Grangerből 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 [BEFEJEZETT]

Felemésztő vágyak

13. fejezet: Felemésztő vágyak

Hermione reggel az oldalára fekve ébredt. Egy erős kar ölelte át hátulról, és egy pillanat erejéig nem tudta, hol is van, és mi történik. Aztán lassan kinyitotta a szemét és meglátta a párizsi hálószoba berendezését. Villámcsapás szerűen tódultak a kissé zsongó fejébe az előző este emlékei. Malfoyjal vacsoráztak, aztán a konyhában italoztak... A férfi mindenfélét bevallott és elmesélt neki, és végül a karjaiba kapta őt... Már mindenre tökéletesen emlékezett. Elkínzottan szorította össze a szemét. Nagyon fájt a feje. Nyilvánvalóan túl sokat ivott, aminek következményeképpen most Draco Malfoy karjaiban feküdt, miközben a férfi hátulról átölelte és szinte belefúrta a fejét a tarkójába.

Néhány percnyi habozás után óvatosan mozdult meg, de nem eléggé: a mozgolódástól Malfoy ébredezni kezdett. Hermione óvatosan a hátára fordult, remélve, hogy így Malfoy majd kiengedi őt az öleléséből. Nem tette. A kezével most már a hasát ölelte át.

– Jó reggelt, Granger – hajolt fölé a férfi. – Jól aludtál?

– Nagyon jól, vagyis – harapta el a mondatot – mélyen. Bizonyára észrevetted, hogy egy kicsit mértéktelenül döntöttük magunkba az italokat este.

– Ezzel nem vitatkozom – dőlt vissza a párnára Draco. – Szétmegy a fejem. Ezek a rohadt koktélok nagyon trükkösek.

– Igen – hagyta rá Hermione, és megpróbált kikászálódni az ágyból. Draco azonban egy gyengéd mozdulattal visszatartotta, Hermione pedig újfent azon kapta magát, hogy a férfi az ölelésébe zárta őt. Mindketten az oldalukon feküdtek, egészen közel egymáshoz. A szürke szemek szinte simogatták a tekintetükkel a boszorkányt, aki érezte, hogy elpirul.

– Mi a baj? – simított végig az arcán a férfi. – Megbántad... ezt?

Hermione beleremegett az érintésbe, és akaratlanul is lehunyta a szemét.

– Nem, csak... Nem tudom. Mi nem szoktunk ilyeneket csinálni egymással...

– Kezdem nem érteni, hogy miért nem – mormolta Draco. – Egészen... kellemes volt ez az éjszaka, nem gondolod? Néha jól tud esni egy másik ember közelsége.

– Én nem szoktam... Szóval én nem szoktam ilyen közelségben lenni senkihez – vallotta be nagyon nyelve Hermione. Arra számított, hogy Malfoy majd hangosan kineveti, vagy tesz valamiféle mérhetetlenül bántó megjegyzést, a férfi azonban csak halványan elmosolyodott.

– Ez esetben köszönöm, hogy engem részesítettél ebben az élményben.

– Persze, ez csak egyszeri alkalom volt. Illetve kétszeri, ha beleszámítjuk a múltkorit is – harapott idegesen az ajkába. – De szeretném, ha ez többet nem fordulna elő.

– Nyilvánvalóan én is így gondoltam – bólintott Draco, idegesen túrva a hajába. – Mindez csak egy gyenge pillanat volt.

– Egy meglehetősen kellemes gyenge pillanat – csúszott ki Hermione száján. Riadtan nézett Dracóra, aki meglepetten felvonta a szemöldökét.

Szinte beiszkolt a fürdőszobába, magára zárta az ajtót és forró vizet engedett a kádba. Alaposan meg akart mosakodni, mintha azzal az elmúlt éjszakát és az iménti megjegyzését is eltörölhetné.

Nem baj – nyugtatta magát. Nincs semmi baj. Végül is, megállapodtak abban, hogy az, ami történt, nem volt semmi sem. Egyszerűen nincs jelentősége – szögezte le magában, többször is elismételve a készülődés alatt a mondatot. Amikor végzett, a gardróbszobába sietett, míg Malfoy a fürdőt foglalta el. Hosszasan nézte a régi és újabb ruháit, végül pedig egy sötétzöld szövetnadrág és egy túlméretezett barna pulóver mellett döntött. A látszatát is el akarta kerülni annak, hogy esetleg vonzóan öltözik fel. Malfoy a végén még félreértené, és azt hinné, hogy kelleti magát előtte...