Grangerből 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 [BEFEJEZETT]

Egy kis szórakozás még nem ölt meg senkit...

49. fejezet: Egy kis szórakozás még nem ölt meg senkit...

A Dracóval folytatott beszélgetés után Hermione úgy érezte, madarat lehetne fogatni vele. Egyszerűen annyira boldog volt a tudattól, hogy barátságban maradtak Dracóval, hogy az szinte irreálisnak tűnt.

Ahogy teltek a napok, meg tudta magyarázni magának, miért érez ilyen örömet: egyértelműen azért, mert sikerült nyereségesen lezárnia életének kudarccal végződő szakaszát, nevezetesen a Dracóval kötött házasságát.

Közel egy évvel azelőtt könnyek között váltak el egymástól, és lám, most már szent a béke közöttük, sőt, barátokká váltak, akik együtt készülnek szórakozni. Ennél sikeresebb válás bizonyára nem volt még a világtörténelem folyamán, Hermione pedig úgy gondolt erre az eredményre, mintha megnyert volna egy versenyt. Egy versenyt, amit igazából saját magával és a lelkiismeretével folytatott.

Jó – ismerte el titkon –, annak is örült, hogy a jövőben Dracóval töltheti az idejét. Szeretett a férfi közelében lenni, és a gondolat, hogy ezt most kötetlenül, intrikák, könnyek és felesleges dráma nélkül teheti meg, a végletekig felvillanyozta őt.

A férfi ráadásul meghívta őt péntek estére egy partiba, amiről a levelében nem árult el részleteket, csak annyit, hogy „jó móka lesz". Ez pedig éppen elég volt Hermionénak.

Jókedve nem csak a munkahelyén, de a magánéletében is megmutatkozott, és ezt a szülei is észrevették, amikor csütörtök este náluk vacsorázott.

– Olyan jó ilyen vidámnak látni téged, kicsim! – mosolygott boldogan Jane, miközben felszolgálta a lazacot és a párolt zöldséget.

– Isteni illatok! – dicsérte az anyját. – Igen, valóban jól érzem magam.

– No, és minek köszönhető az örömöd? – érdeklődött Richard, miután hozzáláttak a vacsorához. – Remélem, nem hajszolod túl magad a Minisztériumban! Tudjuk, milyen szorgalmas vagy, de néha – mosolyodott el elnézően – hajlamos vagy túlzásba esni.

– Szó sincs erről! – rázta a fejét a boszorkány, miután lenyelt egy falat brokkolit. – Épp ellenkezőleg! Tudjátok, már mondtam korábban, hogy az Amerikában töltött hónapok során sok mindent átértékeltem. Így a munkámhoz való viszonyomat is. – A szülei bólintottak, ő pedig folytatta. – Ami persze nem jelenti azt, hogy hanyaggá váltam volna, csak... Egyszerűen igyekszem nem dolgozni többet annál, mint ami feltétlenül szükséges.

– És sikerül? – érdeklődött Jane. – Néha könnyebb megfogadni a dolgokat, mint betartani... Édesapáddal szeretnénk, ha szórakoznál is egy kicsit.

– Ezt teszem, ne aggódjatok! Illetve, erre készülök – pontosított somolyogva.

Jane és Richard sokatmondó pillantást váltottak. Egyikük sem mondta ki, de tudták, hogy ugyanarra gondolnak: talán Hermione megismerkedett valakivel?

– Egy pillanat, elnézést! – állt fel a boszorkány. – Ki kell mennem a mosdóba.

Miután távozott az étkezőből, a házaspár sutyorogni kezdett.

– Szerinted valami fiatalember van a dologban? – tette fel a kézenfekvő kérdést Jane. – Olyan furcsán csillog a szeme...

– Észrevettem – bólintott Richard. – Meglehet. Szerinted rákérdezzünk?

– Nem tudom, drágám... – harapta be az alsó ajkát Jane. – Talán nem kellene tapintatlannak lennünk, de...

– De közben mindkettőnk oldalát furdalja a kíváncsiság – fejezte be a mondatot nevetve Richard. – Anyám bezzeg két percen belül kiszedné belőle... Csak tudnám, hogyan csinálja!