Grangerből 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 [BEFEJEZETT]

A legszebb időszak +18🔞

62. fejezet: A legszebb időszak +18 🔞

Draco,

ne haragudj, de nem megy ez nekem. Folyamatosan belekeveredtünk ebbe a... nem is tudok nevet adni neki. Talán az őrület a legjobb kifejezés rá. Ha nem lenne a baba, akkor is nehéz lenne, de így még inkább az. Meg kell értened, és ne haragudj, hogy ahelyett, hogy élőszóban mondanám el, leírom, de tudom, hogy másként nem menne. Meg kell értened, hogy ez most nekem sok. Összezavarodtam a hormonok és még ki tudja, mi miatt. De most nem rólunk van szó. Hanem a kicsiről. Az ő érdekében be kell fejeznünk ezt a sehová sem mutató érzelmi kavalkádot. Neki egy kiegyensúlyozott apára és anyára van szüksége, akik nem úgy viselkednek, mint a kamaszok. Jóllehet, a Roxfortban voltunk, amikor az a bizonyos eset történt, de már nem vagyunk süldő diákok. Bár azok lennénk... Bár akkor ismertük volna meg egymást igazán... De ez itt és most nem működik. Ezért mentem el így, az éjszaka leple alatt, még ha nem is volt túlságosan udvarias tett a részemről. Meg kell értened, hogy a legutolsó dolog, amire most vágyom, az egy érzelmi hullámvasút. A baba érdekeit kell néznünk. Visszaköltöztem a londoni házamba, de nem menekültem el. Akkor láthatod a gyereket és engem, amikor akarod. Csak kérlek, ne folytassuk ezt az érzelmi drámát. Fontos vagy nekem. Nem akarlak elveszíteni.

Szeretettel,

Hermione

Draco arcvonásai megkeményedtek, ahogy végigolvasta a levelet. Kár volt hazudnia, igazából nem lepődött meg azon, hogy mindez bekövetkezett. Jóllehet, nem ébredt fel Hermione távozására, de reggel különös előérzete támadt, és ismerte annyira a volt feleségét, hogy tudja, mi fogadja, ha belép annak szobájába. Üresség. És a levél.

Mintha egy furcsa, előre közölt forgatókönyv szerint történt volna mindez. Már előző este, a szalonban folytatott beszélgetésükkor is sejtette, hogy ez lesz a végkimenetele a dolgoknak. Hermione már csak ilyen volt. Az egyik pillanatban kimutatta az érzéseit, a másikban revideálta az álláspontját és minden hidat felégetett maga mögött.

Most is ezt tette. A gardróbszekrény kongott az ürességtől, az ágy olyan katonás rendben állt bevetve, mintha soha, senki nem használta volna, és az asztalon ott hevert az a bizonyos üzenet... Vallomás?

El kellett fogadnia. Nem szívjóságból, nem csak amiatt. Hermionénak tökéletesen igaza volt.

Ezt egy órával később Astoriának is elmondta, amikor – a manókat előreküldve egyeztetésre – meglátogatta egykori menyasszonyát az otthonában. Alfred épp külföldön tartózkodott, a nyolchónapos terhes Astoria pedig a legnagyobb örömmel fogadta régi barátja látogatását.

Annak azonban már kevésbé örült, amit a férfi elmondott neki. A kezdeti örömteli mosolya aggodalmas arckifejezésbe fordult át.

– Mégis hányszor akarod még ezt eljátszani? – kérdezte szárazon, amikor a férfi a mondadója végére ért.

– Többé semmiképpen. Épp ezért kell tisztáznom vele, hogy képesek vagyunk barátokként folytatni, és nem kell megszakítunk minden olyan kapcsolatot egymással, ami nem kötődik szorosan a leendő gyermekünk érzelmi biztonságához – jelentette ki komoran Draco.

– Ha nem lennék várandós és a szüleim nem neveltek volna úrilánynak, most komolyan elmennék Hermionéhoz, és a képébe vágnék mindent! – csapta le a csészéjét ingerülten Astoria úgy, hogy abból kiömlött a tea egy része.

– Hé, hé, nyugodj meg! – ugrott fel Draco, és egy pálcaintéssel eltüntette az asztalról a teát, majd Astoria mellé húzta a székét, és gyengéden megpaskolta a boszorkány hátát. – Nem akartalak kiborítani, ne haragudj! Pláne nem most... Olyan önző vagyok. Ahelyett, hogy téged kérdeznélek a babáról...