Grangerből 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 [BEFEJEZETT]

Későn jött mézeshetek +18🔞

39. fejezet: Későn jött mézeshetek🔞

A péntek este jobban nem is sikerülhetett volna. A viszontlátás édesebb és jobb volt mindennél, amit Hermione valaha is tapasztalt. Dracóval minden olyan természetesnek tűnt, főleg annak fényében, hogy korábban, hónapokkal és évekkel azelőtt mit gondolt a férfiról.

Miután egészen őrületes módon egymáséi lettek az alagsori konyhában, felmentek az emeletre, közösen, egymást hol játékosan, hol szenvedélyesen simogatva letusoltak, aztán visszamentek, ahol a lehető leghétköznapibb, és egyben legmalfoytalanabb dolgot művelték, amit csak lehetett: a kandalló előtti szőnyegen ülve tortát ettek és az elmúlt napokról beszélgettek.

Draco elmesélte, milyen emberekkel találkozott Monacóban, és azt a bravúrt is, ahogy két napon át tartó tárgyalásokat követően sikerült számára megfelelő kondíciójú üzleti megállapodást kötnie. Hermione most már értette és tudta, hogy Draco nem a pénz hajhászása miatt dolgozik; abból gyűjtött eleget az elmúlt években, ráadásul ott volt a tetemes mennyiségű Malfoy-vagyon a férfi felmenőitől. Nem, Draco egyszerűen szerette a hivatását, és ez nagy mértékű tiszteletet váltott ki a boszorkányból a férfi felé.

Az pedig még inkább, hogy a férje magától kérdezett rá arra, hogy halad a munkájával és a kampánnyal. Soha, egyetlen férfi sem érdeklődött még igazán az őt érdeklő témák iránt; Ron fél füllel mindig meghallgatta az iskolai tanulmányainak haladását, amikor együtt voltak, és Viktor sem fojtotta belé a szót, de őszinte kíváncsiságot és érdeklődést először Draco arcán és viselkedésén látott, valamint tapasztalt.

Mindez hihetetlenül jól esett neki, és még nagyobb ragaszkodást váltott ki részéről a férfi irányában.

És ugyanez a pozitív tapasztalás akadályozta meg abban, hogy közölje Dracóval a tervét, amit korábban elmondott Kingsley-nek, Harrynek és Ginnynek. Volt egy olyan érzése, hogy Draco cseppet sem repesne az ötletért, amit kitalált. Pedig nem volt más mód... Muszáj volt kiaknázni ezt az egyetlen lehetőséget, mert bár Kingsley valóban jó esélyekkel indult, Osbert húzásai miatt még nem lehetett lefutottnak tekinteni a kampányt és biztosra venni a győzelmet.

Minden trükk bevetésére szükség volt, és ezt Hermione is pontosan tudta.

Mégsem akaródzott ezt elmondania Dracónak. Egyelőre nem.

Élvezni akarta a békésen, kettesben töltött időt, azt a semmihez sem hasonlítható kikapcsolódást, amit a férfi közelsége jelentett számára.

Egy idő után aztán ritkultak a szavak, és azon kapták magukat, hogy egymáshoz bújva, hátukat a kanapé aljának döntve üldögélnek a helyiségben, amit csak a kandallóból áradó tűz fénye világított be, kellemes melegséggel vonva be a szobát.

– Meglátogattam anyámat. Tegnap – törte meg a csendet Draco, miközben mindketten lehunyt szemmel élvezték az őket körülvevő nyugalmat.

– Tényleg? – mormolta Hermione. – Ennek nagyon örülök. Minden rendben vele?

Draco hümmögve bólintott.

– Beszéltem vele. Rólad. Rólunk.

Hermione kinyitotta a szemét és felemelte a fejét a férfi válláról.

– Mármint pontosan miről? – nézett kérdő tekintettel a másikra.

– Arról, hogy mit... – szusszant fel Draco. Még számára is újdonság volt beszélni az érzéseiről, jóllehet, azokat még nem is nyilatkoztatta ki teljes mértékből. – Arról, hogy mit jelentesz nekem. Arról, hogy veled akarok lenni. Te pedig, ha nem tévedtem, velem.