Grangerből 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 [BEFEJEZETT]

Váratlan fejlemény +18🔞

51. fejezet: Váratlan fejlemény +18 🔞

Már egy hét telt el Draco és Hermione legutóbbi találkozása óta, a virágcsokor azonban, amit a férfi a barátságos párbaj után adott a boszorkánynak, még mindig nem hervadt el. Ott díszelgett Hermione dohányzóasztalán egy vázában, és minden nap, amikor reggel és este, ébredés és munka után ránézett, különös örömmel töltötte el Hermione szívét.

Draco igazán jó barát volt. Hermione úgynevezett „büntetése" azonban, miszerint el kell mennie a férfivel a Királyi Operaházba egy előadásra, mégsem jött el. A boszorkányt ez kissé rossz érzéssel töltötte el, de igyekezett nem túl nagy jelentőséget tulajdonítani a dolognak. Végül is, mindent összevetve, megvolt mindene: barátai, családja, szerettei, akikkel foglalkozhatott, munkája és egészsége, ami a legfontosabbnak számított. Tudta, hogy Draco sem fog csak úgy eltűnni az életéből, a férfinak nyilván közbejött valami... vagy valaki.

Ez utóbbi feltételezés – furcsa módon – kellemetlen gondolatokat generált az elméjében.

Pedig tudta, érezte, hogy ez a pillanat idővel elérkezik. Draco kelendő agglegény volt, akire mágnesként tapadtak a nők. Nyilvánvalónak tűnt a nagy számok törvénye alapján, hogy idővel ezek között a nők között lesz egyvalaki, aki eléggé különlegesnek számít majd ahhoz, hogy Draco komolyabb kapcsolatot alakítson ki vele. Mint az az Anne, aki hónapokkal azelőtt, ha csak rövid időre is, de közelebb férkőzhetett Draco szívéhez.

Hermione – maga sem tudta, miért – nagyon kíváncsi volt a nőre. Néha eljátszott az őrült gondolattal, hogy álalakban, egy kis Százfűlé-főzet segítségével felkeresi az írországi régiségboltot, hogy megnézhesse magának a fiatal nőt. De ez már túlságosan bolond ötletnek tűnt, így mindig elvetette azt. A szabadidejét igyekezett hasznosabb módon eltölteni: Harryéknél vagy Ronéknál vacsorázott, a nagyanyjával és a szüleivel töltött több időt, és olvasott, futott, egyszóval magával és mindazokkal foglalkozott, akiket az elmúlt években a munkája miatt elhanyagolt.

Aztán megérkezett az üzenet. Draco üzenete. A párbaj után másfél héttel, egy keddi napon kapta meg azt az irodája kandallóján keresztül.

„Hello, Granger,

Remélem, minimum megszakadt a szíved, míg nem hallottál felőlem. Halaszthatatlan üzleti útra kellett utaznom Paraguayba. Nagyon jó az idő, legalábbis biztosan jobb, mint Londonban. Képzeld, az itteni nemzeti étel a chipa, amit reggelire szolgálnak fel minden nap elején. Ez egy furcsa ízű, de finom sajtos pogácsa, amit tejfölös szósszal bolondítanak meg. Tegnap sikerült hasfájásig ennem magam belőle, szóval ne is kérdezd, milyen napom volt... De ez még mindig jobb, mint a rántott pacal, ami egyszerűen értékelhetetlen. Olyannyira, hogy csodálkozom, hogy nem váltott ki bűnözési hullámot az országban. Mindegy is. Azért írok valójában, mert jelezni szeretném feléd, hogy a párbajban szerzett csúfos vereséged után még mindig tartozol nekem azzal az operai meghívással... Donizetti Szerelmi bájital című darabját fogjuk megnézni. Ne, Granger, látom, hogy most a szemeidet forgatod... Nem érdekel, ha már láttad, én is. Akkor is megnézzük. Szereztem is jegyeket. Szóval tedd szabaddá magadat péntek estére. Élvezni fogod. Nyolcra ott leszek érted.

D.M.

Hermione mosolyogva, néhol nevetve olvasta végig a levelet. Gyorsan megírta a választ, miszerint rendben van a péntek este.

Izgatottan várta azt a napot. Olyan régen volt kulturális eseményen... Ráfért már. Különben is, a barátság nem azt jelenti, hogy folyton mulatozni kell; léteznek ennél impozánsabb lehetőségek is a szórakozásra.