaszképpen bólintasz egy halvány mosollyal az ajkaidon, miközben a tőle kapott plüssöt továbbra is szorongatod. San közel húz magához, majd óvatosan elkezd vezetni úgy, hogy sérült lábadnak ne essen baja, ép lábadon pedig tudj arrébb ugrálgatni. Biztonságot nyújtó karjaival végig tart, miközben lágy zene szólal fel a hangszóróból. A lámpa lekapcsolódik, Ti pedig egymás karjaiban dölöngéltek a kellemes zenére a gyér gyertyafénynél. Meghatódottságod miatt a nyakába bújva kezdesz el keservesen sírni, ő pedig csak a hátadat simogatva ringat némán. Percekig csak könnyeket ereszteni vagy képes. Kis idő után összeszedve magadat mászol fel a karjaiba, hogy a fenekednél fogva tartson erős kezeivel.
-San, én annyira szeretlek- dünnyögöd taknyos hangon, minél közelebb férkőzve teste minden porcikájához.
-Én is nagyon szeretlek Téged, T/N-simogatja idomodat lágyan.
-Nagyon szépen köszönöm Neked -szipogod-Meg sem érdemellek, komolyan-törlöd könnyeidet.
-Ez a legkevesebb, amit tehetek érted. Sok mindent feladtál értem, és naponta elviselsz engem is, és az őrületet, ami velem jár. Eszméletlenül hálás vagyok Neked, és jobb társat sosem kívánhattam volna-suttogja a füledbe szerelmesen.
Meghatódva tapadsz szájára, ő pedig a csókot viszonozva mosolyog bele. Percekig folytatjátok, mire elszakadva tőle bújsz a nyakába-Kérlek vigyél haza-öleled szorosan.
-Rendben-mosolyog szorosan tartva.
Összeszedi a cuccokat egy percre sem eresztve karjaiból. Mindent elpakol magatok után, úgy visz ki a kocsiba. Út közben látod a fülig mosolygós Wooyoungot, aki segített neki a kivitelezésben.
San óvatosan a kocsiba ültet, majd hazahajt. Álmos kis valódat kikapva az autóból visz fel a közös lakásotokba. Elvisz egy közös forró fürdőre, ahol már a kádban mély álomba szenderülsz. Akaratlanul teszed, hisz ez a nap nagyon kifárasztott minden értelemben.
Szerelmed édesen mosolyogva ölel, miközben vállaidra hint lágy puszikat.
-Most tényleg Kincsem... Mi lenne velem nélküled? -suttogja szorosabban fonva tested köré a karjait. Te pedig álmaidban is tudod, hogy ezek a karok a legbiztosabb pontok az életedben, amik sosem engednek lecsúszni és elveszni.

Kpop oneshotsWhere stories live. Discover now