Grangerből 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 [BEFEJEZETT]

Elkerülhetetlen közelség

17. fejezet: Elkerülhetetlen közelség

Reggel Hermione roppant kellemes érzésre ébredt. A szemei még csukva voltak, ő maga pedig azt érezte, hogy valami – valaki? – simogatja a haját, miközben egy kar átöleli a vállát. Boldogan simult bele az ölelésbe, és elégedetten dorombolt, miközben átölelte a paplant.

A paplant, ami alatt nem az ágy matraca volt... Alig egy percig még próbálta csalni magát, és arra gondolni, hogy nem történik semmi rendkívüli, de aztán akaratlanul is a fejébe tódultak az előző este eseményei. Szükségtelen volt kinyitni a szemét ahhoz, hogy tudja, mibe keveredett megint. Malfoy mellett aludt. Mit mellette?! Vele.

A férfi pedig láthatóan ébren volt. Hiszen simogatta őt... Jobban mondva a haját. Tudta, hogy nem odázhatja sokáig a pillanatot, míg felfedi Malfoy előtt, hogy ő is felébredt. Az esetleg lehetett volna egy opció, hogy a férfi felkel mellőle... De ez láthatóan meg sem fordult Draco gondolataiban.

Befejezte hát a tettetett alvást és felnézett a férfire. Malfoy átható pillantással viszonozta a szemkontaktust.

– Szia – mormolta kiszáradt torokkal.

– Sz...szia – mondta halkan Hermione, és azon nyomban lesütötte a tekintetét.

– Köszönöm, hogy meghallgattál. Ahogyan azt is, hogy... itt voltál. Ez... ez jó, Granger.

– Tudom – suttogta a férfi mellkasába Hermione. – Nekem is az. Pedig egy görény mardekáros vagy...

Draco halkan felnevetett.

– Te pedig egy tudálékos griffendéles. Aki minden táblát elolvas a múzeumokban és még az állatkertben is! Aki fél a magasban, miközben puszta kézzel semmisítette meg a valaha élt leggonoszabb sötét varázsló lelkének darabjait. De mindeközben...

Nem tudta befejezni a mondatot, mert ebben a pillanatban kinyílt a hálószoba ajtaja és Daisy rontott be rajta. Hermione és Draco olyan gyorsan ugrottak szét, mintha maga McGalagony professzor kapta volna rajta őket.

A kislány nem zavartatta magát, vidáman járatta a tekintetét kettejük között.

– Vártalak titeket a reggelinél. Már meg van terítve az asztal. De nem ettem semmit, becsszó! – mondta felnőttesen. – Viszont már nagyon éhes vagyok! Nem jöttök le?

– Dehogynem, kicsim! – kapott észbe Hermione, és sietősen kikászálódott az ágyból. – Amíg mi elkészülünk, menj a szobádba, és játssz egy kicsit az új játékoddal, jó? Nagyon sietünk! – ígérte, mire a kislány bólogatott, és elhagyta a helyiséget.

Hermione a nyitott ajtónál állva megvárta, míg Daisy belép a szobájába és becsukódik mögötte az ajtó, majd hátra sem nézve Malfoyra, a saját hálóhelyiségébe sietett. Rekordgyorsasággal zuhanyozott le, a haját egy pálcaintéssel szárította meg, és sietősen felöltözött.

Úgy tűnt, Malfoy is hasonlóképpen tett, amikor ugyanis kilépett az emeleti folyosóra, a férfi már Daisyvel sétált lefelé a lépcsőn.

Fogalma sem volt arról, mit csinálnak majd az előttük álló nap során, erre azonban a reggelinél választ is kapott.

– Úgy szeretnék elmenni a Roxfortba! – mondta a kislány, miközben eperdzsemet kanalazott vastagon egy szelet kenyérre.

– Nos, azt hiszem, az nem fog menni – vetett rá bocsánatkérő mosolyt Hermione. – A tanév javában zajlik, és...

– Mit szólnál – fordult a keresztlányához Draco –, ha egy majdnem olyan jó helyre mennénk ma?

– Hova? – kapott a szón Daisy.