Grangerből 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 [BEFEJEZETT]

Új élet

37. fejezet: Új élet

Draco hálószobájában félhomály honolt, amikor Hermione ébredezni kezdett. A férfi az arcát cirógatta, és amikor a fiatal nő kinyitotta a szemét, látta, hogy a férfi úgy néz rá, mintha minden álma teljesült volna.

A mögöttük álló éjszaka fergeteges és mámorító volt, és sokkal-sokkal mélyebb és érzelmesebb annál, mint bármikor előtte. Keveset aludtak, furcsa módon azonban Hermione meglepően kipihentnek érezte magát. Gyanúsan kipihentnek.

– Mennyi az idő? – motyogta, miután Draco gyengéden megcsókolta. – Elkések a munkából...

– Nem fogsz – rázta a fejét Draco, és képtelen volt elfojtani egy apró mosolyt Hermione aggodalma láttán. – Még csak hat óra van. Szándékosan keltettelek fel ilyen korán. Hogy legyen időnk reggelizni és... amit csak akarsz.

– Amit csak akarok, igaz? – nyújtózkodott kuncogva Hermione. – Inkább, amit te akarsz.

– Igazán nem róhatod fel nekem, hogy képtelen vagyok betelni veled – mormolta Draco, miközben belefúrta az arcát Hermione hajába. – Én sem így terveztem, de kialakult és most már kár volna tagadnom.

– Nos, ez az érzés kölcsönös – vallotta be somolyogva a boszorkány. – Nem bánom, lustálkodhatunk még egy kicsit. De utána haza kell mennem. A ruháim, az aktatáskám, az összes holmim otthon van.

– Van egy jobb ajánlatom – vetette fel Draco. – Szólunk a manóknak, és ők majd elhozzák a dolgaidat. Ezzel jelentős mennyiségű időt spórolhatunk meg a reggelből. Sőt, este összepakolhatnád a többi holmidat is. Hogy áthozd őket ide – jelentette ki megkapó természetességgel.

Hermionét meglepték a férfi szavai, jóllehet, előző este már tett erre vonatkozó utalásokat. Felkönyökölt az ágyban, hogy jobban lássa Draco reakcióit, amikor felteszi neki az őt annyira foglalkoztató kérdést.

– Te tényleg azt szeretnéd, hogy... ideköltözzek?

– Nos, mindent összevetve az volna a következő logikus lépés. Végtére is, a feleségem vagy. Nincs a dologban semmi rossz.

– Nem is tudom... – kezdte kétkedve Hermione. – Végül is, ez nem egy rendhagyó házasság. Úgy értem, nem jártuk végig a szükséges lépcsőfokokat, és nem is mi hoztuk meg ezt a döntést.

– Merlinre, Hermione! Reggel hat óra van! – nyögte Draco. – Miféle lépcsőfokokról beszélsz azelőtt, hogy bármelyikünk is megitta volna az első kávéját?

– Arról beszélek – mondta kioktató hangon Hermione –, hogy mi nem olyanok vagyunk, mint a többi házaspár. Nem randevúztunk hónapokig vagy évekig, nem szereztünk közös élményeket, és nem is ismertük ki egymást, ami...

– Ha jól számolom, nagyjából tizennyolc éve ismerjük egymást – fintorodott el Draco.

– Az nem ugyanaz! – ellenkezett Hermione. – Ki nem állhattuk egymást! Még néhány hónappal ezelőtt is. Ha nincs ez a házassági törvény, akkor valószínűleg ez – mutatott magukra – meg sem történik soha.

– Akkor felírhatunk egy jópontot Hector Osbert értelmes döntéseinek listájára.

– Ha kérhetlek, ezt ne hangoztasd az elkövetkezendő hónapokban! Még viccből sem! – húzta fel az orrát a boszorkány. – Nem éppen ezt a szlogent céloztuk meg a megbuktatására.

– Hermione...

– Én csak azt akarom mondani – vágott a férfi szavába –, hogy szűk fél év alatt jutottunk el idáig, ahol most vagyunk. Pontosan ennyi idő alatt jegyeztél el, vettél feleségül, vittél nászútra és történt az a megannyi jó és rossz dolog közöttünk. Visszagondolva pedig, ezek finoman fogalmazva sem egy egészséges párkapcsolat ismérvei.