Grangerből 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 [BEFEJEZETT]

Látogatás a viperafészekben

11. fejezet: Látogatás a viperafészekben

Másnap reggel Hermione vidáman ébredt. Már a legkevésbé sem volt mérges Malfoyra az előző esti végszóért, és bosszankodni sem volt oka. Az éjjel ugyanis rájött a megoldásra: nem kellett sokáig töprengenie, végig ott volt az orra előtt a lehető legegyszerűbb magyarázat arra, hogy miért nem vesz részt Pansy Parkinson partiján.

Egyszerűen azért, mert nem akart. Kész, ennyi. Felesleges túlragoznia. Ezt el is mondta Malfoynak, amikor – az esti vitát követően – a férfi szótlanul fogyasztotta el a reggelijüket a szobában.

– Ez nem így működik. Nálunk nem. Jössz és kész – jelentette ki Draco, és beletemetkezett a Reggeli Próféta aznapi számába, jelezve, hogy lezártnak tekinti a beszélgetést.

– Nem megyek. Most mondtam. Felnőtt vagyok. Semmi szükségem engedélyekre vagy parancsokra ahhoz, hogy az életemet alakítsam. Nem az iskolában vagyunk már, és te nem McGalagony professzor vagy, hogy kötelezz bármire is – vonta meg a vállát egyszerűen. – Szóval úgy döntöttem, teszek egy sétát a városban, aztán míg te bálozol, pihenek egy kicsit, és...

Draco ingerülten csapta le az újságot az asztalra, de olyan erővel, hogy a kávéja is kilöttyent, barna foltot hagyva az asztalon. Nem törődött vele.

– Te tényleg nem érted, Granger! A feleségem vagy! El kell jönnöd, ezt kívánja az illem! – hajolt előre a székében, hogy nyomatékosítsa a szavait. – Különben pletykálni kezdenek rólunk, és az egyikünkre sem vetne jó fényt!

– Na, pontosan erről beszélek! – ragadta meg a széke karfáját Hermione. – Én nem akarom egy olyan társasággal tölteni az időmet, akiknek a tagjai kibeszélnek, pletykálnak, suttognak rólam. Vagy rólunk. Teljesen mindegy – legyintett türelmetlenül.

– Aláírtad a házassági szerződést. Megállapodtunk, Granger! – mordult fel Draco.

– Bizony, aláírtam. Aláírtam, hogy a válás esetén egy pennyre sem tartok igényt a vagyonodból! De arról nem szólt a fáma, hogy részt kell vennem ezeken az eseményeken. A többire majd elmegyek, mert szóban ígéretet tettem – biccentett nagyvonalúan. – De Parkinson estélyére nem!

Draco úgy ugrott fel az asztaltól, hogy az azon álló teás- és kávéscsészék felborultak. 

– Az őrületbe kergetsz a konokságoddal! – sziszegte dühösen, villámló szemekkel meredve a feleségére. – De ha azt hiszed, könyörögni fogok neked, akkor nagyon tévedsz! Elmegyek egyedül, te pedig majd viselheted a következményeket! A szájukra vesznek majd...

– Nem érdekel, hogy számomra ismeretlen emberek mit gondolnak rólam! – vonta meg a vállát rendíthetetlen nyugalommal Hermione.

– Hát, majd fog, amikor a pletykarovat velünk lesz tele! – csattant fel a férfi. – De bánom is én! Ez az egész nevetséges házasság így is kész katasztrófa. Elegem van belőled, elmegyek innen!

– Menj is el! Látni sem bírlak! – prüszkölte engesztelhetetlenül Hermione.

– Állj, Granger! Nem küldhetsz el, amikor én már kijelentettem, hogy megyek! – kiabálta felháborodottan Draco. – Ne is merészelj utánam jönni! 

– Nem is fogok! – kiáltotta Hermione, de már az üres szobának, Malfoy ugyanis egy pukkanással köddé vált.

Hermione villámló tekintettel meredt arra a pontra, ahol egy pillanattal korábban még az újdonsült férje állt. Nem volt hajlandó arra gondolni, hogy talán ő is hibázott, hogy talán túlságosan makrancos volt... Egy pálcamozdulattal feltakarította az étkezőasztalra kifolyt teát, és dühösen fellapozta a Reggeli Prófétát.