Grangerből 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 [BEFEJEZETT]

Váratlan meglepetés

28. fejezet: Váratlan meglepetés

A karácsony előtti napokban Hermionét mérhetetlen nyugalom kerítette hatalmába. Ez nagyrészt – kár lett volna tagadnia –, annak volt köszönhető, hogy rendezték a viszonyukat Malfoyjal.

A Daisyékkel töltött estét követő megbeszélés után békében, udvariasan váltak el egymástól, és ezután mindketten hazamentek a saját otthonukba. Hermione visszatért a megszokott közlekedési formához: munka után először Malfoy házába érkezett, majd onnan távozott a saját otthonába a kandallón keresztül.

Az ünnep előtti napokban megírta a szokásos karácsonyi üdvözlőlapokat azoknak, akik fontosak voltak számára: távoli munkatársainak, egykori roxforti és egyetemi tanárainak, Hagridnak, Tonkséknak, Andromedának, a Weasley család összes tagjának és Harryéknek is, jóllehet, tudta, hogy velük úgyis találkozik majd az ünnepek alatt. Ezúttal felvette a listára Astoriát és a férjét, Blaise-t és Daphnét, Joshuát, valamint Narcissát és Dracót is: utóbbi kettőnek egy-egy, udvarias, jókívánságokkal teli karácsonyi lapot küldött, csupán az illendőség kedvéért.

December 24-én, szerdán, éppen egy héttel Daisy ünnepsége után Hermione késő délutánig dolgozott, jóllehet, a kollégái nem voltak oda a gondolatért, pedig munkanap volt. A fiatal nő azonban nem volt szőrös szívű főnök, jól tudta, hogy akadnak olyanok, akik már aznap a szeretteikkel szeretnének készülni a másnapi ünnepre, ezért négy órakor, egy rövid koccintás után minden kollégáját hazaengedte.

Miután kiürült az iroda, ő maga is hazament, de előtte egy jó adag aktahalmot vett magához: a beosztottjai is elhitték a mesét, amit a szülei, miszerint az ünnepet nyilvánvalóan az újdonsült férjével tölti majd. A nagyanyja, aki még mindig a Savoy vendégszeretetét élvezte, az ünnepeket Grangerékkel töltötte, és Hermione is szívesen így tett volna, de miután a szülei még mindig azt hitték, hogy önként és dalolva, szerelemből ment hozzá Dracóhoz, egyértelműnek tartották, hogy a lányuk idén külön ünnepel.

Így is lett, csak épp egyáltalán nem úgy, ahogyan azt Grangerék elképzelték: miután Hermione hazatért, megfürdött és meleg pizsamát húzott, feldíszítette a saját karácsonyfáját, és betett egy kisebb pulykát a sütőbe. Nem volt túl jó szakács, de úgy döntött, hogy legalább ilyen téren és a lakás díszítését tekintve megadja a módját az elkövetkezendő néhány napnak, amit teljes magányban, egy halom manójogi irat társaságában készült eltölteni.

Épp a nappaliban ült és egy bögre gőzölgő tea társaságában böngészett át egy aktát, amikor csöngettek. Hermione a fejét csóválva elmosolyodott: tudta, hogy a nagyanyja biztosan nem hagyja magára, és mivel a szülei korábban elmondták, hogy Hettie csak másnap reggel megy át hozzájuk, a boszorkány biztos volt benne, hogy az idős asszony egy kis előkarácsonyozásra érkezett. Talán kap némi fejmosást is tőle, hogy mondja el az igazat a szüleinek, de abban a pillanatban Hermione ezt cseppet sem bánta. Boldogan ugrott fel, az ajtóhoz sietett és kinyitotta azt.

Azonban nem Hettie Granger állt előtte, hanem Draco.

– Nyolc óra is elmúlt, és te nem jöttél – jegyezte meg óvatosan a férfi. – Ezért, gondoltam, teszek egy próbát. Hátha nem a barátaiddal vacsorázol vagy... hasonló.

– Ugyan! – legyintett Hermione. – Éppen próbálok dűlőre jutni egy szakmai ügyben... Mindegy. Gyere csak be! – állt félre a nő, hogy Malfoy bemehessen a hidegről.

Egyszerre lett izgatott és aggodalmas, ahogy a férfi otthonos léptekkel a nappaliba ment. Megállt a szoba közepén, és kissé félrebiccentett fejjel, érdeklődve szemlélte meg az ünnepi díszbe borított helyiséget. Majd a dohányzóasztalon álló hatalmas irat halomra esett a pillantása, és képtelen volt elfojtani egy apró mosolyt. Annyira tipikus volt a kettősség: a békés, pihenést ígérő, karácsonyi hangulatot árasztó szoba, és a munka, amit Granger láthatóan még így, az ünnep alatt sem volt hajlandó mellőzni.