Grangerből 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 [BEFEJEZETT]

Cirkusz és mulatság

52. fejezet: Cirkusz és mulatság

Akármennyire is próbálta, Hermione a napok múlásával sem tudta megbánni azt, ami köztük történt Dracóval. Énjének jókislányos része ugyan számtalanszor emlékeztette arra, hogy hiába él az új évezredben, egy tisztességes nő csak úgy nem fekszik le akárkivel, de ilyenkor mindig komoly érveket tudott felsorakoztatni a tette mögött.

Egyrészt, Draco nem volt akárki; a volt férje, akivel mellesleg előre megbeszélték, hogy miről szól az, amit tesznek: egymás kisegítéséről és egy kis szórakozásról. Ráadásul a húszas évei nagy részét munkával és kalandok nélkül töltötte, így – és ez volt a legmarkánsabb érv a fejében – igazán kijárt neki egy kis könnyedség.

Hermione jól emlékezett arra a két-három alkalomra, amikor hasonló helyzetekbe bonyolódott férfiakkal, még jóval a Dracóval kötött házassága és válása előtt. Azok az alkalmak leginkább dögunalmasak voltak, amelyeknek általában alig várta a végét és a soha viszont nem látást.

Draco viszont... Merlinre, ő aztán értette a dolgát! Belepirult, ahogy akaratlanul is fel-felidéződtek benne annak az éjszakának az eseményei. Úgy tűnt, mintha egy percre sem váltak volna el egymástól, és a férfi pontosan tudta, hol, mikor és hogyan érintse meg ahhoz, hogy tökéletesen érezze magát. A sóhajaiból ráadásul úgy tűnt, hogy ő, Hermione is ugyanígy tett. Egyszerűen tökéletes volt minden, az első perctől az utolsó pillanatig. Ahogy utána is. Jó volt Draco ölelésében elaludni, és az sem volt kellemetlen, amikor felébredtek; egyszerűen bámulatosan intelligensen kezelték a helyzetet, pontosan úgy, mint két felnőtt. Egy kötetlenségek nélküli éjszaka, aztán egy gondtalan reggeli a szállodai szoba teraszán, végül egy kis városnézés és hazatérés...

De Hermione tudta: az, hogy mindez ilyen simán és problémamentesen zajlott, nyilvánvalóan a szerencsének és a jó időzítésnek is köszönhető. Túl vannak rajta, mindkettőjüknek jól esett, de eddig és nem tovább. Nem állt szándékában valaha is újra megismételni ezt az együttlétet, és biztos volt benne, hogy Draco is így gondolja.

Nem hiányoztak az újabb bonyodalmak, főleg most nem: Hermione erősebbnek, függetlenebbnek és sikeresebbnek érezte magát az életében, mint valaha. Ezt pedig ki akarta használni.

•••

Utóbbi vágyára az elkövetkezendő időszakban minden lehetősége megvolt: Dracóval az ominózus eset után két héttel találkoztak újra. Nem azért, mert bármelyikük is zavarban lett volna, az okok meglehetősen egyszerűek voltak. A férfi Dél-Amerikába utazott egy üzleti útra, Hermione pedig minden szabadidejét a szüleivel, a nagyanyjával és a barátaival vagy éppen Tonkséknál, Daisyvel töltötte.

A kislány nagyon örült, hogy a keresztanyja ismét az országban van, annak pedig főleg, hogy Hermione meglepte őt két jeggyel egy május eleji cirkuszi előadásra. Tonks és Remus beleegyeztek, hogy azt a hétvégét Daisy majd Hermione házában tölti, de addig még két hét volt hátra...

Április közepén, egy péntek estén Hermionénak még nem a cirkuszon, hanem a közelgő mulatságon járt az esze. Alig várta a nyolc órát – Draco azt ígérte, akkorra megy érte –, és azt, hogy megtudja, aznap este milyen titkos klubban várják őt az újabb kalandok.

Az utóbbi időben a személyiségében bekövetkezett változás következménye volt az is, hogy már sokkal bátrabban öltözködött, mint korábban. Szánakozó mosollyal gondolt vissza a két évvel azelőtti önmagára, akinek a ruhatárát szigorú kosztümök, sportoláshoz szükséges ruha és egy-két estélyi öltözék tartalmazta – utóbbiak a minisztériumi, hivatalos ünnepségekre.