Grangerből 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 [BEFEJEZETT]

Marjorie

47. fejezet: Marjorie

Hermione péntek reggel szokatlanul szétszórtan viselkedett. A fogkrémjét például a fogkefe mellé, a mosdóba nyomta, és ezt csak akkor vette észre, amikor perceken át eredménytelenül sikálta a fogait.

Ennek ellensúlyozásaként a Minisztériumba érve szigorú és rendre utasító volt a kollégáival. A reggeli értekezleten a szokásosnál is kérlelhetetlenebbnek bizonyult, kiosztotta a feladatokat a munkatársainak, és határidőt is szabott nekik azok elvégzésére.

Amikor visszamenekült a dolgozószobájába, egyedül maradt a gondolataival, hiába próbált a teendőire fókuszálni.

Egyre csak az előző este és Draco szavai csengtek a fülében.

Azért, mert hiába volt csodálatos, a nyomodba sem ért.

Ez a mondat már vagy ezredszerre visszhangzott az elméjében, és hiába próbálta elfelejteni, képtelen volt rá. Mi a fene történik vele? Hiszen túl van Dracón! Hiszen Draco túl van őrajta!

Új fejezet nyílt az életükben, aminek egyetlen közös pontja csakis Daisy lehet. De akkor miért...?

A gondolatait kopogtatás szakította félbe, ő pedig elcsigázottan jelezte, hogy szabad.

Az, hogy nem Edgar, a titkára vagy valamelyik kollégája lépett be az ajtón, az első perctől fogva bizonyos volt számára, pedig fel sem nézett az irataiból.

Draco Malfoy kisugárzása olyan erőteljes volt, hogy rögtön tudta, ő lépett be a helyiségbe.

– Minek köszönhetem a látogatásodat? – kérdezte könnyednek szánt hangon, miután felállt és egy biccentéssel köszöntötték egymást.

– Errefelé volt dolgom... és közben eszembe jutott, hogy elfelejtettem tisztázni veled tegnap... Valami fontosat.

Hermionén mintha áramütés futott volna végig. Ő is sokat gondolkodott a közös vacsorán és az utána következő sétán, ahol bizony számos témát érintettek... Többek között azt, ami azóta sem ment ki a boszorkány fejéből: hogy Draco szerint még Anne sem ért az ő, Hermione nyomába...

– Té... tényleg? – dadogta, és közben úgy kezdte el rendezgetni az előtte álló iratokat, mintha az lenne a legfontosabb teendője abban a pillanatban.

– Tényleg – bólintott nagy komolyan a férfi. – Arról van szó, hogy...

Ebben a pillanatban kopogtattak, és Edgar dugta be a fejét az ajtó nyílásán.

– Elnézést a zavarásért, de Sheila Lobowski megérkezett és a tárgyalóban vár.

– Mondd meg neki, kérlek, hogy egy perc és megyek! – hadarta Hermione, és mit sem törődve Edgar furcsa pillantásával kísért távozásával, újra odafordult Dracóhoz.

– Ne haragudj, de sietnem kell. Tudod, készülőben van egy kobold-házimanó találkozó, és...

– Semmi gond, gyors leszek – bólintott megértően a férfi.

– Szóval ott tartottál, hogy mondani akarsz valami... fontosat – terelte vissza a beszélgetést az alapirányba Hermione, és közben hevesen dobogott a szíve.

Tényleg így, ilyen lófuttában fog megtörténni, hogy a férfi esetleg szerelmet vall neki? De hogyan reagáljon? Mit tegyen? Hiszen ő maga sem volt tisztában a saját érzéseivel... Minden összezavarodott.

– Arról van szó, hogy a nagy lelki túránk közepette végül nem ejtettünk szót Daisy születésnapi ajándékáról – fejezte be a kezdeti gondolatmenetét Draco.