Grangerből 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 [BEFEJEZETT]

A megbeszélés

2. fejezet: A megbeszélés

Hermionét letaglózták Malfoy iménti szavai. A férfi szenvtelenül közölte vele a tényeket, jóllehet, láthatóan ő sem örült a dolgok ebbéli alakulásának. A legszörnyűbb mégis az volt, hogy életében először nem jutott eszébe semmiféle megoldás, B-terv, amivel megakadályozhatták volna, hogy a Minisztérium ilyen módon, bábként rángassa őket, belekergetve mindkettőjüket egy szörnyűnek ígérkező kényszerházasságba.

– Kingsley azt mondta – szólalt meg végül, fellobbantva magában a remény utolsó sugarát –, hogy ha jövőre megválasztják őt, amire egyébként nagy az esély, első dolga lesz hatályon kívül helyezni ezt a törvényt.

A szavainak várt hatása elmaradt, Malfoy csak egy lekicsinylő fintorral reagált.

– Az remek, csakhogy a határozat szerint három hónapon belül össze kell házasodnunk. Egy év pedig tizenkét hónap. Sikerült kiszámolnod, mi a bökkenő? – kérdezte gúnyos hangsúllyal. – Jelenleg teljesen mindegy, hogy Shacklebolt miféle vezetői álmokat dédelget, a mi helyzetünkön momentán nem változtatnak a tervei. Október végéig egybe kell kelnünk – jelentette ki szenvtelenül.

– Hogy tudod ezt ilyen nyugodtan kezelni?

– Úgy, hogy már korábban körbejártam a lehetőségeimet. Egészen pontosan a teljes mai napomat ezzel töltöttem. Emlékeztetnélek, hogy veled ellentétben még a miniszternél is jártam – mordult fel. – Pedig azt hittem, én leszek az első a családban, aki ezt megússza – tette hozzá halkan, inkább saját magának, mint Hermionénak címezve a szavait.

– Ezt hogy érted?

– Úgy, hogy az olyan nagy múltú, nemesi varázslócsaládokban, mint az enyém, az elrendezett házasság volt mindig is a párkeresés elfogadott és egyetlen járható módja. Velem is majdnem megtették, de... Nos, én fellázadtam.

Hát, persze. Hermione már mindent értett. Astoria Greengrass és a felbontott jegyesség, amiről Ginny írt neki imént az egyik levelében.

– Úgy tűnik azonban, hogy hiába – emelkedett fel a székéből Malfoy. – Így tehát jobb, ha mihamarabb megbarátkozunk a gondolattal.

– Tessék?! Megbarátkozni?! – kérdezett vissza hitetlenkedve a boszorkány. Ezt a fajta viselkedést a legkevésbé sem várta volna az egykori mardekárostól.

– Ahogy mondod – biccentett a férfi, miközben megigazította a zakóját. – Miért, van jobb ötleted?

– Este átnézem a könyveket...

– A könyvekben – fojtotta belé a szót Draco – nem találhatsz megoldást az élet minden problémájára. Erre legalábbis biztosan nem. Két jogtanácsosomat is ráállítottam az ügyre, de nem biztattak sok eséllyel. Úgyhogy akár ki is tűzhetnénk a dátumot.

– A dátumot?! Malfoy, te hallod magadat?! Nem nyugodhatsz ilyen könnyen bele! Fogjunk össze, és talán sikerül megoldást találnunk!

– Nincs megoldás, Granger. Hányszor mondjam még el? Szóval akár bele is nyugodhatunk a helyzetbe. Bízzunk benne – szusszant fel –, hogy a régi cimborád, Shacklebolt valóban megnyeri a jövő évi választásokat. Ez esetben csupán egy évet kell eltöltenünk... együtt – nyomta meg kelletlenül az utolsó szót. – Ha felocsúdtál a sokkból, talán el is kezdhetnénk megbeszélni az egybekelésünk részleteit. Szeretnék mihamarabb túllenni ezen a kellemetlenségen.

A férfi elhagyta a helyiséget, teljes döbbenetben hagyva Hermionét. A boszorkánynak el kellett ismernie magában, hogy ő is szeretne mihamarabb túlesni az esküvőn és mindenen, aminek Malfoyhoz van köze. Egyelőre azonban képtelen volt bármit is tenni, így hát tintába mártotta a pennáját, és elkezdte leírni Ginnynek a férfi látogatását és a beszélgetésük részleteit.