Grangerből 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 [BEFEJEZETT]

Draco döntése

43. fejezet: Draco döntése

Az ígéretével ellentétben Draco csak órákkal később ment fel a közös hálószobájukba. Hermione rendületlenül várta a férfit, időközben azonban elnyomta az álom, és csak akkor ébredt fel, amikor megérezte a süppedő matracot, ami annak a jele volt, hogy befeküdt mellé az ágyba.

Hermione egy ideig hezitált, hogy mit tegyen: beszéljen a férfivel vagy inkább tettekben mutassa ki felé, mit is jelent számára a varázsló. Végül azonban mindkét ötletet elvetette, mert valami azt súgta neki, hogy egyik eshetőség sem végződne jól. Pedig jól hallotta Draco lélegzéséből, hogy ő sem alszik el könnyen... Jobb, ha mindent reggelre halaszt.

Mire azonban kilenc óra környékén felébredt, Draco már nem volt mellette; épp a fürdőszobából jött ki frissen, tisztán.

– Jó reggelt! – mosolygott a férfire álomittasan Hermione.

Draco viszonozta a köszöntést, a mosolya azonban nem tűnt túl meggyőzőnek. Miközben öltözködött és Hermione az ágyban feküdt, nem sok szó esett közöttük.

A csendet végül a boszorkány törte meg.

– Tudom, hogy sok a dolgod, ahogy nekem is, de mi lenne, ha ma ejtőznénk kicsit? Elmehetnénk kirándulni a birtokra, esetleg seprűre is ülhetnénk – vetette fel, jelezve, hogy a férfi kedvéért még a repülésre is hajlandó lenne.

– Remekül hangzik – bólintott Draco –, de sajnos nem fog menni. Elmulasztottam mondani, hogy anyám a héten levelet küldött nekem. Beszélni szeretne valami ügyről az toszkánai házával kapcsolatosan.

– Elkísérlek.

– Szükségtelen – hárította el az ötletet a férfi. – A jogtanácsosaink is ott lesznek, az egész találkozás formálisnak ígérkezik. Csak unatkoznál.

– Akkor megvárlak itthon – bólintott türelmesen Hermione, jóllehet, rögtön sejtette, hogy az esti feszültség még mindig ott feszült közöttük. – Utána pedig bemehetnénk Londonba ebédelni.

– Nem hiszem, hogy ebédidőre hazaérnék – mondta Draco, miközben begombolta a felöltőjét és megszemlélte a külsejét a földig érő tükörben. Kifogástalanul festett. – Egyébként sem tenne jót az imázsunknak, ha egy lesifotós vagy valaki együtt látna bennünket, miközben épp azt készülünk előadni a nagyközönségnek, mennyire megvetjük egymást.

Hermione szólásra nyitotta a száját, de Draco abban a pillanatban – nem túl elegáns módon rövidre zárva a beszélgetést – elköszönt és hoppanált.

A boszorkány döbbenten pislogott arra a pontra, ahol nem sokkal azelőtt a férje állt. Immáron kétsége sem volt afelől, hogy tényleg gondok vannak közöttük.

Újra. Kezdett belefáradni ebbe.

•••

Draco egyenes háttal ült anyja toszkánai szalonjának egyik fotelében, miközben Mark Broderick és Carl Eichart részletesen ismertette velük a Narcissa végrendeltében bejegyzeni kívánt változtatásokat. Eszerint a boszorkány a halála esetén a villa tulajdoni joga Nymphadora Tonksra száll.

Az egyórás megbeszélés és a végrendelet hitelesítése után a két jogtanácsos távozott, Draco és Narcissa pedig átvonultak az üveg tetejű kisebbik szalonba. Egymással szemben ültek egy-egy csésze tea mellett, a kora tavaszi napsugarak pedig vidám fénybe vonták a helyiséget.

– Remélem, nem neheztelsz rám azért, amiért eképpen döntöttem – szólalt meg Narcissa, miután belekortyolt az italába. – Andromedát a házasságkötése után a szüleim kitiltották a végakaratukból, az elmúlt években azonban sikerült elsimítanunk a múltbéli konfliktusainkat. Úgy érzem, azzal, hogy a lányára száll ez az ingatlan, kissé kárpótolhatom őt, őket.