Grangerből 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 [BEFEJEZETT]

Skóciai hétvége

18. fejezet: Skóciai hétvége

– Hermione, megtennéd, hogy válaszolsz a kérdésemre?! – csattant fel méltatlankodva Hettie Granger, miután már másodszorra ismételte el ugyanazt a mondatot az unokájának.

Hermione londoni házának konyhájában voltak, a beszélgetés azonban nem haladt túlságosan olajozottan.

– Hm? Tessék? Elnézést, mi volt a kérdés? – kérdezte elkalandozva a boszorkány, miközben teát töltött két csészébe, majd az egyiket a nagyanyja elé tette. – Tettem bele egy kanál cukrot és egy kis citromaromát. Ahogy szereted.

– Köszönöm – biccentett az asszony. – Azt kérdeztem, hogy hogyan haladtok Shacklebolt kampányával? Abban az átkozott Prófétában egy sort sem olvastam még róla, pedig alig fél év, és nyakatokon a választások!

– Ja, hogy azzal? Hát... Igazság szerint egész jól. Egyelőre kevéssé veszem ki a részemet belőle, mert rengeteg a dolgom...

– Ennek a rengeteg dolgodnak köszönhetem, hogy alig nézel felém újabban? Pedig most már itt vagyok tőled egy kőhajításnyira! – jegyezte meg méltatlankodva Hettie, mintha ezzel valamiféle különleges szerencsét közölt volna az unokájával.

– Igen, ne haragudj! Tudom, hogy mostanában ritkábban mentem el hozzád a hotelbe, de... – A mondatot nem tudta befejezni, mert Hettie ekkor krákogva felkiáltott és a szája elé emelte a kezét. – Nagyi! Jól vagy?!

– Cuk... cukor helyett sót tettél a teámba – szűrte a fogai között az asszony.

– Merlinre, bocsánat! – kapott a szájához Hermione, majd gyorsan felugrott és egy pohár vizet töltött az asszonynak. – Készítek még egy teát, várj...

– Ne fáradj! Megleszek ezzel a vízzel – legyintett Hettie, és vesébe hatoló pillantással mérte végig a vele szemben ismét helyet foglaló unokáját. – El vagy varázsolva. Már akkor észrevettem, amikor megjöttem. Megtennéd, hogy elárulod az okát, vagy továbbra is megpróbálsz szenilis vénasszonynak nézni engem?

Hermione kelletlenül elfintorodott, miután belekortyolt a teájába, jóllehet, az övében egy szem só sem volt. Tudta, hogy a nagyanyjának igaza van. Sőt, igazából csak megerősítette megannyi más ember észrevételét is, akik az elmúlt napokban ugyanezt jelezték Hermione felé. A szülei, Ginny, Harry, a kollégái, de még Ron is, aki pedig koránt sem arról volt híres, hogy mélyreható érzelmi intelligenciával rendelkezett volna.

Hermione mindenkinek ugyanazt a hazugságot válaszolta erre: sok a munka, lefoglalja Kingsley kampánya és a manóügyek amerikai projektje. Félig mondott csak igazat: utóbbival valóban sokat foglalkozott, Kingsley miniszteri kampányának előkészítésével azonban annál kevesebbet. Tessék-lássék módon előállt néhány teljesen átlagos ötlettel, pedig néhány hónapja azt hitte, hogy ő lesz a leglelkesebb lobbista. Persze, még mindig szerette volna, hogy Hector Osbertet leváltsák, viszont tudta, hogy Kingsley megválasztásával valami más is bekövetkezne.

Ez a valami más pedig ugyanahhoz a személyhez volt köthető, aki miatt majdnem olyan szétszórttá vált, mint szegény Gwenda Rosenbaum, a Varázshasználati Főosztály munkatársa, akinek a feledékenysége olyan hírhedt volt, hogy az évek során több vicc is született róla a Minisztériumban.

Összpontosítani akart, és minden reggel úgy ébredt, hogy aznaptól minden más lesz, olyan, mint régen. De aztán ez sosem jött össze.

A szórakozottságának pedig egyetlen oka volt: Draco Malfoy.

Az utóbbi napokban, a szüleivel töltött este után mindössze egyszer találkozott a férfivel, aki akkor jelezte felé, hogy néhány napra Svédországba és Dániába utazik valamiféle üzleti ügy miatt. Így Hermione minden este megérkezett Malfoy néptelen szalonjába, ahonnan a kandallón keresztül hazament a saját otthonába.