Grangerből 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 [BEFEJEZETT]

Daisy terve

27. fejezet: Daisy terve

Szombaton, kora délután Daisy Lupin a nagyanyja konyhaasztalánál ült az egyik széken és a lábát lógázta. Előtte színes pergamenlapok hevertek, csillogó tintával teli üvegcsék, pennák és ecsetek. Andromeda mellette ült, és elgondolkodva nézte a kisebbik unokáját, aki nagy gonddal színes ábrákat festett a két papírra.

Mérhetetlenül büszke volt Daisyre, akit a fiatal kora ellenére rendkívül eszes kislánynak tartott – minden elfogultság nélkül. Miután aznap délben hazahozta a kislányt a mugli iskolából, ahova a közelgő karácsonyi előadás próbája miatt kellett hétvégén is bemennie Daisynek, a gyerek kifejtette neki, hogy van egy nagyon jó ötlete. Meg akarja hívni Draco bácsit és Hermionét az iskolai előadásra, ahol minden osztály előad valamilyen produkciót. Andromeda ezt nem tartotta első hallásra meglepőnek, hiszen jól tudta, mennyire szereti az unokája a keresztszüleit.

Az azonban már annál inkább meghökkentette, amit a kislány mesélt. Egy kihallgatott beszélgetésről, aminek során megtudta, hogy Draco bácsi nagyon megbántotta Hermionét. Vagy fordítva. Daisy nem teljesen értette a dolgot, de ahogy elmesélte az elhangzottakat, a nagyanyja számára kezdett minden világossá válni. Lenyűgözte őt Daisy érzelmi intelligenciája, és a kedves próbálkozás, ahogy megpróbálta közel hozni egymáshoz a keresztszüleit.

Sajnos – jegyezte meg magában, miközben Daisy elétette az egyik kidekorált meghívót, és elkezdte diktálni annak szövegét – az életben korántsem olyan egyszerűen működnek a dolgok, ahogyan azt egy ennyi idős kislány képzeli. Bár így lett volna! De Andromedának volt egy olyan érzése, hogy a világ összes meghívója és keresztlánya sem tudná elérni, hogy Hermione és Draco, ez a két, annyira ellentétes személyiség valaha boldogan éljen együtt. A kételyei ellenére hű cinkosa volt Daisynek mindenben, így amikor a kislány csicseregve sorolta, miket írjon a papírra, engedelmesen körmölni kezdett.

•••

Hermione halvány mosollyal olvasta végig a meghívót, ami karácsony előtt másfél héttel az irodájába érkezett. A levél igazi felüdülés volt a sok munkahelyi üzenet mellett. a cikornyás betűkkel és apró rajzokkal teli meghívón Daisy arra kérte, hogy vegyen részt az iskolája karácsonyi ünnepségén, ami négy nap múlva volt esedékes. Egy percig sem töprengett a válaszon. Pergament húzott maga elé, és kedves szavakkal megüzente a kislánynak, hogy mindenképpen ott lesz. A levelet borítékba tette, és a titkára lelkére kötötte, hogy még aznap továbbítsa azt a címzettnek.

Nem volt boldog, főleg nem az utóbbi időszakban, de az őszinte gyermeki kedvesség egy egészen kicsit javított a kedélyállapotán.

•••

Ugyanaznap délelőtt, Wiltshire-ben, Draco kissé felfelé görbülő ajkakkal olvasta el a saját meghívóját. Daisy megújuló örömforrás volt az életében, és örült, hogy az utóbbi időben még inkább eleget tett a keresztapai kötelezettségeinek. Nem is volt igazán kötelesség, hiszen őszintén, szívből szerette a kislányt.

Az az iskolai ünnepség, Daisy csicsergése legalább egy kicsit eltereli majd a sötét gondolatait. A gondolatait, amelyek minduntalan Granger körül jártak. Hiába próbálta ignorálni, a nő alattomosan bekúszott az elméjébe, akármit is csinált: akkor is, amikor dolgozott, újságot olvasott, üzleti tárgyaláson járt, repült, evett, aludt vagy éppen felébredt.

Astoria bálja óta napok teltek el, és ez idő alatt egyszer sem találkozott a boszorkánnyal. Igaz, nem is kereste az alkalmat. Ahogy Granger sem. A gyűrűket, amiket a nő visszaadott neki, az éjjeliszekrénye fiókjában őrizte. Maga sem tudta, miért.