Grangerből 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 [BEFEJEZETT]

Szülői vizit

3. fejezet: Szülői vizit

Öt nappal később, péntek délután Hermione zaklatottan hagyta el a minisztériumi irodáját. Nem ismert magára: a házassági törvény kézhez kapása óta hitványabbul végezte a munkáját, még a legnaplopóbb mágusoknál is. Pedig ez korábban soha nem volt jellemző rá. Egész nap képtelen volt figyelni, ami igazából nem is volt meglepő, hiszen kellemetlen este elé nézett. Miután Malfoy beleegyezett, hogy találkozik Grangerékkel, jelzett a szüleinek, akik péntekre, vacsorára hívták meg őket az otthonukba.

Malfoynak ezt néhány nappal korábban, levélben jelezte, a férfinek pedig nem volt ellenvetése, már ha a kurta „Rendben." üzenetet beleegyezésnek lehetett venni.

Hazasietett, lefürdött és átöltözött: egy hosszú, sötétkék rakott szoknyára és a hozzá tartozó csinos felsőrészre esett a választása. Az egyszerű szettet egy magas sarkú cipővel dobta fel, amikor eszébe jutott Malfoy mindig kifogástalan megjelenése. Nem akart a férfi mellett jelentéktelennek tűnni. Szerencsére Viktor mellett elsajátította az elegáns öltözködés fortélyait, amire akkoriban szüksége is volt, mégiscsak egy világhírű kviddicsjátékossal élt távkapcsolatban.

Az évek során megtanulta, hogy úgy is lehet a munkájában elhivatott könyvmoly, hogy közben csinos a megjelenése. A haját már évek óta Debodor-hajszesszel kezelte, így a göndör tincsei lágy hullámokban omlottak a vállára, és az ízléses, de mégis látványos sminkelés fortélyait is elsajátította.

Mindez most nagy hasznára volt, és boldog is lett volna, ha a csinos megjelenés megoldást jelentett volna minden problémájára. De ez csak egy apró szelet volt annak érdekében, hogy ne érezze magát annyira rosszul. Fogalma sem volt, hogy telik majd az este, és miként viselkedik majd Malfoy a szülei társaságában. És hogyan viselkednek majd ők? És ő?!

Kész agyrém volt az egész.

Malfoyjal a Covent Gardennél találkoztak, a férfi az egyik oszlopnak dőlve várta őt. Amikor meglátta az érkező Hermionét, kényelmes léptekkel odasétált elé. A koraőszi időben nem viselt kabátot, viszont roppant elegánsan festett a zakójában és a hozzá illő nadrágban, aminek láttán a boszorkány örült, hogy ő is megadta a módját a megjelenésnek.

– Granger – biccentett.

– Malfoy – viszonozta a köszöntést Hermione, és közben azon gondolkodott, hogy vajon jól érzékelte-e a férfi hangjában bujkáló idegességet.

– Egy félreeső sikátorban majd hoppanálunk. Viszont van még húsz percünk. Sétáljunk. És mesélj el mindent a szüleidről. Nem akarok úgy ülni ott, mint valami hülye – nyelt nagyot.

A reakciót látva a boszorkánynak már kétsége sem volt afelől, hogy Malfoy izgul. Nevethetnékje támadt a gondolattól, hogy a férfi ilyesmit érez, miután annyi mindent átélt a háború alatt. Főként, hogy ők ketten pontosan tudták, amit Hermione szülei nem: ez nem igazi vizit, Dracónak nincsenek valódi házassági szándékai, a látogatás is csak a szükség szülte helyzet volt.

Elindultak a vidám, péntek esti forgatagban, egyenesen a Tottenham Court Road felé.

– Nos, nem is tudom, mit mondhatnék. A szüleim mindketten nagyon kedvesek. Fogorvosok, egyébként.

– Ez úgy hangzik, mint valami barbár hentesmunka – fintorodott el Draco, akaratlanul is megtapogatva a nyelvével a fogait.

– Pedig nem az. A fogakat gyógyítják, ugyanis itt, a mugli világban nincsenek bűbájok és főzetek. Szóval az embereknek néha fogorvoshoz kell menniük, hogy helyre rakják a fogaikat.