Grangerből 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 [BEFEJEZETT]

Nászút

7. fejezet: Nászút

Egy kivilágított parkban értek földet, ami egy káprázatos villához tartozott. Hermione csodálkozva nézett körbe.

– Hol a fenében vagyunk?

– Ahogy az esküvőn is említettem, a nászútunkon. Provence-ban – adta meg a választ Draco.

– Franciaországban?! – hüledezett Hermione. – De nekem erre nincs időm! Hétfőn dolgozni kell mennem, és holnap még át akartam nézni néhány...

– Hűtsd le magad, Granger! Ha rendesen elolvastad volna a házassági törvényt, akkor láthattad volna, hogy a házasulandó feleknek két hét szabadság jár. Szóval – intett a villa felé –, üdv a mézesheteinken!

Hermione elkerekedett szemekkel meredt a férfire, aki betessékelte a mediterrán stílusban berendezett épület nappalijába.

– De én nem akarok nászútat! És te sem!

– Egy kis pihenő mindenkinek jár – vonta meg a vállát Draco. – Nekem legalábbis elég fárasztó napjaim voltak. Majd eltöltjük valahogy az időt. Akarod folytatni az oltárnál megkezdett tevékenységünket? – vigyorgott a lányra, elérve ezzel, amit akart: Hermione visítva dobbantott a lábával.

– Dehogy akarom! Visszamegyek! A főnökeim kirúgnak, ha megtudják, hogy...

– Tudják – adta meg a választ Draco. – A hülye miniszter intézkedett. Kaptunk róla határozatot.

Hermione elkínzott arccal gondolt vissza a felbontatlan leveleire. Miután a Prófétában leközölt házassági értesítés következtében rengeteg baglyot kapott minden nap, mérgében már egyik levelet sem nyitotta ki, csak bontatlanul az íróasztalán álló halomra dobta mindet.

– De nincs nálam a holmim... – próbálkozott, egy utolsó érv után kutatva, de Malfoy legyintett.

– A manók intézkedtek. Mindened fent vár a szobádban – intett az emelet felé. – Felkísérlek.

Hermione elhűlve nézett a férfire, de nem ellenkezett. Az igazat megvallva, eléggé fáradt volt ahhoz, hogy az álmosság kiölje belőle a vita utolsó szikráját is. Végighaladtak a krémszínű bútorokkal berendezett szalonon, fel egészen az emeletre.

Draco jobbról a második ajtóhoz lépett és benyitott a szobába. Hermione követte. A berendezés illett a szalonban tapasztalt stílusvilághoz: az ablak előtt csinos öltözködőasztal állt egy krémszínű puffal, a fal mellett egy óriási gardróbszekrény volt, közöttük pedig egy baldachinos franciaágy kapott helyet.

– Ez...

– A te szobád. Én a szomszédos hálóban alszom – sietett leszögezni Draco. – A holmid a szekrényekben van. Velda! – kiáltott, mire a manó egy pukkanással megjelent. – Segíts Gran... az úrnődnek elkészülni a lefekvéshez. Jó éjt! – biccentett a lány felé, és sietve elhagyta a szobát.

Hermione döbbenten állt a helyiségben. Némán hagyta, hogy a manó varázslattal kioldja a ruhája hátán lévő gombokat, majd eltegye a menyasszonyi ruhát. A szobájához tartozott egy ajtó is. Belépett rajta, és legnagyobb megkönnyebbülésére egy fürdőszobába lépett. Jelezte a manónak, hogy nem tart már igényt a szolgálataira, amikor pedig a kis lény dehoppanált, vizet engedett a kádba. Forró fürdőt vett, majd pizsamába bújt és befeküdt az ágyba.

Ha valaha is álmodozott nászéjszakáról, cseppet sem így képzelte azt: egy teljesen ismeretlen helyen, egyedül fekve egy ágyban, ami olyan idegen volt számára, mint az egész, merőben új fordulatot vett élete. Legszívesebben elengedte volna magát, utat adva a könnyeinek, amikor hirtelen a nagyanyja arca rémlett fel előtte. Hettie túlélte a második világháborút, ő pedig a második varázslóháborút. Harry és Ron oldalán harcolva éppen elég rémség jutott neki osztályrészül, ő mégis kiverekedte magát mindegyikből, és mesés karriert épített fel, irigylésre méltó élettel. Nem. Nem fog sírni. Ez a házasság is csak egy megoldandó feladat, amiből győztesen jön majd ki. Ezt a mantrát ismételgette magában, miközben elnyomta őt az álom.