Grangerből 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 [BEFEJEZETT]

Az igazság órája

40. fejezet: Az igazság órája

A roxforti éjszakát követő heteket talán a majdnem tökéletes kifejezéssel lehetett volna jellemezni. A február csikorgó hideggel köszöntött be Nagy-Britanniára, Hermione és Draco azonban jottányit sem érzett ebből.

A napjaik édesek, kissé viharosak, az éjszakáik pedig forróbbak voltak a legmelegebb nyári napoknál is.

Az egyetlen vitaforrás Hermione munkamániája volt: bár a boszorkány visszavett az évek során megszokott tempóból, de így is sokszor túlórázott, és bár a manók mindig melegen tartották a vacsorát, valamint Dracónak is akadtak halaszthatatlan üzleti teendői, mégis Hermione volt az, aki miatt a meghittnek tervezett esték sokszor meglehetősen kései időpontokra tolódtak.

– Örülnék, ha felállítanál egy bizonyos fontossági sorrendet.

– Amennyiben? – kérdezett vissza ártatlanul Hermione.

– Méltányolom az elhivatottságodat – biccentett kimérten Draco. – De mi lenne, ha esetleg úgy tennél, mint minden normális ember, és a munkaidőd végeztével hazatérnél délutánonként?

– Mintha burkoltan arra céloznál, hogy nem vagyok épelméjű – ironizált Hermione, és ingerülten lecsapta a villáját. – Sajnálom, de rengeteg a dolgom a Minisztériumban. Nem tudom, hogy feltűnt-e, de egy főosztályt vezetek. Ennélfogva számos feladatom van, amiket nem tudok nyolc óra alatt elvégezni.

– Itthon is számos feladatod lenne. A feleségem vagy, Hermione! – emlékeztette bosszúsan Draco. – Múlt héten sem jöttél el Lord Ackroyd vacsorájára.

– Azt mondtad, dögunalom volt... Szóval nem veszítettem semmit – vonta meg a vállát Hermione.

– Nem ez a lényeg! Hanem az, hogy ott lett volna a helyed. Az én köreimben...

– Pontosan! A te köreidben, Draco! A te köreidben ezek fontos dolgok. Én viszont nem úgy nőttem fel, hogy ilyen szertartásos módon éljem az életemet.

– Ez esetben ideje volna felnőnöd a feladathoz! – sziszegte a türelmét vesztve Draco. – Ugyanis most már te is Malfoy vagy! Ami eddig idegen volt számodra, most már ugyanúgy az életed része, ahogyan az enyém is! Mikor érted meg végre, hogy vannak bizonyos kötelességeid?! Én is megtettem a magamét! Alkalmazkodtam hozzád!

Hermione csettintett a nyelvével. Sajnos a férjének igaza volt.

Ugyanis most már Draco is mozgósította a kapcsolatait a kampányhoz: széles ismertségi körének köszönhetően prominens személyeket állított Kingsley oldalára, és segített néhány esemény megszervezésében is, amelyeknek köszönhetően a miniszter-jelölt kifejthette a kampánya fő irányelveit.

Hermione még mindig nem mondta el Dracónak, mi is a terve kettejükkel a kampány során, és tudta, hogy nem halogathatja már sokáig a vallomást. Úgy döntött, a békesség érdekében a Daisyvel közös hétvége után közli az álláspontját a férjével; a keresztlányukat a héten, február utolsó hétvégéjén tervezték elvinni a kalandparkba.

– Rendben. Igazad van – motyogta kelletlenül. – Widenerék jövő pénteki estélyen már ott leszek, rendben? Csak ne veszekedjünk, kérlek...! Roppant fárasztó napom volt – kortyolt bele a borába.

Draco villámló tekintettel meredt a nőre, majd megrázta a fejét és a szópárbaj folytatása helyett inkább egy darab sültet tűzött a villájára. Egyre kevésbé volt biztos benne, hogy Hermione munkamániája valaha alábbhagy majd. Valójában tetszett neki, hogy a felesége ennyire elhivatott, az azonban már sokkal kevésbé, hogy mindez az úgynevezett családi életük rovására ment. Épp csak elkezdtek házastársakként élni és viselkedni, de máris roppantul zavarta, hogy a nő még csak a jelét sem mutatja annak, hogy szeretné átstrukturálni az életét. Pedig Draco tett efféle lépéseket: amikor csak tehette, hanyagolta az esti munkát, amit korábban, agglegényként előnyben részesített. Úgy érezte, ő több erőfeszítést tesz annak érdekében, hogy az igényeik közeledjenek egymáshoz, míg Hermione ugyanúgy akarja folytatni az életét, mint előtte. Pedig ugyanolyan már nem lehet... Más igen, jobb is, de ugyanolyan semmiképpen sem. Draco nem akart mellékszereplő lenni a nő életében, néha mégis azt érezte, hogy a felesége – egyelőre? – ezt a posztot szánja neki. Hermione odaadásával és törődésével alapvetően nem lett volna problémája, de valamiért mégis azt hitte, hogy a közös életük eseményei nagyobb hangsúlyt kapnak a boszorkány életében most, hogy játszmák és félreértések nélkül egymáséi lettek minden értelemben.