Grangerből 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 [BEFEJEZETT]

Váratlan látogató

5. fejezet: Váratlan látogató

A ruhapróbát követő következő hétvégén Hermione szerette volna kiélvezni a vasárnap adta örömöket, és kivételesen reggel hat óránál egy jottányival tovább aludni. Erre azonban nem volt lehetősége, a hálószobája ablakán ugyanis kopogtattak. Ráadásul egyszerre többen.

– Ez meg mi a... – morogta félálomban.

Még félig csukott szemmel az éjjeliszekrényen heverő pálcája után tapogatózott, majd annak egy intésével széthúzta a függönyöket. A bágyadt, őszi napsugarak beáramlottak a szobába, és néhány pislogás után rájött a zaj okára. Baglyok kopogtattak a csőrükkel, de annyian, hogy az rögtön kitörölte az álmot a szeméből. Felkelt, magára kanyarította a köntösét és beengedte a madarakat, mire azok berepültek a szobába és sorra leszálltak. Kisvártatva megtelt baglyokkal az öltözködő asztala, a tükre teteje, és minden más felület is. Eltátotta a száját, és gyorsan összeszámolta a madarakat. Elképedve konstatálta, hogy negyvenhét bagoly látogatta meg őt azon a reggelen.

Utoljára akkor kapott ennyi levelet, amikor bevezette a manók védelmében hozott intézkedéseket, még évekkel azelőtt. Nem értette a helyzetet, ezért gyorsan számba vette a munkahelyén végzett feladatait. Nem, semmi olyasmi nem történt az utóbbi időben, ami okot adhatna erre... A legközelebbi madárhoz lépett, és leapplikálta a lábáról a rákötözött borítékot, amit gyorsan fel is tépett.

„Kedves Miss Hermione Granger!
A Szombati Boszorkány szerkesztősége nevében szeretettel gratulálunk közelgő esküvőjéhez Draco Malfoyjal. Munkatársunk szeretne önnel egy informatív, pozitív hangvételű cikket készíteni az menyegző előkészületeiről. Kérem, bagolyfordultával jelezze, hogy melyik időpont volna megfelelő önnek, és..."

Hermione ledobta az asztalra a levelet. Már mindent értett, a feltételezései megerősítéséhez azonban szüksége volt egy bizonyítékra. A földszintre sietett, és fellapozta az előző napi Reggeli Prófétát. A tizennyolcadik oldalon aztán megtalálta, amit keresett. Ahogy sejtette. Az anyakönyvi híreknél cirádás betűkkel adta hírül egy apró bejegyzés, hogy Hermione Granger és Draco Malfoy október kilencedikén megtartják az esküvőjüket. Dühösen felszisszent. Malfoy nem is említette neki, hogy kiadja az esküvőjük hírét! Remélte, hogy ez addig titokban maradhat, míg szükséges. Így már a baglyokat is értette, akik időközben követték őt a nappaliba, és most ott várták – türelmesen vagy épp dühös csőrcsattogásokkal –, hogy Hermione átvegye az általuk hozott üzeneteket.

– Jól van már, jól van! – motyogta mérgesen, és a legközelebbi bagoly felé lépett. Már nem fáradt azzal, hogy egyenként elolvassa a leveleket, csak mihamarabb végezni akart az üzenetek átvételével. Épp a tizenkettedik bagolynál tartott, amikor fülsüketítő hang jött az előszobából. Megszólalt a csengő. Egészen pontosan valaki rátenyerelt a gombra, mert az folyamatosan szólt. Hermione első gondolata az volt, hogy ezek esetleg fotográfusok, mert a Szombati Boszorkány talán megelőlegezte a beleegyezését az interjúra – amire természetesen esze ágában sem volt igent mondani.

Dühösen kicsattogott a papucsában, és feltépte az ajtót, eldöntve, hogy olyan keresetlen szavakkal küldi el a betolakodót vagy betolakodókat, amiket még sosem hallottak az ő szájából.

Legnagyobb döbbenetére nem újságírók voltak. Hanem valaki sokkal rosszabb.

– Szóval férjhez mész, nekem pedig mindezt abból a bolond újságból kellett megtudnom! Érdeklődve várom a magyarázatot, kisasszony!

Hermione eltátotta a száját.

– Nagymama!

– Nagymama, nagymama! Mit tátod a szádat? Invitálj be, hajnal öt óta úton vagyok! – zsörtölődött az asszony, és a félreálló Hermione mellett lendületesen besétált a házba. A nappaliba lépve aztán elhűlve nézett körül. – Mi a manó ez? Ornitológus lettél vagy madárrezervátumot nyitottál?!