Grangerből 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 [BEFEJEZETT]

Házassági törvény

1. fejezet: Házassági törvény

Hermione Granger döbbenten forgatta a kezében tartott pergament, jóllehet, a papír másik oldala teljesen üres volt. Nem hitt a szemének, pedig egy ideje suttogtak erről a Minisztériumban... Hónapokkal ezelőtt kezdődött.

Hermione hét éve dolgozott a Mágiaügyi Minisztériumban, immáron a Manók Alkotmányos Jogaiért Tagozat vezetőjeként. A MAJOM-mozgalmat Voldemort legyőzése után sikerült országos szintű megmozdulássá kiterjesztenie, aminek következtében saját osztályt kapott a Minisztériumban, aminek ő került az élére. A lehetőséget Hector Osbert, az új mágiaügyi miniszter adta neki három évvel azelőtt, amikor nyolc év után a varázsvilág leváltotta Kingsley Shackleboltot. Hermione nem értett egyet a többség döntésével, hiszen a Főnix Rendjének egykori tagja kiválóan vezette a varázsvilágot – Voldemort bukása után azonban elég év telt el ahhoz, hogy az emberek elhiggyék az üres és gazdaságilag megvalósíthatatlan ígéreteket, melyeket Hector Osbert tett nekik, így megválasztották a férfit.

Hermione nem különösebben kedvelte a férfit, habár komolyabb gondja sem akadt vele. A férfi mindig korrekt volt vele, és óriási lehetőséget adott neki, amikor a megválasztása után megalapította azt a hivatalt, aminek Hermione lehetett a feje, ezzel korlátlan lehetőséget adva a törekvő boszorkánynak arra, hogy minél többet tegyen a házimanók jogaiért. A lány komoly újításokat vezetett be: támogatta a manókat, de már nem az elbocsátásukra összpontosított, mint iskoláskorában, hanem arra, hogy a kis lények megfelelő körülmények között dolgozhassanak! Rájött, hogy ez sokkal inkább a természetükhöz illik, mint megfosztani őket a munkájuktól.

Ron alapított egy céget, ami ruhákat és cipőket gyártott ezeknek a lényeknek, így nem kellett többé rongyokban járniuk. Manócipő, manócsizma, manósapka, manókabát... A lehetőségek határtalannak bizonyultak. Hermione elérte, hogy minden brit manót jegyzékbe vegyenek, és rendszeres időközönként ellenőrizték a varázslócsaládokat, hogy a manók mindig megfelelő ruhát és ellátást kapjanak. A Szent Mungóban már külön részleg foglalkozott a házimanók és koboldok betegségeivel. Jóllehet, ez utóbbiak ritkán keresték fel az Ispotályt, de a manók mentálhigiénés állapota a kutatások szerint robbanásszerűen javult. A manók ruháit pedig különleges varázslattal látták el, így nem elbocsátó ruhának, hanem szimpla öltözéknek érzékelte azokat a manómágia is.

Egyszóval Hermione Granger élete több volt, mint tökéletes. Ennek ellenére az a határozat, amit a kezében tartott, megtestesítette minden rémálmát, amit valaha el tudott képzelni.

A konyhaasztalhoz ült, és még egyszer átfutotta a pergamenen álló szöveget, ami Hector Osbert új, már beiktatott törvényét tartalmazta. Eszerint minden varázsvilágban élő, huszonötödik életévét betöltött személynek három hónapon belül meg kell házasodnia egy, a Mágiaügyi Minisztérium Népességnyilvántartó Irodája által kiválasztott személlyel.

„A határozat be nem tartása csak abban az esetben fellebbezhető, ha az illető boszorkány vagy mágus tartós párkapcsolatban él egy másik, a Minisztérium által nem kiválasztott személlyel. A házasság megkötése az élettársi kapcsolatban álló illetővel ez esetben is a fentebb említett feltételek szerint kötelező."

Hermione üveges tekintettel pillantott a sorokra. Nem élt senkivel élettársi vagy partneri kapcsolatban, így ez a passzus rá egyáltalán nem vonatkozhatott. Ebben az esetben pedig a Minisztérium által kijelölt illetővel kellett házasságot kötnie... Az egyetlen probléma az volt, hogy a Hermione papírján álló név Draco Malfoyé volt...

••••

Hermione végső elkeseredésében az egyetlen olyan helyre ment, ahol segítségre számíthatott. Kingsley Shacklebolt az Aurorok parancsnokaként tevékenykedett, mióta leváltották, és bár a boszorkány pontosan tisztában volt vele, hogy a férfi nem segíthet neki érdemben, tudta, hogy beszélnie kell vele. Ahogy az irodája felé ment, jelzett Harrynek, aki szintén aurorként dolgozott.